Néhány hírből állt össze bennem a kép: a mai magyar mezőgazdaság nem más, mint egy gyakorlókert. Újra felfedezzük azt, amit korában már magától értetődőnek tartottunk.
Egyrészt jó, ha a vidék népe nem hal éhen a saját portájának termőre fordítható néhány száz négyzetméterén. Szintúgy jó, ha néhány számosállat, aprójószág megél a róna legelőjén, abrakon, terményen, tápon; vagyis alakul a növénytermesztés, állattenyésztés régen felrúgott egyensúlya. Az sem elhanyagolható, ha mindez biztos alapokon, a rendezett tulajdon alapján áll. Ha nem áll, bukik. Egyáltalán nem mindegy kinek kedvezve, hogyan rendeződik rövidke évek alatt az évtizedekig szőnyeg alá söpört osztatlan közös tulajdon, vagy épp a külföldi tulajdonlás álcájaként elhíresült zsebszerződéses földbérlet kérdése. Izgalmas, később ünnepelhetővé vagy siratni való idők elé nézünk.
Palántázás
Kiragadott hírem “Gyakorlókert a Kunhegyesi Református Általános Iskolában” címmel jelent meg a szaktárca szorgalmasan frissített honlapján. “Visszaállítjuk a mezőgazdasági ismeretek oktatását a tantervbe 2012. szeptember 1-jétől, és a technikaórákon megtanítjuk a diákokat, hogyan kell palántázni, fákat ültetni, metszeni – mondta Nagy Kálmán lelkész a kunhegyesi református iskola gyakorlókertjének átadásán. Fazekas Sándor üdvözölte a kezdeményezést, és azt hangsúlyozta, hogy a fiataloknak szükségük van erre a tudásra, hogy felnőttként önellátásra is képesek legyenek.
A gyakorlókert létrehozásának másik célja, hogy a gyermekek barátságban legyenek a természettel. Megtanulják, hogyan kell értékes, egészséges, biztonságos élelmiszereket termelni úgy, hogy közben védjék a természeti erőforrásokat, a talajokat, ivóvízbázisokat, az élővilágot, a tájat – mondta a vidékfejlesztési miniszter.
Az általános iskola 150 négyzetméteres kertjében paprika-, paradicsompalántákat ültetnek a gyerekek, és gondozzák az éppen most termőre fordult alma-, körte- és szilvafákat. A gyakorlókert mellett az iskola egy emlékparkot is létrehozott, ahová a helyi adottságoknak megfelelő őshonos gyümölcsfákat és cserjéket ültettek, feltüntetve a latin és a magyar nevüket is.
Kunhegyesen egy 420 négyzetméteres fóliasátrat, valamint egy 100 négyzetméteres üvegházat is felavattak. A mezőgazdasági Start programnak köszönhetően tavaly 80-an, az idén 160-an dolgozhatnak a több mint 5,4 hektáros területen.”
Megközelítések
Az efféle híradást alapvetően kétféle megközelítésből szokás tálalni. Egyrészt lekicsinyelni, idejétmúlt nosztalgiázásnak bélyegezni, és hamvába holt ötletnek nevezni. Mondván, nehogy már érdekelje azt a fiatalt a hajolással vagy térdepléssel fűszerezett gyomlálás, amikor ehelyett okostelefonját vagy laptopját is bűvölhetné a hűvös szoba védett világában. A másik véglet, amikor azt a látszatot keltjük, hogy a Föld népe, de legalábbis a Kárpát-medencéé, esetleg csak a 93 ezer négyzetkilométer lakóié az a kiváltság, hogy eredetvédett, származási bizonylattal megtámogatott, hungarikumnak is beillő nedűt hajlandóak csak leereszteni a torkukon, s étkeik is igen finnyásan összeválogatottak. A silánnyal házalók meg szégyenükben hanyatt-homlok menekülnek, ha nem ma, akkor legkésőbb holnapután.
Én jóindulatúan közelítem meg ezt a kérdést, azok után, hogy falusi gyerekként a hatvanas években az iskolai gyakorlókertben palántáztam és kóstoltam karalábét és földiepret, gyomláltam és egyeltem répaágyást. Igenis nehéz volt, és egyben büszkeséggel töltött el az értelmes munka, s jó volt élvezni bármennyire is csekély gyümölcsét.
Azóta sem értem, hogy az oktatási reformok sora miért erre a tudásra pikkelt annyira, hogy mára az írmagja sem maradt, s a semmiből lehet csak újra létrehozni. Félreértés ne essék, a tanítással és tudással felvértezett kertészkedésről, a szép és erőteljes folytatásról én az okostelefon és laptop mellett, és nem ellenében képzelgek.
Termő Földünk
Egy másik híradás arról győzött meg, hogy a termőföld nem csak a gyakorlókert, hanem a Földgolyó szintjén is egyre inkább említést érdemlő érték. Bár a nemzetközi szervezetek, így a FAO is sok szép elvi nyilatkozatot kiadott már fennállása alatt, s a gyakorlat ezeket vagy követte vagy nem, mégis jobb, ha próbálkozunk. “- Az éhezés és a szegénység elleni küzdelem kulcsa, hogy biztosítsuk a szegény és kiszolgáltatott emberek jogát a termőföldhöz és más természeti erőforrásokhoz – mondta beszédében José Graziano da Silva FAO-főigazgató, a Világélelmezés-biztonsági Bizottság ülésén, a római FAO-központban, ahol a 124 tagország ünnepélyes keretek között elfogadta a felelős termőföldbirtoklásáról szóló Önkéntes Irányelveket.
Az utóbbi években a világban ugrásszerűen megnőtt a globális termőföldkereslet – a magánszektor és a kormányok részéről egyaránt. 2001 és 2011 között több mint 227 millió hektár termőföldet értékesítettek vagy adtak bérbe hosszú távra világszerte, elsősorban külföldi beruházóknak. A gazdát cserélt földbirtokok együttesen jóval meghaladják az Európai Unió mezőgazdasági területeinek nagyságát, amely összességében mintegy 183,8 millió hektár. A legnagyobb – akár millió hektáros nagyságrendű – ügyletek mögött a gazdagabb országok kormányai, továbbá magánbefektetői körök, bankok és pénzintézetek állnak. A földvásárlás hátterében tetten érhető a spekulációs szándék, de történhet ez stratégiai céllal is, amely a nemzeti élelmezésbiztonság megteremtését szolgálja. …
Az “Önkéntes Irányelvek a földbirtok-politika, a halászati és erdőgazdálkodás felelős irányításáról a nemzeti élelmezésbiztonság kontextusában” című javaslatcsomag elsődleges célja, hogy olyan eszközöket adjon a kormányok kezébe, amelyek segítségével a döntéshozók lépéseket tudnak tenni a felelős földbirtok-politika, a halászati és erdőgazdálkodás terén.
A dokumentum elvei összhangban állnak Magyarország agrárpolitikai célkitűzéseivel. A jelenleg érvényben levő földvásárlási moratóriumnak köszönhetően külföldi magánszemélyek és jogi személyek nem juthatnak magyar termőföldhöz. 2014. május 1-jével azonban lejár a korlátozás, ezért fontos, hogy addigra az új vagy a módosított földtörvény megfelelő jogszabályi kereteket biztosítson a termőföld nemzeti tulajdonban tartására.
Az Önkéntes Irányelvek elfogadása az első mérföldkő a termőföldekért folytatott globális verseny szabályozásában. Most a FAO-n és tagállamain a sor, hogy hozzálásson az irányelvek gyakorlati alkalmazásához.
Rászámolás után
Láttam már olyan bokszmeccset, ahol előbb rászámoltak arra az öklözőre, aki aztán életre kapva, pár percen belül mégiscsak legyűrte kissé elbizakodott ellenfelét. Hogy a vége pontozásos győzelem, technikai vagy beteljesített KO lett-e, ez a lényeget tekintve nem számít. Úgy is lehet mondani: innen szép nyerni. A szentesi Hungerit Zrt. utóbbi éveinek története hasonlít e bevezetőre. A mélypontot nem részletezem; jól ismerjük az állatvédelem bőrébe bújtatott, magyar baromfira exponált “rosszmájúság” történetét. A jelen helyzet azonban szerintem legalább annyira elég, hogy a siker reményében szurkolhassunk:
“Az ország egyik legjelentősebb beruházásának nevezte Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter a Hungerit Zrt. hétfőn átadott baromfitelepét Csongrád megyében. Évente kétmillió csirkét nevelnek majd a Felgyő és Csanytelek között elhelyezkedő telepen, ami segít abban, hogy helyreálljon az állat- és növénytermesztés egyensúlya Magyarországon. A miniszter emlékeztetett, hogy országszerte 46 milliárd forintból 338, állattartó telepek korszerűsítését célzó beruházás zajlik jelenleg is. A Faragó-tanyának ebből mintegy 710 millió forint jutott.
Magyar József, a Hungerit Zrt. vezérigazgatója hangsúlyozta: fontos, hogy egy modern telepen jó minőségű terméket tudjanak előállítani, ennek érdekében magyar alapanyagokat, magyar munkaerőt használ a 94 százalékban magyar tulajdonú cég. … A Felgyő-Kev Baromfitenyésztő, Takarmánygyártó és Forgalmazó Kft. 17 hektár szántót bérelhet az államtól, amelynek fejében a cég vállalta, hogy a telepen tovább növeli a baromfilétszámot. A kft.-nek a Hungerit Zrt. a 100%-os tulajdonosa.
