Szimbolikus látvány a Dél-Alföldön, amikor repcetábla húzódik meg az öntözőberendezés alatt. Nem azért, mert a repce hagyományosan „öntözésre váró” kultúraként élne a gazdák fejében, hanem azért, mert az utóbbi években egyre nehezebb elfogadható termésbiztonságot elérni vele csapadékra alapozva.
A térségben a repce sok helyen bekerült az öntözött területekre. A magyarázat egyszerű: aki nem akar teljesen beszorulni a kalászos–napraforgó vetésváltásba, illetve öntözés esetén a csemegekukorica–zöldborsó irányba, az más lehetőséget is keres. Így kerülhet képbe a repce, még akkor is, ha ez korábban sok gazdaságban nem volt magától értetődő döntés.
Vízhiány jelei virágzó állományban
A dél-alföldi állományokban már egyértelműen láthatók a vízhiány tünetei. A növények veszítik a turgort, vagyis lankadnak, csökken a sejtek vízzel telt állapota, ami a növény kondícióján gyorsan meglátszik. Ez különösen érzékeny időszakban jelent gondot, hiszen a virágzás és a becőképződés a termés szempontjából kulcsfontosságú szakasz. Nem véletlen, hogy több helyen már működnek az öntözőberendezések a repcében. A lineár alatt álló repce, vagy a dobos öntözéssel kezelt tábla ma már nem különlegesség, hanem egyre inkább válasz a kiszámíthatatlan évjáratokra.
A virágzás másik ellensége: a bundásbogár
A vízhiány mellett növényvédelmi gond is nehezítheti a repce helyzetét. A virágzó állományokban helyenként komoly kártevő lehet a bundásbogár. Már bimbós állapotban is megjelenhet, de fő kártételi időszaka a virágzás. Ahol nagy számban fordul elő, ott főként a táblaszéleken okozhat látványos károkat. A kártétel messziről is feltűnő lehet: egyes sávokban gyakorlatilag megsemmisítheti a virágokat. Ez nemcsak esztétikai veszteség. Ha a bibe sérül, abból a virágból már nem lesz becő, vagyis közvetlen terméskiesésről beszélünk.
Nem csak a virágot rágja
A bundásbogár kártétele nem áll meg a virágoknál. A fiatal, 1–2 centiméteres becőket is képes elpusztítani, sőt a zsenge hajtásokat is megrághatja. Ez azért veszélyes, mert a gazda ilyenkor már egy termésképző állományban látja a kárt, ahol minden elveszett virág és becő a végső hozamot csökkentheti. A bundásbogár alapvetően szegélykártevőként ismert, de ez nem jelent teljes biztonságot a tábla belsejében sem. Ha sok van belőle, fokozatosan befelé is húzódhat. A tábla mérete ezért fontos tényező: nagy táblán a szegélykár aránya akár elhanyagolható lehet, egy keskeny, nadrágszíjparcellán viszont szinte az egész terület „szegélynek” számít. Ilyen helyen a kártétel akár végzetes mértékű is lehet.
Védekezni lehet, de nem egyszerű
A védekezésre van lehetőség, de a gyakorlatban több tényező is nehezíti a döntést. A virágzó repcébe sok termelő már nem szívesen megy bele, mert jelentős lehet a taposási kár, és a méhek védelmére is fokozottan figyelni kell. Ráadásul olyan készítményekkel lehet dolgozni, amelyek más kártevők ellen engedélyezettek, ha a bundásbogár külön nem szerepel az okiratban. Ennek ellenére van az a kártételi szint, ahol a beavatkozás már nem halogatható. Ha a kártevő a virágokat tömegesen pusztítja, a gazda nemcsak növényvédelmi problémával, hanem közvetlen termésveszteséggel áll szemben. A repce kártevőiről ebben a cikkben írtunk részletesen korábban.
Mi lesz a repce sorsa?
A dél-alföldi repce helyzete jól mutatja, merre tart a szántóföldi növénytermesztés. A repce korábban sok gazdaságban fontos vetésváltó elem volt, ma viszont egyre több évjáratban válik kockázatos kultúrává. Ha már virágzáskor öntözni kell, az világos jelzés: a termésbiztonságért egyre többet kell tenni. A bundásbogár ehhez csak hozzáteszi a maga részét. A vízhiányos, stresszes állomány eleve gyengébb pozícióból indul, ha pedig a virágokat és fiatal becőket kártevő is ritkítja, gyorsan elúszhat a remélt termés. A repce jövője a Dél-Alföldön nem lehetetlen, de egyre kevésbé rutinból művelhető kultúra. Öntözés, pontos megfigyelés és időben meghozott növényvédelmi döntés nélkül könnyen drága kísérletté válhat.
Forrás: Agrometry Facebook oldal
MezőHír Tudástár: bundásbogár – a virágzó repcében jelentős kárt okozó rovar, amely főként a táblaszéleken rágja a virágokat, bibéket, fiatal becőket és zsenge hajtásokat; erős jelenlét esetén közvetlen terméskiesést idézhet elő, különösen vízhiányos, stresszes állományban.
