Az agrárium már most érzi: a csapadék nemcsak kevesebb, hanem rosszkor jön. Öntözni kellene – de miből, honnan, és meddig bírják a készletek?
Előbb-utóbb mindenki ugyanoda jut: nincs mire várni
A hazai időjárás egyre inkább mediterrán mintát követ, vagyis kevesebb a csapadék, szélsőségesebb a lefolyása, hosszabbak a száraz időszakok. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vegetációs időszakban a „majd esik” már nem terv, csak remény. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szerint emiatt a termelésnek rövid távon is csökkentenie kell a csapadékfüggőséget, különben a termésbiztonság lesz az első áldozat.
A szabály egyértelmű: öntözni elsősorban felszíni vízből lehet
A hatályos hazai vízgazdálkodási és környezetvédelmi elv egyszerű. Öntözési célú vízigényt elsősorban felszíni vízből lehet kielégíteni. Felszín alatti víz, vagyis a talajvíz és rétegvíz csak akkor jöhet szóba, ha nincs elérhető felszíni forrás, vagy az műszaki, esetleg gazdasági okokból nem használható. Ennek a célja a felszín alatti készletek hosszú távú megőrzése. Mert ami ott elfogy, az nem egy szezon alatt töltődik vissza.
A valóság pofonegyszerű: kevés a kiépített öntözés
Miközben egyre kiszámíthatatlanabb a csapadék, Magyarország mezőgazdasági területeinek nagyjából 2 százalékán van kiépített vízpótló öntözési infrastruktúra. Ez nem csak számháború, ez azt jelenti, hogy hiába lenne víz valahol a térségben, sok helyen nincs eszköz, kapacitás vagy rendszer, ami akkor és oda juttatja, amikor és ahol kell.
A „kút majd megoldja” veszélyes illúzió
A felszín alatti víz sok gazdának tűnik gyors menekülőútnak, de ez a legkockázatosabb játék. Ha a kivét meghaladja az utánpótlódást, akkor tartós vízszintsüllyedés jöhet, ami később drágább öntözést, gyengébb hozamot, sőt környezeti károkat is hozhat. Emiatt a felszín alatti vizek öntözési célú használata csak szigorú korlátokkal és engedélyezéssel képzelhető el.
Van víz – csak nem ott és nem akkor
A magyar vízkészletek három forrásból állnak: csapadékból, felszín alatti vizekből és a határokon kívülről érkező felszíni vizekből. A Kárpát-medencei helyzetünk miatt a beérkező felszíni vizek ma még jelentős készletet jelentenek és volumenük meghaladja a hazai felhasználást. Csakhogy ettől még a tábla nem kap vizet. A kulcs az, hogy mennyit tudunk megtartani és mennyit engedünk átfolyni úgy, hogy közben a földek szomjaznak.
Két szint, egy döntés: visszatartás vagy kiszolgáltatottság
A fenntartható irányt állami és gazdálkodói oldalon is ugyanaz jelenti, ez pedig a vízvisszatartás. Állami szinten ez a vízvisszatartási és vízgazdálkodási rendszerek fejlesztését jelenti, hogy a víz ne csak „átutazzon” az országon, hanem akkor is rendelkezésre álljon, amikor a legnagyobb szükség van rá. Gazdálkodói szinten ugyanez a logika a táblán és üzemi léptékben történő helyben tartásban és hasznosításban jelenik meg: egyrészt a talaj vízmegtartó képességének javításával – megfelelő műveléssel, agrotechnikával, jobb talajállapottal és szervesanyag-gazdálkodással –, másrészt ott, ahol ennek valóban van tere és értelme, helyi vagy üzemi víztározók létesítésével és üzemeltetésével.
Forrás: agrarszektor.hu
MezőHír Tudástár: vízvisszatartás – A mezőgazdasági vízgazdálkodás alapelve, amely a csapadék és a beérkező felszíni vizek helyben tartására, tározására és talajban történő megőrzésére irányul a termésbiztonság fenntartása érdekében; öntözés elsődlegesen felszíni vízből történhet, a felszín alatti készletek használata korlátozott és engedélyköteles.
