A hazai növénytermesztés jelentős változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedek során. Ez a különböző időszakokban érintette egyrészt a tulajdonviszonyokat (szocialista nagyüzemek kialakítása, rendszerváltás, magántulajdon stb.), de változások történtek a biológiai alapokban (új fajták/hibridek) és az agrotechnikai feltételekben is. Ezek a változások – általában – pozitív irányba mutattak.
Vannak azonban olyan folyamatok, trendek, amelyek kisebb-nagyobb mértékű korlátokat, visszalépéseket eredményeztek. Ezek közül az egyik legsúlyosabb problémát a hazai növénytermesztés vetésszerkezetének leegyszerűsödése jelenti. Napjainkban mindössze 5 szántóföldi növényi kultúra (búza, kukorica, napraforgó, repce, árpa) teszi ki a szántóterület több mint 85%-át.
Ez a leegyszerűsített vetésszerkezet jelentős mértékben megnövelte a hazai növénytermesztés sebezhetőségét, vulnerabilitását, ökológiai és ökonómiai szempontból egyaránt. Az ökológiai sebezhetőséget felerősítette az elmúlt évekre, évtizedekre egyre inkább jellemző klímaváltozás, annak szélsőséges jelenségei.
De ökonómiai szempontból is kedvezőtlen, jelentős ingadozásokkal jellemezhető piaci folyamatok zajlottak és zajlanak világszinten, ill. a hazai növénytermesztésben. Alapvető érdekünk tehát mind agronómiai, mind gazdasági szempontból a jelenlegi, végtelenül leegyszerűsödött hazai vetésszerkezetet sokszínűbbé tenni.
Ennek a diverzifikáltabb vetésszerkezetnek a kialakításában egyrészt hagyományos növények (pl. hüvelyesek, rostnövények stb.), másrészt teljesen új növények játszhatnak szerepet. Ilyen növény lehet az édesburgonya (Ipomoea batatas L.) vagy batáta, melynek termesztése néhány évtizedes múltra tekinthet vissza hazánkban, de csak az elmúlt években kapott nagyobb lendületet. A növekvő területe napjainkban megközelíti az 1 000-2 000 ha-t.
Az édesburgonya vagy batáta termesztése néhány évtizedes múltra tekinthet vissza hazánkban
Mivel termelési tapasztalatok és kutatási eredmények a hazai feltételek között korlátozottan állnak rendelkezésre, érdemes néhány fontos tulajdonságát áttekinteni ennek a növénynek.
A leegyszerűsített vetésszerkezet jelentős mértékben megnövelte a hazai növénytermesztés sebezhetőségét, vulnerabilitását
Az édesburgonya a szulákfélék családjába tartozó évelő, trópusi, ill. szubtrópusi növényfaj. Eredeti származási helye Dél- és Közép-Amerika, ahonnan széleskörűen elterjedt. Rendkívüli változatossága (morfológiai, tenyészidőhossz stb.) eredményeként napjainkban a melegebb klímájú mérsékelt éghajlati zónában, így hazánkban is eredményesen termeszthető.
Nagy hőigénye miatt nálunk egyéves növény, amelyet palántáról tudunk szaporítani. Jelentős hőigénye mellett számottevő a vízigénye, ezért hazai feltételek között a folyamatos öntözése elengedhetetlen.
A világon a 7. legfontosabb élelmiszernövény, melynek túlnyomó részét Ázsiában és Afrikában termelik, de termesztése az amerikai kontinensen és Európában (Spanyolország, Portugália stb.) is folyik. Nagy termőképessége és kiváló beltartalmi mutatói miatt fontos szerepet tölt be a fejlődő országok népességének táplálkozásában.
Az édesburgonya szénhidrátokban, vitaminokban (C, B1, B2, B6, E), ásványi anyagokban és bioaktív anyagokban gazdag. Ugyanakkor alacsonyabb a glikémiás indexe, mint a burgonyának. Egyes kutatók szerint szerepe lehet a vércukorszint stabilizálásában.
A főtermék, a gumója (amely gyökérgumó, eltérően a burgonya szárgumó képletétől) mellett a rendkívül dús földfeletti részét (elsősorban a levelét) lehet humán táplálkozásban (saláta, főzelék stb.) és állati takarmányozásban is hasznosítani.
Gumójának morfológiai változatossága rendkívül nagy akár a színe (narancs, fehér, lila stb.), akár a formája és nagysága tekintetében, ami eltérő felhasználási lehetőségeket biztosít. A gumóját az élelmiszeripar is széleskörűen hasznosítja (szószok, snack, cukrászati termékek stb.).
Hazánkban az elmúlt években egyre szélesebb körben jelent meg a szupermarketek és más üzletek kínálatában, és terjed a mindennapi táplálkozásban, kedvező egészségügyi hatásai és sokoldalú konyhai elkészíthetősége eredményeként.
A batáta trópusi/szubtrópusi eredete miatt kifejezetten melegigényes növény, de relatíve jól tud alkalmazkodni a szélsőségesebb ökológiai (időjárás, talaj) feltételekhez. Hazánk melegedő klimatikus viszonyai kedvezőek a számára, viszont az időjárási anomáliák és a csökkenő mennyiségű – olykor szélsőséges – csapadék kedvezőtlenül befolyásolhatja a föld feletti hajtásnövekedést és a gumóképződést.
A batáta hosszú tenyészideje, meleg igénye miatt fóliában előnevelt dugványokkal szaporítható. A dugványok kiültetésére május második felében-június elején kerülhet sor, mert azok már kisebb lehűlést sem képesek elviselni.
A külföldi szakirodalmak kiemelik, hogy a batátát lazább szerkezetű talajokon célszerű termeszteni. Vizsgálataink azonban azt bizonyították, hogy a jó kultúrállapotú középkötött, vályog szerkezetű csernozjom, sőt az öntéstalajok is megfelelőek lehetnek, ha optimalizált talajművelést alkalmazunk.
A batáta közepes tápanyagigényű növény. Átlagos tápanyag-ellátottságú talajokon N=50-100 kg/ha, P2O5=40-80 kg/ha, K2O=70-120 kg/ha hatóanyag kijuttatása indokolt.
A batáta nem csak hőigényes, hanem a vízigénye is nagy, így a tenyészideje során folyamatos öntözést kíván. Az időjárási feltételektől függően június-július-augusztus hónapokban együttesen 100-250 mm vízpótlást igényel.
A batáta termesztése esetén a külföldi és hazai szakirodalom többsége, de a hazai gyakorlat is a bakhátas művelést javasolja. Átlagos sortávolságként gyakran alkalmazzák az 1,0 m-es sortávolságot. Kétéves kisparcellás kísérleteink csernozjom talajon azt bizonyították, hogy – adott ökológiai feltételek mellett –nagyon eredményesen alkalmazható a síkművelés és a 0,75 m-es sortávolság is.
A kétéves kísérleti eredményeink bizonyították a vizsgált batátafajták rendkívül nagy termőképességét. A gumótermés 2017-ben 23-51 t/ha, 2018ban pedig 33-47 t/ha között változott. Figyelemre méltó, hogy kísérleteink ben 0,75 m sortávolságnál, síkművelésben kaptuk a legnagyobb terméseredményeket mindkét vizsgált fajtánál. Ugyanakkor azt is hangsúlyozni szükséges, hogy a művelési mód (sík és bakhát), valamint a sortávolság (0,75 m és 1,0 m) fajtaspecifikusan érvényesült.
Vizsgálati eredményeink arra is rámutattak, hogy a gyomirtást követően csak a talajlakó állati kártevők okozhatnak minőségi és mennyiségi termésveszteséget. Megfelelő termesztéstechnológiával a teljes termésen belüli piacképes gumótermés aránya elérheti a 85-90%-ot.
Saját kísérleti eredményeink szerint a betakarított gumótermés szárazanyag-tartalma – általában – 18-22% között változott a legtöbb fajtánál. Bizonyos fajtáknál kevesebb (15-17%) volt, amely értékek befolyásolhatják a tárolhatóságát.
Vizsgálataink szerint a legnagyobb mennyiségben keményítőt (10-14%) és cukrot (1,5-3,0%) tartalmaz a batáta gumója, fehérjetartalma viszonylag csekély (1,5-2,0%). Fontos összetevői még a gumónak a mikroelemek és vitaminok, melyek humán élettani hatása kifejezetten kedvező.
A batáta megjelenése és fokozatos terjedése a hazai szántóföldön mind agronómiai, mind felhasználási szempontból egyaránt kedvező. Termesztése jelentősen eltér a nagy területen termesztett növények technológiájától: sokkal nagyobb odafigyelést és technológiai fegyelmet kíván. Ezen túlmenően szintén elengedhetetlen, hogy termesztői már a termesztés megkezdése előtt megfelelő értékesítési lehetőségekkel rendelkezzenek.
Köszönetnyilvánítás:
A publikáció elkészítését az EFOP-3.6.3VEKOP-16-2017-00008 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
A fotók a szerző saját felvételei.
SZERZŐ: DR. PEPÓ PÉTER INTÉZETIGAZGATÓ, EGYETEMI TANÁR • DEBRECENI EGYETEM MÉK NÖVÉNYTUDOMÁNYI INTÉZET
