A növényvédőszer-maradványokról szóló vizsgálat és az azt követő médiavisszhang felháborította az almatermelőket, de az agrárágazat egészét is. Ami mostanra kirajzolódik, az pedig már a következmény. A legnagyobb bizonytalanságot most már ismét nem a fagy, nem az aszály és nem is a jég okozza, hanem a fogyasztói bizalom ingadozása.
Jókora sziklát hajított az almatermelők látszólagos állóvizébe a 2026. január végi PAN Europe-jelentés. Az azt követő sajtóvisszhang pedig rátett még néhány lapáttal, aminek talán a legsúlyosabb következménye lehet a termelésbe, és így az almába vetett bizalom sérülése is. A gazda oldaláról nézve a kérdés az lesz a jövőben, hogy mit kérdez a felvásárló. A kereskedelem ugyanis nem toxikológiai vitákra reagál, hanem a vásárlói reakciókra. Ha a vevő bizonytalan, a láncok azonnal óvatosabbá válnak, és ez a gyakorlatban több igazolást, szűkebb hatóanyaglistát és válogatottabb átvételt jelenthet. A termelő tehát nem egy tudományos állítással – vagy annak cáfolatának kérdésével – kerül szembe, hanem már egy piaci visszajelzéssel.
(fotó: shutterstock.com)
A termelők úgy érzik, hatalmasat rúgtak beléjük
A szakmai konszenzus ebben egyértelmű: a hazai almatermelés megfelel az élelmiszer-biztonsági előírásoknak. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal vizsgálatai az elmúlt években nem találtak határérték feletti növényvédőszer-maradékot a magyar almákban, és a PAN Europe mintavételében is mindössze egy esetben történt csekély MRL-túllépés.
A probléma azonban nem jogi, hanem értelmezési és kommunikációs. A civil szervezet által hangsúlyozott úgynevezett „koktélhatás” – vagyis több, egyenként határérték alatti hatóanyag együttes jelenléte – jelenleg nem része a határérték-szabályozásnak. Ettől még a jelenség létezik, és alkalmas arra, hogy bizonytalanságot keltsen a fogyasztókban. A termelők szempontjából ez azért különösen érzékeny, mert a technológia jogszerűsége mellett a bizalom vált a legfontosabb kérdéssé.
A FruitVeB azonnal reagált a kialakult helyzetre. A többi közt arra is felhívta a figyelmet, hogy ilyen kutatás és mintavétel alapján messzemenő következtetést levonni nemcsak téves, de hazugságnak is minősül.
„Az 59 minta 13 országra vetítve országonként átlagosan 4–5 mintát jelent, ami nevetségesen alacsony, és messze-messze távol áll a reprezentatív szinttől. Az egyes országok illetékes hatóságai, illetve kiskereskedelmi láncai több ezerszer ennyi vizsgálatot végeznek. A vizsgált 59 mintából 5 minta származott Magyarországról, ami mintegy 5–10 kg almának felel meg. A magyar étkezési alma termesztés kb. 100 ezer tonna, vagyis 100 millió kg. Az 5–10 kilogrammnyi mintából származó eredményekből értékelni a teljes magyar étkezésialma-termesztést, nemcsak komolytalan, hanem alaptalan és felelőtlen viselkedés. Így a vizsgálat objektivitása, hitelessége és hihetősége már alapjaiban elvérzik a mintavételnél” – írták közleményükben.
„Az almatermelőkben és általában a gyümölcstermelői társadalomban nagy felháborodást váltott ki az általánosító és a kollektív bűnösség elvét sugárzó vádaskodás. Rengeteg nehézséggel küzdünk így is (vészes munkaerőhiány, sorozatos időjárási káresemények, a külföldi és különösen a lengyel versenytársak nyomása, a drasztikusan megemelkedő termelési költségek stb.), nem hiányzott, hogy még egyet rúgjanak belénk. A növényvédelmi szabályozás meglehetősen szigorú, már alig maradt hatékony növényvédő szer, amivel meg tudjuk védeni a termést a kórokozóktól és a kártevőktől. Nyilván, az emberi munkában benne van a hiba, illetve ezen a területen (mint az élet minden területén) vannak felelőtlen emberek, de ez messze a kisebbség. És nem helyes egy szűk kisebbséget vagy egy-egy hibát kivetíteni a teljes közösségre” – értékelt lapunknak dr. Apáti Ferenc, a terméktanács elnöke.
A növényvédelem kényszerpálya
A kamara úgy reagált, az EU-n belül a legszigorúbbak a magyar elvárások a növényvédő szerek használatával kapcsolatban. Közölték, elfogadhatatlannak tartják, hogy a tanulmány negatív fényben tüntette fel a magyar almatermelést. Mindezt úgy, hogy a vizsgálat módszertana is hagy maga után kívánnivalót.
„Ezzel olyan kárt okoz az ágazatnak, ami könnyen lehet, hogy visszafordíthatatlan következményekkel jár a fogyasztói bizalom szempontjából. A vizsgálat csupán az LOQ szintet vizsgálta, ami az elfogadható pontossággal és precizitással meghatározható legalacsonyabb hatóanyag-koncentrációt jelenti a mintában. Azt a tanulmány is elismeri, hogy a mért értékek egyetlen esetben sem érték el az úgynevezett MRL szintet, vagyis a legnagyobb megengedett koncentrációt, amely még mindig nem jelent veszélyt a fogyasztókra” – írta közleményében a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, s igyekeztek erősíteni az almába vetetett bizalmat a magyar vásárlókban.
Mint ahogyan a kamara kitért rá, az alma termesztése során egyszerűen szükség van a kártevők nagy száma miatt a növényvédelmi kezelésekre. Az alma ugyanis a legnagyobb növényvédelmi igényű gyümölcsfajaink közé tartozik. A varasodás, a lisztharmat és az almamoly elleni védekezés nem szemlélet kérdése, hanem az ültetvény fenntarthatóságának feltétele. Védekezés nélkül a termés jelentős része rövid idő alatt értékesíthetetlenné válik. A közbeszéd sokszor úgy kezeli a növényvédő szerek használatát, mintha az egy szabad döntés lenne, a gyakorlatban azonban inkább egy szűk keret. A gazda az engedélyezett hatóanyagok között választ, fertőzési nyomáshoz és az időjáráshoz igazodva. Az ilyen ügyek hatása ezért nem az, hogy hirtelen „kevesebb permetezés” történik, hanem az, hogy még kisebb hibahatár mellett kell ugyanazt a növényegészségi állapotot biztosítani. Egy rosszul időzített kezelés nemcsak terméskiesést, hanem piacvesztést is jelenthet.
(fotó: shutterstock.com)
Nem a sorok között nő a munka, hanem az asztalnál
A változás kevésbé látványos: a legtöbb gazdaságban nem a permetezőgép indul gyakrabban, hanem az adminisztráció nő. A kereskedelem dokumentumot kér: permetezési naplót, várakozási idők igazolását, tételkövetést, laboreredményeket. A gazdának így sokszor nem a sorok között, hanem az irodában lesz több feladata. Az elmúlt évek tanúsítási rendszerei már elindították ezt a folyamatot, de az ilyen médiavisszhang felgyorsítja azokat. Korábban a jó minőség bizonyított a piacon, most azonban dokumentált kell legyen.
A termelői döntések is ehhez igazodnak. A gazdák egy része nem szemléleti fordulatot hajt végre, hanem kockázatot kezel. Egyre több helyen jelenik meg az ültetvények kettős stratégiája: a biztosan értékesíthető, alacsonyabb kockázatú technológia mellett kisebb kísérleti vagy ökológiai blokkok. A biotermelés hozama azonban jellemzően 80–95 százaléka a konvencionális termelésének, a kockázat nagyobb, a technológia tudásigényesebb, és a piac sem minden esetben hajlandó megfizetni a többletköltséget.
„Reálisabb iránynak tartom a konvencionálisnak termesztésnek azt az irányát, amely a hatóanyagmaradék mentes gyümölcs előállítását célozza meg, vagyis használunk növényvédőszereket, de úgy időzítve, hogy a betakarított gyümölcsben már abszolút ne legyen kimutatható hatóanyag-maradék. Magyarországon – tudomásom szerint – több, mint 5 ezer hektár bioalma-ültetvény felület van, vagyis a termőterület bő negyede. Viszont ki kell mondanunk, hogy a bioültetvények többségét alapvetően a támogatásokért tartják fent és valós árutermelés nincs, így valós árualap sincs” – tette hozzá a FrutiVeB elnöke.
A valódi kockázat a fogyasztó fejében van
A növényvédőszer-maradványok kérdése szakmai vita, a vásárló viszont nem határértékeket mérlegel, hanem biztonságérzetet. Egy hasonló ügy ezért gyorsabban befolyásolja a keresletet, mint bármilyen szabályozás. Az almatermelő ebben különösen érintett, mert frisspiaci terméket ad el: közvetlenül a vevő döntése határozza meg a jövedelmét. Ha a fogyasztó inkább importot választ, a hazai termelő nemcsak árat, hanem polcfelületet veszít, és ezt már nem lehet technológiával korrigálni.
Rövid távon több vizsgálat, több dokumentáció és óvatosabb növényvédelmi gyakorlat várható. Középtávon erősödhet a fajtaszerkezet átalakulása, a rezisztens vagy toleráns fajták telepítése és a precíziós előrejelzés szerepe. Hosszabb távon pedig az történhet, ami minden hasonló helyzetben: ami ma többletelvárás, néhány év múlva alapkövetelmény lesz.
Az almabotrány valójában nem technológiai, hanem piaci esemény. Nem azt változtatja meg, hogyan lehet almát termelni Magyarországon, hanem azt, hogyan lehet eladni. A gazda számára ezért a kérdés nem az, hogy melyik félnek van igaza, hanem az, hogyan termeljen olyan almát, amit a vásárló gondolkodás nélkül a kosarába tesz. Ma ez már legalább annyira bizalom- és nyomonkövetési feladat, mint növényvédelmi.
(fotó: shutterstock.com)
Indokolatlanul mosták össze a bébiételekre vonatkozó elvárásokkal
A botrány egyik legnagyobb félreértése abból fakadt, hogy a nyilvánosság a friss almára vonatkozó növényvédőszer-maradék határértékeket a bébiételek szabályozásával kezdte összevetni. A két rendszer azonban nem ugyanazt méri, és nem is ugyanarra készült. A friss alma nem bébiétel-alapanyagként kerül forgalomba, az almatermelő pedig nem bébiétel-alapanyagot termeszt. A bébiételre vonatkozó uniós MRL-értékek pedig kockázatbecslésen alapulnak: toxikológiai vizsgálatok, napi beviteli határértékek és több százszoros biztonsági faktor figyelembevételével állapítják meg őket. Ha egy tétel ezen határértékek alatt marad, az a jogszabály szerint biztonságosan fogyasztható. A bébiételek esetében alkalmazott, ennél lényegesen szigorúbb kritérium tehát nem azt jelenti, hogy a friss gyümölcs veszélyes lenne, hanem azt, hogy a feldolgozott csecsemőtáplálás külön óvatossági kategória.
A két szabályrendszer összemosása a gyakorlatban oda vezetett, hogy a fogyasztó egy technológiai minősítési különbséget egészségügyi kockázatként értelmezett. A termelő szempontjából ez különösen problémás, mert a növényvédelmi gyakorlatot nem a bébiétel-ipar alapanyag-követelményeihez, hanem a frisspiaci forgalmazás jogszabályaihoz tervezi.
SZERZŐ: PUTNOKI ZSUZSANNA
MezőHír Tudástár: növényvédőszer-maradvány és fogyasztói bizalom – a növényvédőszer-maradvány a terményben kimutatható hatóanyag-mennyiség, amelyet az MRL-határérték szabályoz; az almapiacon ennek jogszerűsége mellett a dokumentált nyomonkövetés, a permetezési napló és a fogyasztói biztonságérzet is meghatározza az értékesíthetőséget.
