Kedves Olvasó!
Nehéz ennyi, a mezőgazdaságot is érintő természeti csapás után bizakodó hangvételű bevezetőt írni, mert bár született optimistaként igazán nem kedvelem a borúlátást, az elmúlt hetek történései azonban – remélhetően csak átmenetileg – bennem is megkérdőjelezték az optimista szemlélet létjogosultságát.
Az északi területeket ért ár- és belvízproblémák mellé ugyanis gyakorlatilag naponta sorakoztak fel a viharkárokról szóló hírek is, az ország szinte minden részéből. Baj és baj között semmiképp nem próbálok rangsort állítani, de a kétes értékű csúcsot mindenképpen a Mezőhegyest elverő jég jelentette, hisz a több ezer hektáron megsemmisült termés és a sérült emberek, elpusztult lovak, tető nélküli házak látványa minden jóérzésű ember gyomrát összeszorította. A Mezőhegyesen történtek számomra külön is fájdalmasak, hisz április végén, az Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokon a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. egyik vezető szakemberével hosszan beszélgettünk a társaság eredményeiről, idei terveiről, lehetőségeiről.
Az ilyen vis maior események mellett persze a mérhetetlen sok eső a terméseredményekre, beltartalmi értékekre és általában a közelgő betakarításra gyakorolt következményeit is meg kell említenünk, amelyek sajnos szintén nem a remények valóra válását segítik, hanem ehelyett inkább új tervek, kényszerű stratégiák felállítására késztetik az érintetteket, most az agrárium szinte minden szereplőjét.
Nem könnyű tehát idén a mezőgazdászok élete sem, hisz a szakmai tudás, felkészültség, jó érzék és szorgalom mellett – s ez az igazi kiszolgáltatottság, amit nehéz elviselni – az eddigieknél jóval nagyobb szerepet kap a szerencse vagy éppen a szerencsétlenség az eredmények alakulásában.
Kívánok olvasóinknak az előbbiből jóval többet a következő hónapra, és mindenkit, akinek lehetősége van rá, arra biztatok: támogassák valamilyen módon a természeti katasztrófák károsultjait – mi például a Duna TV által szervezett gyűjtésbe kapcsolódtunk be, de természetesen ezen kívül is sok lehetőség van a rászorulók megsegítésére. Bízom abban, hogy közösen megtaláljuk a megoldásokat!
Üdvözlettel:
Fodor Mihály főszerkesztő
