Az őszi káposztarepce tavaszi fejlődését több veszélyes kártevő is fenyegeti, ezért a korai felismerés és a jól időzített védekezés kulcskérdés. A nagy repce-szárormányos, a repce-szárormányos és a repcefénybogár kártétele komoly termésveszteséget okozhat, ha az állomány ellenőrzése késik.
Nagy repce-szárormányos: a korai betelepülő
A nagy repce-szárormányos (Ceutorhynchus napi) előrejelzése sárga ragadós lappal vagy sárgatállal történik. A bogarak előjövetele a talajból általában 6 °C felett kezdődik, azonban 9 °C körüli hőmérsékleten már tömeges megjelenésükre kell számítani. A nőstények tojásaikat közvetlenül a repce szárába helyezik el. A kikelő lárvák a szár belsejében fejlődnek, ahol rágásukkal jelentős károkat okoznak. A fejlett lárvák a károsítás befejezését követően elhagyják a növényt, majd a talaj felső, 4–6 cm-es rétegében bebábozódnak. Az imágók csak ősz végén jelennek meg, majd telelés céljából ismét a talajba húzódnak.
A nagy repce-szárormányos kártétele következtében a repce szára deformálódik, megcsavarodik és jelentősen megrövidül. Gyakori a szár hosszanti felrepedése is. A fertőzött növények virágzása vontatottá válik, a becők és a magvak érése egyenetlen lesz, ami jelentős termésveszteséget eredményezhet.
Repce-szárormányos: a szár belsejében okoz kárt
A repce-szárormányos évente egy nemzedékkel rendelkezik, és imágó alakban telel át az avarban. Kora tavasszal a kifejlett bogarak berepülnek a repcetáblákba. Az imágók kezdetben apró lyukakat rágnak a leveleken és a szárakon, majd a nőstények a levél fonákán, a főérbe ejtett sebbe helyezik tojásaikat. A fiatal lárvák a levélnyélbe és a levél főerébe rágnak be, ennek következtében a levelek elszáradnak és lehullanak. Az idősebb lárvák a repce szárát üregesre rágják, ami gyengíti a növényt és csökkenti a terméshozamot. Az új bogarak június elejétől jelennek meg, és a zöld repcebecőket rágják, illetve hámozgatják.
A repce-szárormányosok elleni védekezés során több hatóanyag is alkalmazható. A deltametrin és a gamma-cihalotrin gyors, taglózó hatást biztosít, azonban tartamhatásuk rövidebb. Hosszabb védelmet nyújt az acetamiprid és a lambda-cihalotrin kombinációja, amely kettős hatású készítmény. A kombináció egyszerre biztosít kontakt és felszívódó hatást, így gyors és tartós védelmet nyújt a kártevők ellen. A készítmények kijuttatásakor fontos a méhkímélő technológia betartása, valamint a repce leveleinek viaszossága miatt hatásfokozó adalékanyag alkalmazása is ajánlott.
Repcefénybogár: bimbós állapotban a legveszélyesebb
A repcefénybogár (Meligethes aeneus) szintén a repce egyik legjelentősebb kártevője. Különösen hűvös, lassú kitavaszodás esetén, valamint gyengén fejlett repceállományban okozhat jelentős károkat. A hosszú ideig bimbós állapotban maradó repce különösen veszélyeztetett. A repcefénybogár évente egy nemzedékkel rendelkezik, az imágók a tábla közelében, az avarban telelnek át. A rajzás tömegessé válása a repce zöld bimbós állapotában jellemző, amikor a telelőhely hőmérséklete eléri a 10–11 °C-ot.
A nőstények tojásaikat a repce és más keresztesvirágú növények porzószálaira helyezik. A kikelő lárvák pollennel táplálkoznak, és esetenként megrágják a bibét is. A károsítás következtében hiányos lesz a megtermékenyülés, a sérült bimbók lehullanak, ami terméskiesést okoz. A fejlett lárvák a talajban bábozódnak, majd a kikelő imágók nyár közepéig táplálkoznak, ezt követően telelőre vonulnak.
A repcefénybogár felszaporodásának a meleg, párás tavasz kedvez. Növényenként 5 repcefénybogár jelenléte esetén javasolt a védekezés megkezdése. Zöld bimbós állapotban az acetamiprid és a lambda-cihalotrin kombináció alkalmazható, azonban sárgabimbós állapottól ez a hatóanyag-páros már nem engedélyezett. A rezisztencia kialakulásának elkerülése érdekében általában nem elegendő az egyszeri kezelés.
A felszívódó acetamiprid hatóanyag önállóan is alkalmazható. A tau-fluvalinát hatóanyag néhány napos tartamhatással rendelkezik, és a méhek kímélete mellett érintő és emésztőszervi hatásával biztosítja a védekezés sikerét. Egy vegetációs időszakban legfeljebb két alkalommal használható. Az etofenprox szintén alkalmazható repcefénybogár ellen, valamint a piretroidok közül a deltametrin is engedélyezett. Virágzó kultúrákban, illetve mézharmat vagy virágzó gyomnövények jelenlétében – ha a területet bármely okból méhek látogatják – a készítmény kizárólag méhkímélő technológiával juttatható ki. Ilyenkor a védekezés csak a méhek repülési időszakának befejezését követően, legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával kezdhető meg. A kezelést 23 óráig be kell fejezni, illetve 23 órától a következő nap alkonyatáig szüneteltetni kell. Méhekre nem jelölésköteles vagy mérsékelten kockázatos készítmények használata javasolt. A repcefénybogár kártételének jelentősége a virágzás előrehaladtával csökken, és 10%-os virágzási arány felett már általában nem okoz gazdasági kárt.
Szerző: HENZSEL JUDIT
Ha repcében érdekelt a kedves olvasónk, akkor ez a cikkünk is fogja érdekelni: Óriási a vízhiány: kitárcsázzák a repcét a Dél-Alföldön!
MezőHír Tudástár: repcekártevők – A repcekártevők az őszi káposztarepce tavaszi fejlődését veszélyeztető rovarok összefoglaló neve; ide tartoznak különösen a szárormányosok és a repcefénybogár, amelyek betelepedése, tojásrakása és lárvakártétele a szár, a bimbó és a termés sérülésén át jelentős hozamcsökkenést okozhat.
