Tél végére sok repcetáblán megjelennek a fómás levélfoltosság és szárrák jellegzetes tünetei. Az agrárium szereplőinek ez nem újdonság – de az idei helyzet több helyen egyszerre mutat kórokozói és vadkár-problémát is.
Tömeges levélfoltok: nem a levél a fő kérdés
Ahogy az Agrometry Facebook oldala beszámolt róla az egyik friss posztjában, a fóma tünetei jellemzően az „öreg” leveleken láthatók. Ezek a levelek sok esetben élettani okból is lehullanak, így első ránézésre nem tűnik drámainak a helyzet. A valódi veszély nem maga a foltos levél, hanem az, amit jelez: a kórokozó jelen van a területen. Ha nagy számban látunk tüneteket, az azt jelenti, hogy komoly mennyiségű fertőzőanyag képződhet. Bár ennél a betegségnél az őszi fertőzés általában nagyobb jelentőségű, egy erős tavaszi hullám tovább növelheti a beteg tövek számát. Ez már közvetlen terméskockázat. Most kell felmérni az állományt, mert a tavaszi növényvédelmi döntések alapja a tényleges fertőzési nyomás.
Meglepő összefüggés: ahol nincs lúdkár, ott több a tünet
Az idei megfigyelések szerint volt olyan tábla, ahol éppen ott találták nagyobb arányban a fómás tüneteket, ahol a vadludak nem legelték le a növényeket. A nagyobb vízfelületek környékén visszatérő gond, hogy a telelő vadludak kijárnak a szántókra. Repcében a lomb jelentős részét lecsipegethetik. Mivel a tenyészőcsúcs többnyire épen marad, a növény újrahajt, fő- és oldalhajtásokat képez, tehát lesz termés – de kisebb. Ugyanakkor a lombhiány miatt csökken az asszimilációs felület, ami önmagában is terméscsökkentő tényező. A növény túlél, de fizet érte.
Amikor már a tenyészőcsúcs is sérül
Súlyosabb esetben – például ha a hó foltokban leolvadt és a madarak oda koncentrálódtak – a tenyészőcsúcs is károsodhat. Ilyenkor főhajtás nem képződik. A repce ugyan képes oldalhajtásokkal kompenzálni, de a terméskiesés jelentős lehet. Gabonában hasonló a helyzet: a ludak akár földig visszarághatják az állományt. Ha a tenyészőcsúcs sértetlen, a növény regenerálódik. Probléma akkor adódik, ha gyengébb fejlettségű táblán tövestől tépik ki a növényeket – erre is van példa.
Kettős nyomás a táblán
A helyzet tanulsága egyértelmű: idén több területen egyszerre kell számolni növénykórtani és vadkár-kockázattal. A fóma jelenléte figyelmeztető jel, a lúdkár pedig tovább gyengítheti az állomány kondícióját. Most nem elég csak ránézni a táblára. Részletes állományfelvételezés kell, különösen a vízhez közeli területeken. A tavaszi beavatkozások sikere azon múlik, mennyire időben és pontosan reagálunk.
Forrás: Agrometry Facebook oldal
MezőHír Tudástár: fómás repce (Phoma lingam) – A repce levélfoltosságát és szárrákját okozó gombabetegség, amely ősszel és tavasszal fertőz, jellegzetes, piknídiumos levélfoltokkal indul, majd a száralapba húzódva tőpusztulást és terméscsökkenést idézhet elő; a fertőzési nyomás felmérése és az időzített fungicides védekezés kulcsfontosságú.