Egy nemrég publikált, a 2025-ös helyzetet áttekintő jelentés szerint 2024 globálisan a valaha mért legmelegebb év volt, miközben az emberi tevékenység tovább gyorsítja az éghajlati és ökológiai válságot. A34 ún. „földi kritikus jelzőből” 22 már rekordszinten áll, ami jól mutatja, hogy a bolygó egyre nagyobb kihívásnak kell megfeleljen. A légkör melegedése ráadásul az elmúlt években felgyorsult: nemcsak az üvegházhatású gázok emberi tevékenységből származó kibocsátásai értek csúcsra, hanem több, eddig kevésbé ismert folyamat is erősíti a felmelegedést. A Föld egyre több napenergiát nyel el, mint amennyit az űrbe visszasugároz. Egyrészt azért, mert a bolygónk az eltűnő hó- és jégfelszínek miatt egyre sötétebbé válik. Másrészt pedig a felhők fényvisszaverő képessége is gyengül, mivel az aeroszolrészecskék mennyiségének csökkenésével gyakrabban alakulnak ki olyan típusú felhők, melyek áteresztik a napsugarakat.
Ezzel párhuzamosan gyengül az Atlanti-óceán nagy áramlási rendszere (AMOC) is, amely többek között jelentősen befolyásolja Európa éghajlatát; ennek további lassulása súlyos regionális éghajlati zavarokat okozhat (ugyanis az éven belüli változékonyság nőhet, ezzel fokozva az extrémumokat). Mindezek mellett a halálos áldozatokat követelő és gazdaságilag is jelentős időjárási szélsőségek száma meredeken nő: az éghajlati okokra visszavezethető, 2000 óta bekövetkezett károk globálisan már meghaladják a18 ezer milliárd amerikai dollárt.
Mi történt 10 év alatt, mikor jöhet a másfél fok?
A Párizsi Egyezmény 2015 decemberi elfogadásakor a globális felmelegedés az iparosodás előtti időszakhoz (1850–1900) képest nagyjából 1 °C volt. Ma ez az érték már megközelíti az 1,4 °C-ot, és az elmúlt évtized adatai alapján a felmelegedés üteme jelentősen gyorsult. Ha a jelenlegi trend folytatódik, a világ már 2029 körül tartósan elérheti a kritikus 1,5 °C-os felmelegedési szintet, miközben tíz évvel ezelőtt ezt a küszöböt még csak 2042-re valószínűsítették (azaz 10 év alatt nemhogy javítani nem tudtunk a helyzeten, hanem 13 évet el is vesztegettünk).
Az emberi tevékenység folyamatosan növekszik
A szénből, földgázból és kőolajból származó energiafelhasználás 2024ben minden idők csúcsára emelkedett, vagyis a globális igény tovább nő, nem csökken. Bár a nap- és szélenergia termelése gyors ütemben bővül, még mindig csak töredékét, 3-4%-át adja az emberiség által felhasznált teljes energiának. Az üvegházhatású gázok emberi tevékenységekből származó kibocsátása 2024-ben szintén rekordmagas, 40 gigatonna CO₂-egyenérték volt. Ami ennél nagyobb probléma, hogy az egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátás az elmúlt néhány év után ismét a COVID előtti szintekre ugrott vissza (átlagosan évi 5 tonna fejenként), és ezzel 2007 óta gyakorlatilag stagnál. Ez azt jelzi, hogy nem tudtuk feladni a megszokott jólétet és leválasztódni a fosszilis energiafelhasználásról.
A globális erdőveszteség 2024-ben közel 30 millió hektár volt, míg 2000-ben ennek csupán a fele. Ez a növekvő erdőirtás, illetve az erdőtüzek következménye, amelyek a szénmegkötő-képesség csökkenéséhez, illetve a klímamodellekben nem számolt extra kibocsátáshoz vezetnek.
Ugyan az üvegházhatású gázok karbonadóval terhelt aránya nőtt az elmúlt 20 évben, de még mindig csak a globális kibocsátások 25–30%-át fedi le. Bár egyre több ország vezeti be az ilyen jellegű adókat és kvótarendszereket, ezek jelenlegi aránya és összege még nem eredményezi a kibocsátások megfelelő csökkentését és az elégséges alkalmazkodást.
Mindezek alapján a világ egyre közelebb sodródik a veszélyes „forró Föld” forgatókönyvhöz – egy olyan állapothoz, amelyben a klímarendszer önmagát erősítő folyamatok miatt még akkor is tovább melegedne, ha az emberiség gyorsan csökkentené a kibocsátásokat.
SZERZŐ: SZABÓ PÉTER ÉGHAJLATKUTATÓ, KIS ANNA METEOROLÓGUS, PONGRÁCZ RITA METEOROLÓGUS, HIDROLÓGUS
FORRÁS: MASFELFOK.HU
MezőHír Tudástár: globális klímaválság – Az éghajlati rendszer olyan felgyorsult állapota, amelyben a globális felmelegedés mértéke az iparosodás előtti szinthez képest tartósan 1,5 °C közelébe ér, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás, az albedócsökkenés és az óceáni áramlások gyengülése miatt, fokozva az aszályokat és szélsőségeket.
