Napjainkban egyre gyakoribbak az extrém időjárási körülmények, amelyek nemcsak ránk, hanem a növényeinkre is kedvezőtlen hatással vannak. Ezek közül az egyik legjelentősebb a napégés okozta kár. A tartós hőség és a vele együtt jelentkező erős UV-sugárzás roncsolja a növények bőrszövetét, így azok fogékonyabbá válnak a különböző betegségekre. Ennek következményeként romlik a gyümölcsök minősége és eltarthatósága, ami az értékesíthetőség csökkenéséhez vezet.
A napégés a tőlünk délebbre fekvő országokban – például Spanyolország, Olaszország, amelyek Európa legfontosabb gyümölcstermesztő országai közé tartoznak – már jelentős mértékű. Ezekben az országokban a védekezés már régebb óta a gyakorlat része. A globális felmelegedés következtében ez a probléma már minket is érint, és nagy valószínűséggel az évek múlásával az ország egyre több régiójában fel fogja ütni a fejét.
Mi is az a napégés?
Amikor a levegő hőmérséklete több órán vagy akár napon át 30 °C fölött van, a levegő pedig száraz és az UV-sugárzás is magas, megindul a napégés folyamata. A termés felszíne a levegő hőmérsékletével együtt melegszik, de annak értékét jóval meghaladhatja: például 30 °C-os levegőnél a gyümölcs felülete akár 45–50 °C-ra is felhevülhet. Ez azért jelent gondot, mert a túl magas felületi hőmérséklet és az erős UV-sugárzás a bőrszövet elhalását idézi elő. Ennek eredményeként a termésen kisebb-nagyobb, szabálytalan alakú, világosabb, majd sötétebb barnás foltok jelennek meg, a napégés mértékétől függően. A folyamat során csak a bőrszövet károsodik, a gyümölcshús nem. Ebből lehet egyértelműen felismerni, hogy napégéssel állunk szemben, nem pedig baktériumos vagy vírusos fertőzéssel, amelyek a mélyebb szövetréteket is károsítják. A sérült gyümölcsfelszín miatt azonban a termés könnyebben fertőződhet meg más kórokozókkal. Bár a külső elváltozás ellenére a gyümölcs még fogyasztható, a napégett termés nem értékesíthető az eredeti minőségben és áron, így eladhatósága csökken. Szélsőséges esetben, ha a gyümölcs a napégést követően tovább növekszik, a sérült felület ki is repedezhet, csapadékos időben pedig az elhalt foltokon megtelepedő másodlagos penészek a termést teljesen tönkretehetik.
Mindemellett a napégés gyakran együtt jár a vízstresszel, ezért a megfelelő talajnedvesség biztosítása ezekben a napokban is szükséges. Ha a növény gyökérzete nem tud elegendő vizet felvenni, nem képes párologtatással hűteni, így a termés vagy a levél felületi hőmérséklete akár 10 °C-kal is meghaladhatja a levegő hőmérsékletét. Ez az erős hőstressz károsítja a növényi szöveteket, és napégést idézhet elő a terméseken és a leveleken egyaránt. A napégés megjelenésével felmerülhet a gyümölcs beltartalmi paramétereinek változása is, bár ennek pontos megítélése további vizsgálatokat igényel.
Honnan ismerhetjük fel a napégés tüneteit?
A napégés különböző fokozatokban jelentkezhet. Enyhébb esetben a gyümölcshéjon sárgás vagy bronzos elszíneződés figyelhető meg, ilyenkor még nem beszélhetünk komoly szövetsérülésről. Súlyosabb napégésnél már kisebb-nagyobb sötétbarna foltok jelennek meg a héjon, ami a bőrszövet elhalását jelzi. Ha a növény árnyékolt környezetből hirtelen erős napfényre kerül, a héj kifakul és fehéres elszíneződést mutat. Ez tipikusan akkor fordul elő, amikor a szőlőt a fürtzónában lelevelezik, és az addig árnyékban fejlődő fürtök hirtelen intenzív fényterhelést kapnak – leggyakrabban a szőlősorok déli, délnyugati oldalán. A napégés visszafordíthatatlan folyamat, így ha a termésen vagy a leveleken már megjelent, a kárt nem lehet helyrehozni, ezért különösen fontos a megelőző védekezés.
Mikor a legérzékenyebb a napégésre a növény?
A gyümölcs fejlődésének 3–4. hetében kifejezetten érzékeny rá, ugyanis ekkor zajlik egy intenzív sejtnövekedés, és ilyenkor kevésbé ellenálló a hő- és fényhatással szemben. Ezen időszak alatt már egy-két órányi extrém UV-sugárzás és magas hőmérséklet is elegendő ahhoz, hogy kialakuljon a világos, majd barnuló napégéses folt a termésen. Ennek következtében ebben a fázisban különösen fontos a sejterősítő anyagok időben történő kijuttatása.
Védekezési lehetőségeink
A napégés számos kertészeti kultúrában jelent fenyegetést – például az alma, körte, meggy, cseresznye, szőlő, paradicsom és paprika –, melyek különös odafigyelést igényelnek. Többféle módon védekezhetünk ellene. Lehetséges fizikailag és biológiailag is beavatkoznunk. A fizikai védekezési módszerek közé tartozik a faalakítás és a metszés, amelyekkel szabályozható, hogy a növények mennyi közvetlen napsugárzást kapjanak. Emellett hatékony megoldás lehet a jégvédő hálók alkalmazása is; bár nagyobb beruházást igényel, jelentős védelmet nyújt a napégés ellen.
A másik védekezési irány a biológiai módszereké, amikor a növény külső és belső szöveteit – úgymond „immunrendszerét” – erősítjük, hogy jobban ellenálljon a külső stresszhatásoknak. Emiatt egyre elterjedtebb a különböző készítményekkel végzett megelőző állománykezelés a napégés káros hatásainak csökkentésére. Fontos kiemelni, hogy a megelőzés nem a kár bekövetkezésekor kezdődik: a sejtfalerősítő anyagok beépüléséhez idő szükséges, így a kezelések helyes időzítése legalább olyan lényeges, mint maga a készítmény.
Kísérletünk ismertetése
Kísérletünk során a Biocont Magyarország Kft. által biztosított, mikro- és mezotápelemeket (kalciumot, magnéziumot, szilíciumot, bórt, illetve terpénszármazékokat) tartalmazó sejterősítő készítmények napégéssel szembeni hatását vizsgáltuk. A kísérletet Hajdúdorogon, egy családi gazdaság meggyültetvényében állítottuk be, ahol a kezeléseket két alkalommal, a terméstisztulást követő intenzív termésnövekedési időszakban végeztük el. A területet kezelésenként öt parcellára osztottuk fel, egy parcella három sort foglalt magában. Az első parcella szolgált kontrollként, amelyet nem kezeltünk a kísérleti készítményekkel; ehhez viszonyítottuk később a növénykondicionáló szerek hatását. A kísérletben négy különböző készítményt alkalmaztunk, amelyeket két alkalommal juttattunk ki a négy kísérleti parcellára.
A napégés megelőzésére alkalmas növénykondicionáló készítmények
A kísérleti készítményeket permetezéssel juttattuk ki júniusban, egymást követő két alkalommal.
A felhasznált növénykondicionálók a következő készítmények voltak:
‑ Standard I.: egy K-szilikátalapú, növényi immunerősítő készítmény, amely segít a növények természetes védekező-képességének növelésében, mind a kórokozókkal és kártevőkkel szemben. A szilícium a sejtfalba épül be, ezzel erősítve azt.
‑ Eckosil + Kiplant Ca: két növénykondicionáló szer keverve kijuttatva. Az Eckosil szilícium-, molibdén-, vas- és cinktartalmú, míg a Kiplant Ca kalcium és bórtartalmú lombtrágyák, így a több tápelem együtt erősebb és stabilabb sejtfalat eredményez. ‑ Standard II.: kalcium-szilikátalapú, stresszcsökkentő hatású növényi szöveterősítő, termésminőség- és tárolhatóságjavító hatása van.
‑ Heliopolis: fenyőterpént és bétakarotint tartalmaz, amelyek a növény felületén védőréteget képeznek. Ez a védőréteg visszaveri a napsugárzás egy részét, így a gyümölcs felülete nem melegszik túl, így csökken a napégés megjelenése is. Meleg, erős napfénynek, hőstressznek kitett állományoknál alkalmazása különösen hasznos lehet.
Miért érdemes megerősíteni a növényi szöveteket?
A bemutatott készítményeknek a sejtfalerősítő hatáson túl számos további előnyös tulajdonsága is említhető. Alkalmazásuk növeli a növény és a termés ellenállóképességét a különböző kórokozókkal és kártevőkkel szemben, valamint javítja a tűrőképességet az időjárási szélsőségekkel és a fizikai behatásokkal szemben. Ilyen hatás például a gyümölcsrepedés mérséklése, amely idén a viszonylag száraz júliusi időjárás miatt nem okozott problémát. Emellett a kondicionálókban található tápelemek számos fontos növényélettani folyamatban vesznek részt, és sok esetben egymás hatását is erősítik.
Szilícium jelentősége a növényvédelemben
A szilíciumról önmagában kevés szó esik, de érdemes megemlíteni jelentőségét, ha növényvédelemről van szó. A növény képes felvenni a szilíciumot a gyökéren (csak más formában) és levélen keresztül is. Ha lombtrágyázással juttatjuk ki, a szilícium képes közvetlenül beépülni a levélszövetbe, így fokozza a fizikai védelmet és jobb stressztűrő-képességet eredményez. Csökkenti a napégés, az UV- és a hőstressz hatásait. A fizikai védelem erősödésével csökken a mechanikai sérülések, valamint a kártevők és gombák behatolásának esélye. A szilícium alkalmazásával a gyümölcs héja ellenállóbbá és erősebbé válik, továbbá növekszik a tárolhatósági idő, ami javítja a termés piacképességét is. Egyre több nemzetközi kutatás igazolja, hogy a szilíciummal kezelt növényeket – szántóföldi és kertészeti kultúrákban egyaránt – a kártevők kevésbé fogyasztják a kezeletlen állományhoz képest.
A kísérletünk eredményei
A kísérlet során minden kezelésnél 4 × 100 darab meggyet értékeltünk, és meghatároztuk a napégett termések arányát, valamint a napégés felületi mértékét. Az eredmények kedvező hatást mutattak: a kezelt sorokban jelentős javulást tapasztaltunk a kontrollhoz képest. A növénykondicionáló készítmények alkalmazása csökkentette a napégett gyümölcsök számát és az erre való hajlamot, továbbá a napégés százalékos aránya is alacsonyabb volt, mint a kezeletlen sorokban (1. ábra).
A legkedvezőbb eredményt a Heliopolis terpén-származékú szernél tapasztaltuk, ugyanis ennél a kezelésnél volt a legkevesebb a napégett szemek száma.
A napégés mértékét is vizsgáltuk a terméseken. A kontrollban lévő terméseken különböző méretű sötétbarna foltok jelentek meg, míg a kezelt terméseken jelentősen kisebb volt ezek aránya. Míg a kezelt sorok termésein nagy többségében kevesebb mint 10%-os kiterjedésű foltok voltak tapasztalhatók, addig a kontroll termésein volt példa az 50%-os felületi kiterjedtségű foltok megjelenésére is (2. ábra). Ennél a vizsgálatnál is a Heliopolis eredményei mutatták a legkedvezőbb eredményt.
Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a készítmények erre a tényezőre is pozitív hatással voltak. A kezeletlen kontrollban a termés gyakorlatilag egynegyede sérült a napégés következtében, ezzel szemben a kezelések hatására a sérülés aránya mintegy 10%-ra csökkent.
Általánosságban megállapíthatjuk, hogy bármelyik szer szakszerű alkalmazása jelentős mértékben (a kísérletben átlagban kevesebb, mint felére) csökkenti a károsodott termés mennyiségét és csökkenti a károsodás mértékét is.
A kísérlet során gyümölcstömeget is mértünk annak megállapítására, hogy az alkalmazott készítmények rendelkeznek-e tömegnövelő hatással. A betakarításkor minden kezelésnél 1000 darab meggy tömegét rögzítettük. Eredményeink alapján a terméstömegben nem mutatkozott jelentős eltérés: szinte minden kezelésnél körülbelül 6 kg volt a mért érték, beleértve a kontrollt is. Egyedül az Eckosil + Kiplant Ca növénykondicionálóval kezelt parcella adott eltérő eredményt, ahol a terméstömeg elérte a 8 kg-ot. A napégett termések felületén szerencsénkre nem ütötte fel a fejét semmilyen kórokozó, ami köszönhető annak is, hogy júliusban a csapadékos napok száma elenyésző volt. Kísérletünk eredményei azt mutatják, hogy a gazdálkodóknak érdemes a napégés megelőzése érdekében megfelelő készítményeket alkalmazniuk a gyümölcsfák kezelésére, a kutatóknak pedig további vizsgálatokat folytatniuk annak érdekében, hogy feltárják a gyümölcsösök védelmét biztonságosan és eredményesen szolgáló hatóanyagokat.
Kísérletünkben szeretnénk még a jövőben vizsgálni, hogy az adott készítmények milyen hatással vannak az alábbi tényezőkre: tárolhatósági idő, gyümölcshús-keménység, gyümölcscukor-tartalom.
Következtetések és a megelőzés jelentősége
Összegzésként megállapítható, hogy a napégés elleni védekezésre a közeljövőben még nagyobb hangsúlyt kell helyezni, hiszen a klímaváltozás hatására ez a probléma várhatóan tovább erősödik. A megfelelő megelőző lépések alkalmazásával elkerülhető a napégés okozta minőségromlás és terméskiesés, ami hosszú távon a gazdaságok jövedelmezőségét is megőrzi.
SZERZŐ: ROMHÁNYI ESZTER1 3. ÉVFOLYAMOS MEZŐGAZDASÁGI MÉRNÖK HALLGATÓ, DR. TARCALI GÁBOR2, TÓTH ÁGOSTON3
1DEBRECENI EGYETEM MÉK, 2DEBRECENI EGYETEM MÉK NÖVÉNYVÉDELMI INTÉZET, 3BIOCONT MAGYARORSZÁG KFT., KECSKEMÉT
MezőHír Tudástár: napégés – Hőstressz és erős UV-sugárzás miatt kialakuló, visszafordíthatatlan bőrszövet-elhalás a termésen vagy levélen; a gyümölcs felülete a levegőnél jóval magasabbra melegedhet, foltos elszíneződést és piacképesség-romlást okoz.
