Ausztrál kutatók szerint a mikro- és nanoműanyagok nemcsak a talajban maradnak: visszafoghatják a növények fejlődését, és egyes részecskék a növényi szövetekbe is bejuthatnak.
Nem csak a talajban van baj
A mikroműanyagokról eddig is tudtuk, hogy ott vannak a vizekben, a talajban, sőt egyre több vizsgálat szerint az élelmiszerláncban is. A friss ausztrál kutatás azonban különösen kellemetlen irányba viszi tovább a történetet: a Griffith University kutatói búzán és paradicsomon vizsgálták, mi történik, ha a növények mezőgazdasági környezetben jellemző mikro- és nanoműanyagokkal találkoznak. Az eredmények szerint ezek a részecskék csökkentették a növények növekedését és klorofilltartalmát, a nanoműanyagok pedig bejutottak a növényi szövetekbe. Ez nem laboratóriumi rémtörténetnek készült. A kutatást ismertető szerint a vizsgálatban valós mezőgazdasági viszonyokat igyekeztek modellezni: olyan részecsketípusokat, felületi tulajdonságokat, méreteket és koncentrációkat használtak, amelyek a mezőgazdasági rendszerekben is előfordulhatnak.
Búza és paradicsom volt a tesztnövény
A kutatócsoportot dr. Shima Ziajahromi, a Griffith University Australian Rivers Institute munkatársa vezette. A vizsgálatokban búza- és paradicsomnövényeket neveltek mikro- és nanoműanyagokkal terhelt talajban. A mikroműanyagok visszafogták a növekedést, és csökkentették a klorofilltartalmat, ami a fotoszintézis és a növényi kondíció szempontjából is lényeges jelzés. A legkárosabb hatást a szálas szerkezetű mikroműanyagok, különösen a PET-szálak mutatták. Ez azért is figyelmeztető, mert ilyen szálak többek között szintetikus textíliákból is származhatnak, vagyis nem kizárólag klasszikus csomagolási hulladékokról van szó.
A gyökér megfogja, de ezzel nincs vége
A vizsgálat egyik érdekes eredménye, hogy a növények a nagyobb mikroműanyag-részecskék egy részét a gyökérzónában visszatartották. Ez elsőre akár jó hírnek is tűnhet, hiszen csökkenhet a részecskék talajbeli mozgása. Csakhogy a másik oldal ennél nyugtalanítóbb: a műanyagok így a gyökérzet körül halmozódhatnak fel. A valódi fordulatot a nanoműanyagok jelentik. A tanulmány szerint az elöregedett nanoműanyagok felvehetők voltak mind a búza, mind a paradicsom esetében, és bekerültek a gyökér- és alsó szárszövetekbe. Paradicsomnál a kutatók levélszövetben is kimutatták a továbbjutást.
A termőföld útvonal lehet az élelmiszerláncba
A kutatás fő üzenete kemény: a mezőgazdasági talaj nemcsak „lerakóhelye” lehet a műanyag-részecskéknek, hanem útvonalat is jelenthet az élelmiszernövények felé. Ez különösen fontos élelmiszerbiztonsági kérdés, mert a növények ehető részei, illetve a takarmányként hasznosuló növényi részek is kapcsolatba kerülhetnek ezekkel az anyagokkal.
A szerzők szerint a jelenlegi kockázatértékeléseknek és szabályozásoknak jobban kellene igazodniuk a valós kitettséghez. A kutatás éppen azt vizsgálta, hogyan viselkednek ezek a részecskék környezetileg reálisabb körülmények között, nem pedig mesterségesen túlterhelt laboratóriumi helyzetben.
Miért fontos ez a gazdáknak?
A mezőgazdaság szempontjából ez nem csupán környezetvédelmi ügy. Ha a mikro- és nanoműanyagok rontják a növények fejlődését, csökkentik a klorofilltartalmat, és közben bekerülhetnek a növényi szövetekbe, akkor ez egyszerre érintheti a termésbiztonságot, a minőséget és a fogyasztói bizalmat. A műanyagterhelés forrása sokféle lehet: szennyvíziszap, komposzt, fóliamaradvány, csomagolóanyag, elöregedő műanyag eszközök, textilszálak vagy akár vízzel érkező részecskék. A tanulmány összefoglalója nem azt mondja, hogy holnaptól minden termény veszélyes, hanem azt, hogy a probléma valós, mérhető, és a szántóföldi rendszerekben sem lehet félvállról venni.
Magyar szemmel: láthatatlan kockázat a talajban
A magyar gazdálkodók számára a legfontosabb tanulság az, hogy a talajminőség fogalma egyre tágabb. Ma már nem elég a tápanyag-ellátottságot, a pH-t, a szerkezetet vagy a vízgazdálkodást nézni. A talajba kerülő idegen anyagok, köztük a mikro- és nanoműanyagok hosszabb távon a termelésbiztonság részévé válhatnak. A megelőzésben kulcsszerepe lehet a tiszta inputanyagoknak, a talajra kijuttatott szerves anyagok ellenőrzésének, a fóliák és műanyag segédanyagok szakszerű kezelésének, valamint annak, hogy a gazdaságok ne csak a hulladék eltávolítására, hanem a részecskeszintű szennyezés csökkentésére is figyeljenek.
MezőHír Tudástár: növényi mikroműanyag-felvétel – az a folyamat, amikor a talajban, vízben vagy termesztőközegben jelen lévő mikro- és nanoműanyag-részecskék a gyökérzónán keresztül kapcsolatba kerülnek a növényekkel, majd méretüktől, kémiai tulajdonságaiktól és a növényi szövetek áteresztőképességétől függően bejuthatnak a növényi szervezetbe.
