Jelentős, több százezer tonna búza ragadhatott bent az országban, miközben az idei terméskilátások sem rosszak. A helyzet hátteréről, a piaci torzulásokról és a lehetséges kiutakról dr. Lakatos Zoltánnal, a Hajdú Gabona Zrt. elnökvezérigazgatójával beszélgettünk, aki szerint a legnagyobb baj nem maga a készlet, hanem az, hogy a magyar gabonatermesztés jelenlegi szerkezete ezekkel a piaci viszonyokkal már alig tartható fenn.
Szörnyű állapotok vannak a piacon – nagyjából így lehetne összefoglalni dr. Lakatos Zoltán helyzetértékelését. A Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatója szerint félrevezető lenne a jelenlegi helyzetet pusztán készletválságnak, árválságnak vagy akár exportválságnak nevezni. Szerinte ennél jóval mélyebb, szerkezeti problémáról van szó. Ennek csak az egyik tünete, hogy jelentős mennyiségű ótermés ragadt bent az országban, és erre jöhet rá egy viszonylag jó idei búzatermés. Szerinte ma már nem egyszerűen arról van szó, hogy nehéz eladni a búzát, hanem arról, hogy a szántóföldi növénytermesztésben Magyarország hosszabb távon milyen lehetőségekkel rendelkezik, és egyáltalán életben tartható-e a jelenlegi formában a termelői kör. A szakember úgy látja, hogy a most kialakuló, nyomott árszint mellett a jelenlegi költségstruktúrával sok gazdaság csak veszteséget tud termelni. Márpedig ha az alaphelyzet eleve ilyen törékeny, akkor egy bent ragadt készlet és egy újabb, jó terméskilátású szezon együtt már nem egyszerű piaci kilengés, hanem komoly figyelmeztetés.
Nemcsak a készlet a gond
A bent ragadt óbúza mennyisége körülbelül 800 ezer tonna lehet, amelynek a döntő része még a termelőknél van. Vagyis nem arról van szó, hogy a piac egy pontján megakadt volna az áru, hanem arról, hogy országos szinten lassult le vagy torpant meg az értékesítés. Aki el tudta adni a terményét, az már jobbára túladott rajta, aki viszont most is készleten ül, annak egyre szűkül a mozgástere. Különösen azért, mert időközben az új termés is egyre közelebb kerül, és ha valóban jó lesz az idei búza, az a készletet nem levezeti, hanem még inkább rányomhatja a piacra.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a magyar búza exportlehetőségei sem tágulnak olyan ütemben, amire a piacnak szüksége lenne. Lakatos szerint Magyarország jelenleg csak kis részét tudja annak az exportteljesítménynek felmutatni, amire a nyugat-európai példák alapján szükség lenne. Vannak ugyan olyan piacok, ahol a magyar minőségi búza eladható, de ezek nem jelentenek korlátlan felvevőpiacot. Ráadásul hiába hangzik jól, hogy a magyar termelők próbálnak minőségi búzát előállítani, önmagában a minőség sem oldja meg a gondot, ha az értékesítési csatornák nem bővülnek érdemben vagy ha a versenytárs országok agresszívebben és hatékonyabban tudják piacra vinni a saját árujukat.
Versenyhátrányban a magyar termelő
Lakatos értékelése szerint a magyar gabonatermesztés egyik legnagyobb baja nem is a mostani árszint, hanem az, hogy a hazai termelési rendszer szerkezetileg gyenge. Úgy látja, az országban szétaprózódott birtokszerkezet mellett, sok kis szereplővel, kevés együttműködéssel és önállóan működő, egymással csak lazán kapcsolódó gazdaságokkal nagyon nehéz hatékonyan dolgozni. Amíg más országokban erős együttműködések, szervezettebb termelői közösségek és stabilabb piaci kapcsolatok támasztják meg az ágazatot, addig Magyarországon túl sokan próbálnak külön-külön boldogulni ugyanazon a piacon, ugyanazzal a problémával.
Ebben a helyzetben szerinte már nem lehet megúszni a szerkezetváltást. A kérdés csak az, hogy ez tudatos átalakulás lesz-e, vagy a piaci kényszer fogja kikényszeríteni. A szakember szerint ha a termelők nem tudják egymást rávenni arra, hogy összeálljanak, együtt gondolkodjanak, nagyobb gazdasági egységekben termeljenek és alkalmazkodjanak a piac elvárásaihoz, akkor nagyon nehéz jövő vár rájuk. Az interjúból egyértelműen kirajzolódik, hogy nem egyszerűen technológiai korszerűsítésről beszél, hanem mentalitásbeli, üzemszerkezeti és társadalmi váltásról is.
Ki fog gazdálkodni tíz év múlva?
A Hajdú Gabona vezetője szerint a probléma másik súlyos oldala az, hogy öregszik a termelői társadalom, miközben a fiatal gazdák aránya alacsony. Ráadásul a mezőgazdasági pálya társadalmi megbecsülése sem ott van, ahol lennie kellene. Lakatos Zoltán nagyon plasztikusan beszélt arról a különbségről, amit Nyugat-Európában látott és itthon tapasztal. Kint természetes, hogy a gazdacsalád együtt él a földdel, a gyerekek már kicsi korban kapcsolatba kerülnek a gazdasággal, és a gazdálkodás nem leértékelt, hanem vállalható, sőt megbecsült életforma. Magyarországon ezzel szemben sokszor az a minta, hogy a földtulajdonos városban él, a gyerek más pályát választ, a munkát pedig vagy alkalmazottak, vagy szolgáltatók végzik el.
Lakatos szerint ez nem pusztán kulturális különbség, hanem a magyar agrárium egyik stratégiai gyengesége. Ha a termelés társadalmi rangja nem erősödik, ha a gazdálkodást nem sikerül ismét vonzó és vállalható életpályaként megmutatni, akkor hiába minden technológiai fejlesztés, a rendszer hosszú távon kifárad. Ebben az értelemben a mostani búzapiaci válság is túlmutat önmagán: megmutatja, mennyire hiányzik a stabil utánpótlás, a közös gondolkodás és a hosszú távú ágazati stratégia.
A minőség lehet kapaszkodó, de nem csodaszer
Felmerül a kérdés, hogy ha a mennyiségi piac ilyen nyomás alatt van, lehet-e a minőség a magyar búza egyik menekülőútja. A szakember szerint a válasz egyértelműen igen, de csak korlátozottan. Úgy látja, vannak olyan piacok, amelyek a jobb minőséget megfizetik, és éppen ezért érdemes olyan búzát termelni, amely megfelel az európai vevők igényeinek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a minőség önmagában megmenti az egész magyar búzapiacot. Inkább arról van szó, hogy a jövőben egyre kevesebb tér marad az átlagos áruminőségnek, és azok maradhatnak versenyben, akik tudatosan olyan terméket állítanak elő, amelyre a keresleti oldalon valódi igény mutatkozik. De nem kell ilyen messzire mennünk, a belföldi piac is kifejezetten érdekes lehet. Hiszen jó kenyeret jó búzából lehet készíteni, innentől kezdve pedig nem kérdés, hogy itthon is van kereslet a minőségi gabonára. Másként fogalmazva: a magyar búza jövője nem az, hogy még többet termeljen ugyanabból, hanem az, hogy jobban belője, mire van tényleges piaci igény. Ehhez azonban nem elég a jó fajta vagy a szigorúbb termesztéstechnológia. Kell hozzá biztos piacismeret, értékesítési fegyelem, és az a képesség is, hogy az ország a minőségi búzát ne csak megtermelje, hanem el is tudja adni.
(Fotó: Shutterstock.com)
Már nem elég a kézfogás
A gabonapiac bizalmi oldaláról szólva dr. Lakatos Zoltán világossá tette: a Bászna-ügy után nem lehet ugyanúgy üzletelni, mint korábban. Hiszen amikor kiderül, hogy egy rendszerben a terményfedezet, a készletek vagy a finanszírozás nincs úgy mögötte az üzleteknek, ahogy azt sokan hitték, akkor az egész piac óvatosabbá válik. Ez a változás különösen a kisebb termelőket érinti érzékenyen. Ők azok, akik sokszor nem rendelkeznek erős alkupozícióval, nem tudnak hosszú ideig készleten tartani, és nem mindig férnek hozzá azokhoz a pénzügyi vagy jogi eszközökhöz, amelyekkel egy nagyobb piaci szereplő védeni tudja magát. A bizalom hiánya tehát nemcsak hangulati kérdés, hanem költség, kockázat és egyre inkább versenyképességi tényező is.
Mit tegyen most a kisebb termelő?
Erre a kérdésre nincs mindenki számára megfelelő válasz, hiszen a döntést alapvetően a finanszírozási helyzet határozza meg. Aki rákényszerül a gyors eladásra, az nem tud kivárni, aki viszont rendelkezik elegendő tartalékkal és mozgástérrel, annak más lehetőségei vannak. De ebben a piaci közegben szerinte nem lehet kizárólag a napi árra figyelni. Sokkal nagyobb változtatásokra lenne szükség, mert a mostani válság csak tünete annak, hogy a magyar gabonatermesztésnek újra meg kell találnia a saját útját.
Lakatos Zoltán szerint a kulcskérdés nem az, hogy tudunk-e búzát termelni, hanem az, hogy tudunk-e valódi piaci igényre termelni: „Magyarországon lehet jó búzát termelni. Meg kell találni a módját, hogy úgy tudjuk termelni, olyan módon és olyan búzát, amire az európai piacnak szüksége van.”
A mostani helyzet tehát nemcsak a 2025-ös ótermésről és a 2026-os új búzáról szól, hanem arról is, hogy van-e a magyar gabonaágazatnak ereje változtatni, mielőtt a piac kényszeríti rá. Lakatos Zoltán szerint ez a kérdés már nem a jövőé, hanem a jelené. És minél tovább halogatjuk a választ, annál drágább lesz.
SZERZŐ: ÁRGYELLÁN EDINA
MezőHír Tudástár: búzapiac – a búza termelését, készletezését, kereskedelmét és árképzését meghatározó piaci rendszer, amelyet a termésmennyiség, a készletszint, az exportlehetőségek, a minőségi követelmények, a termelési költségek és a nemzetközi kereslet együttesen alakítanak; versenyképességét a termelői együttműködés, a piaci alkalmazkodás és a minőségi termelés erősítheti.
