Nemzetközi szántóföldi zöldborsó-bemutatót tartott a KITE Zrt. és a van Waveren Saaten GmbH a Pest vármegyei Bugyin. A fajtasoron jól láthattuk, hogyan reagálhat a hazai zöldborsó-termesztés a klíma, a feldolgozóipari igények és a termesztéstechnológiai kockázatok együttes nyomására.
Aki ipari célra, konzerv- vagy hűtőipari feldolgozásra termel, pontosan tudja, hogy a zöldborsó intenzív zöldségkultúra, szűk technológiai ablakokkal, komoly szervezési fegyelemmel és egyre nagyobb évjáratkockázattal. Éppen ezért volt különösen érdekes a KITE Zrt. Kertészeti Üzletága és a van Waveren Saaten GmbH közös, június 2-i fajtabemutatója, ahol a résztvevők több mint ötven zöldborsófajtát láthattak szántóföldi körülmények között. Ráadásul a helyszínválasztás önmagában is üzenetértékű volt. A nemesítőház korábban is tartott nemzetközi bemutatókat, ám most először hozta fajtasorát Magyarországra, arra hivatkozva, hogy a Budapesthez közeli Bugyi térsége logisztikailag is kedvező központi helyszínnek bizonyul. A program egy egyhetes nemzetközi rendezvénysorozat része volt, amelyre több országból érkeztek szakmai delegációk. A magyar napot a hazai termelők, integrátorok, feldolgozói szakemberek és a KITE partnerei számára szervezték.
Nemcsak az számít, melyik fajta terem sokat
A fajtakérdés nem választható el a teljes termesztéstechnológiától, a zöldborsó esetében ugyanis nem elég azt nézni, hogy egy fajta kedvező évjáratban milyen termésre képes. Legalább ilyen fontos, hogyan indul hideg talajban, milyen erős a kezdeti fejlődése, mennyire terhelhető stresszes tavaszon, milyen gyökérzetet nevel, és hogyan viselkedik akkor, amikor a virágzás és a terméskötődés idején hirtelen érkezik meg a meleg.
Ez a szemlélet a van Waveren nemesítési irányában is jól látható. A hangsúly az erőteljes kezdeti fejlődésen, a csírázóképességen, a stressztűrésen, a vírusos betegségekkel szembeni tolerancián és a gyökérfejlődésen van. A korai vetéseknél jelentkező hidegtűrés ugyanúgy felértékelődött, mint a szárazabb, gyorsan melegedő tavaszokhoz való alkalmazkodás.
A fajtabemutatón ezért a résztvevők nem csupán parcellákat néztek végig, hanem egy olyan nemesítési és termesztéstechnológiai gondolkodásmódot is láthattak, amely a termelésbiztonságot helyezi előtérbe. Ez a nagytermelők számára különösen fontos, hiszen többszáz hektáros integrált termelésben egy-egy gyenge indulás, növényvédelmi hiba vagy rosszul időzített betakarítás már nem parcellaszintű veszteség, hanem üzemi és feldolgozóipari kockázat. A hazai feldolgozók által ma leginkább preferált fajták közé tartozik a Kiss és a Vidor.
Magyarország továbbra is fontos zöldborsópiac
A hazai zöldborsó-termesztés jelentősége ugyan csökkent a korábbi évtizedekhez képest, de a magyar piac még mindig meghatározó. Sira Márk, a KITE Zrt. kertészeti üzletág-igazgatója kérdésünkre így fogalmazott: „a valódi, ipari célú árutermelés ma 8–10 ezer hektáros nagyságrendben mozog. Ez már nem a régi csúcsterület, de továbbra is olyan volumen, amely miatt Magyarország fontos piac a vetőmag-nemesítők és a feldolgozók számára”.
A van Waveren és a KITE kapcsolata régóta meghatározó ebben a szegmensben. A német nemesítőház fajtái Magyarországon a KITE-n keresztül jutnak el a termelőkhöz, és a vállalat a zöldborsó vetőmagpiacán vezető szerepet tölt be. A partnerkapcsolat jelentőségét az is mutatja, hogy a rendezvényen a hazai piac döntő szereplői is jelen voltak: integrátorok, feldolgozók és olyan termelők, akiknél a fajta, a vetésidő, az öntözhetőség és a betakarítási ütemezés közvetlenül befolyásolja a szerződéses teljesítést.
Integráció nélkül nincs ipari zöldborsó
A zöldborsó sajátossága, hogy nem klasszikus szabadpiaci növény. Ipari célra jellemzően szerződéses, integrált rendszerben termesztik, hiszen a betakarítás optimális időpontja rendkívül szűk. A zsengeséget, a feldolgozhatóságot, a tenderométeres értékeket és a gyári kapacitásokat naprakészen kell követni. Amikor a borsó eléri a megfelelő állapotot, nem napokban, hanem sokszor órákban mérhető a döntési idő.
Ezért nem működik az a megközelítés, hogy egyetlen, kiemelkedőnek gondolt fajtára épüljön a teljes termelés. Az integrátoroknak korai, középérésű és későbbi fajtákból kell olyan sort kialakítaniuk, amely a feldolgozói kapacitáshoz igazodik. Sira Márk szerint szinte nincs olyan év, amikor minden éréscsoport egyformán jól teljesít; a cél az, hogy az átlag üzemi szinten stabil és elfogadható legyen. Ez a gyakorlatban genetikai diverzitást, pontos vetésszervezést és fegyelmezett betakarítási logisztikát igényel.
A klímaváltozás ezt a rendszert tovább feszíti. A korábbi, elnyújthatóbb betakarítási időszak rövidül, a júniusi hőhullámok pedig képesek összehúzni az érésmenetet. Hiába a szakaszolt vetés és az eltérő tenyészidejű fajták használata, szélsőséges melegben az állományok egy része egyszerre érhet össze. A nagyüzemi zöldborsó-termesztésben ezért a fajta nem önmagában érték, hanem egy technológiai lánc része.
Öntözés: már nem kényelmi kérdés
A zöldborsó öntözés nélkül is termeszthető bizonyos évjáratokban és termőhelyeken, de a termésbiztonság szempontjából egyre nehezebb megkerülni a vízkérdést. A nagytermelők és a feldolgozók számára nemcsak az számít, hogy egy évben sikerül-e elfogadható termést elérni, hanem az is, hogy a szerződött mennyiség kiszámíthatóan rendelkezésre álljon.
A nagymagvú zöldségfélék termelésénél a feldolgozók is az öntözhető területeket részesítik előnyben. Ennek oka egyszerű: öntözés mellett stabilabb a hozam, jobb a minőség, és kisebb a kockázata annak, hogy a gyári kapacitástervezés felborul. A zöldborsó és a csemegekukorica gyakran egymást követő kultúrákként jelennek meg ugyanazon gazdaságok technológiájában, így az öntözőkapacitás kihasználása üzemi szinten is stratégiai kérdéssé vált.
A csávázásban is új irányok jönnek
A rendezvény egyik szakmai eleme a van Waveren új csávázási megoldásainak bemutatása volt. A fejlesztések célja a hagyományos kémiai csávázószerek részleges vagy teljes kiváltása, a környezeti terhelés mérséklése, valamint a talaj hasznos mikroorganizmusainak kímélése. A megközelítés különösen akkor válik fontossá, ha figyelembe vesszük, hogy a korai fejlődési szakaszban minden stresszhatás sokszorosan hat a későbbi állományteljesítményre.
A gyökérfejlődést támogató, vitalitást javító megoldások nem helyettesítik a jó vetésidőt, a megfelelő magágyat vagy a gondos növényvédelmet, de segíthetnek abban, hogy a fiatal növény gyorsabban és kiegyenlítettebben induljon. Nagyüzemi körülmények között ez akár a későbbi állományhomogenitásban, a jobb stressztűrésben és a betakarítás tervezhetőségében is megmutatkozhat.
Régi tanulságok, új környezetben
A zöldborsó-termesztésben sok szakmai alapelv nem változott. Jó magágy, megfelelő vetésidő, legalább négyéves vetésváltás, időben elvégzett növényvédelem, a gyomirtó szer és lombtrágya kijuttatásának szakszerű elkülönítése, valamint a feldolgozói igényekhez igazított fajtaválasztás nélkül ma sem lehet stabil eredményt várni. Ami változott, az a hibák ára. A növényvédő szer kivonások, a vírusvektorok nyomása, a tavaszi időjárási szélsőségek, az öntözési kapacitás és a feldolgozói ütemezés együtt olyan rendszert alkotnak, amelyben minden technológiai elemnek helye van. A mostani bemutató ezért nemcsak a van Waveren új genetikáiról szólt, hanem arról is, hogyan lehet a zöldborsó-termesztést újra termelésbiztonsági alapon értelmezni.
A témában ez a cikkünk is érdekelni fogja: A zöldborsó fontosabb kártevői
MezőHír Tudástár: integrált zöldborsó-termesztés – Az integrált zöldborsó-termesztés olyan szerződéses rendszerben zajló termelési forma, ahol a termelő, az integrátor és a feldolgozó szorosan együttműködik. A fajtaválasztást, a vetésidőt, a betakarítás ütemezését és a feldolgozói kapacitásokat összehangoltan tervezik, mivel a zöldborsó optimális betakarítási időszaka rendkívül rövid. Az integráció célja a termésbiztonság, az egyenletes alapanyagellátás és a feldolgozóipari igények pontos kiszolgálása.
