A tavalyi az elmúlt évtized legszárazabb éve volt, és ez a tény az agrárium számos ágazatára, többek között az állattenyésztésre is jelentős kihatással volt.
A bagi Péter család gazdaságában a növénytermesztés mellett az egyik fő gazdálkodási profilt az állattenyésztés, azon belül legnagyobb arányban a szarvasmarhatartás jelenti. Az elmúlt év szélsőséges időjárásnak hatásairól és az új év gazdálkodási időszakának kezdeti tennivalóiról kérdeztük a családi gazdaság fiatal tagját, Péter Istvánt.
Péter István a gazdaság büszkeségével, az MF-5465 traktorral
– Kérjük, néhány mondatban mutassa be családi gazdaságukat!
– A gazdaságunkban növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozunk, az utóbbiban a vezető szerepet a szarvasmarha-tenyésztés tölti be, de egy kisebb, tíz darabos sertésállománnyal is rendelkezünk, sőt hobbiszinten ugyan, de néhány lovat is tartunk.
A szarvasmarha-állomány 25 tejelő tehénből és 15 darab növendék húsmarhából tevődik össze. A tejet közvetlenül a gazdaságból értékesítjük a felhasználó lakosság számára, a húsmarhákat, illetve sertéseket pedig a legszigorúbb előírásoknak is megfelelő, engedéllyel rendelkező saját vágóhidunkon dolgozzuk fel és értékesítjük.
A növénytermesztés kereken száz hektáron folyik, ezen belül a szántóterület 85 hektárnyi területet tesz ki, a fennmaradó rész pedig ősgyep. A talajtípust tekintve itt, a Galga völgyében réti kötött és barna erdőtalajon, illetve sekély termőrétegű homoktalajon gazdálkodunk. Szántóterületünkön zömmel az állattenyésztéshez szükséges takarmány előállítása folyik, kisebb arányúak azok a területek, ahol értékesítési célból termesztünk ipari növényeket. Számszerűsítve: kukoricát 20, őszi búzát, őszi árpát és napraforgót 20, illetve 10-10 hektáron; öt hektáron pedig rozstermesztés folyik. Az ősgyepen és a szántóterület fennmaradó részén szálastakarmány, lucerna, illetve vöröshere termesztése folyik, 10-10 ha nagyságrendben.
Gazdaságunk műszaki hátterének erőgépparkját egy Massey Ferguson-5465 traktor, valamint John
Deere-4630 és MTZ traktorok alkotják, és többek között a Belarus erőgépek segédkeznek az anyagmozgatásban is, homlokrakodóval kiegészítve.
– Hogyan sikerült a tavalyi igen aszályos gazdálkodási időszak végére biztosítani a téli takarmányszükségletet?
– Lucernaszénát a területről egy átlagos évben négy-öt kaszálás alkalmával takarítunk be, ám tavaly a szárazság miatt már az első és második kaszálás hozama is gyengébb volt a megszokottnál, a harmadik azonban kritikán aluli mennyiséget produkált, így a negyedik kaszálásról teljesen le kellett mondanunk.
Hasonlóan elszomorító volt a helyzet a gyepszéna betakarításánál, mivel a csapadékmentes nyár extrém hősége miatt kiégett, igen gyenge gyepállományban is elmaradt a sarjú kaszálása.
A kiesett szálastakarmány-mennyiséget utólag bálázott széna vásárlásával próbáltuk meg pótolni, hogy a téli időszakban ennek hiánya ne jelentsen problémát.
A növendékmarha-állomány egyik legfiatalabb tagja
Az abraktakarmányok tekintetében a kukoricatermésünk éppen fedezte az állomány takarmányozási szükségleteit, de a kukoricát a megfelelő fejlettségi állapot elérését követően napi zöldtakarmányként silózva ugyancsak bevontuk az etetésbe, a téli időszakban pedig az erjesztett, tartósított, betaposott kukoricasilóból is takarmányoztuk az állatállományt.
Reméljük, az idei évben már optimálisabb lesz az időjárás, illetve a csapadék mennyisége, és elegendő szálastakarmányt tudunk betakarítani.
– A szálastakarmány betakarítását milyen technológia alapján, milyen gépsorral végzik?
– Gazdaságunkban a szálastakarmány betakarítása a kaszálás-rendkezelés-bálázás betakarítási rendszerének megfelelően történik; az állományt dobos rotációs kaszával vágjuk le, vezérelt ujjas rendkezelővel végezzük a rendképzést, és két darab változókamrás hengerbálázóval történik a betakarítás. A bálák szállítása és anyagmozgatása hagyományos homlokrakodós-pótkocsis technológia alkalmazásával valósul meg.
Az anyagmozgatásban segédkezik ez a különleges kivitelű Belarus traktor
Sajnos a szállításnál külön problémát jelent, hogy ha a betakarítás után közvetlenül azonnal nem tudjuk megoldani a bálák hazaszállítását, akkor a helyi roma közösség tagjai vagy eltulajdonítják a szántóföldről a bálákat, vagy pedig garázda módon megrongálják, illetve felgyújtják az elszállításra váró szénabálákat, jelentős kárt okozva ezzel. Ebben az ügyben hiába tettünk minden egyes alkalommal bejelentést a rendőrség, illetve az önkormányzat felé, sem a megelőzésben, sem az elkövetők felderítésében semmilyen előrelépés nem történt, így az egyetlen megoldás továbbra is a bálázást közvetlenül követő elszállítás maradt.
– Jelen pillanatban milyennek ítéli meg az őszikalászos-állomány állapotát, elegendő volt-e a térségükben a téli csapadék mennyisége a növények optimális fejlődéséhez?
– Mivel -15 fok alatti erős fagy nem érintette térségünket, és a kb. 200 milliméter körüli téli csapadékmennyiség zöme hóban érkezett, így mind az őszi búza, mind pedig az őszi árpa állománya kelés és fejlettség szempontjából egyaránt egyenletes képet mutat, fagykár alig észlelhető.
Ahogy az időjárás és a talaj állapota engedte, március elején elvégeztük a pétisóval történő fejtrágyázást, a továbbiakban pedig ahol szükségesnek látjuk, ott még egy bokrosodást elősegítő hengerezést is végrehajtunk ebben a hónapban.
Az őszi kalászosok kelése egyenletes
– A tavaszi munkákra rátérve: mikorra tervezik a kukorica és napraforgó vetését, és milyen tápanyag-visszapótlást alkalmaznak majd?
– A napraforgót általában április 10-e körül szoktuk vetni; ha az időjárás engedi, úgy ettől időponttól ebben az évben sem nagyon térünk el, a befejezését követően pedig azonnal a kukoricavetéshez is hozzálátunk. Mindkét növény esetében Dekalb fajtákat fogunk vetni, a starter műtrágyázást a vetéssel egy menetben végezzük, ezen belül a napraforgó alá káliumban gazdag hatóanyagot juttatunk ki. A tápanyag-visszapótlás terén terveink között – igaz, egyelőre csak kísérleti jelleggel – baktériumtrágya alkalmazása is szerepel az idei évben.
