Ma már senki sem vitatja a klímaváltozás tényét, de az, hogy milyen gyorsan tudunk alkalmazkodni a következményeihez, továbbra is nyitott kérdés. A termesztési határok gyorsan tolódnak, a különösen nagy téli felmelegedés pedig a szántóföldi és a kertészeti ágazatban egyaránt komoly kihívás. Erről beszélt egy MTA-rendezvényen Spitkó Tamás PhD agrármérnök, az ATK Kukoricanemesítési Osztályának vezetője, aki szerint az időjárás-változás ma már nem elméleti kérdés, hanem a növénytermesztés mindennapjait meghatározó tényező.
Szűk esztendők a növénytermesztésben?
A Hetedhét szűk esztendő? – A magyar mezőgazdaság kilátásai a klímaváltozás tükrében című konferencián elhangzott: mára nem az a kérdés, hogy létezik-e a folyamat, hanem az, hogy mennyire tudunk hozzá alkalmazkodni. Az ATK meteorológiai állomása be van kötve a HungaroMet hálózatába; bár a mérések inkább „házi mérésnek” tekinthetők, a hosszú idősorok egyértelműen mutatják a gyors melegedést. Az éves átlaghőmérséklet több mint másfél fokkal emelkedett, és a téli hónapok felmelegedése különösen szembetűnő. Február esetében már több fokot meghaladó trend rajzolódik ki, ami alapjaiban befolyásolja a vegetáció indulását és a talajnedvesség alakulását. Ezzel párhuzamosan az éves csapadékösszeg mintegy 60 milliméterrel csökkent, és egyre gyakoribb, hogy a talaj a vegetációs időszak közepén országosan 100–150 milliméter vizet „hiányol”. (Az Agrárágazat nemrég már arról írt, hogy télre kiszáradhat az Alföld, és Romániából kell vizet importálni a vízutánpótláshoz – a szerk.) A felszíni vízfolyások időszakos eltűnése, a talajvízszint süllyedése és a növényzet erős stressztünetei mind azt jelzik, hogy Magyarország a klímaváltozás által legérzékenyebben érintett európai térségek közé tartozik.
Látványos jelzés a kertészetekben
A kertészeti kultúrák már látványosan jelzik az éghajlat eltolódását: a füge és a gránátalma számos helyen megbízhatóan áttelel, megjelenik az olajfa, és egyes kertekben a pisztácia vagy akár a banán is megmarad. A mediterrán dísznövények teleltetése sok esetben feleslegessé vált, ami azt mutatja, hogy a hazai klíma egyre inkább mediterrán jelleg felé tolódik, és ez a folyamat a szántóföldi növénytermesztésben is „határátrendeződést” indított el. A februári középhőmérsékletek alakulása az elmúlt 25 évben különösen beszédes: a trendvonal több mint 1,5 fokos melegedést jelez, augusztus esetében az emelkedés 1 fok feletti, januárban pedig már 2, februárban több mint 3 fokos melegedés mutatható ki. Csapadékból ugyanebben az időszakban mintegy 60 milliméterrel kevesebb esik évente. Az Európai Aszály-előrejelző Központ jelentős aszályt jelez a Kárpát-medencére, a vegetáció pedig egyre nagyobb stressz alatt áll – nem csak a talajnedvesség hiánya miatt. 2025 augusztusának végén országosan 140 milliméter csapadék hiányzott a talajból, ami két–három havi „normál” csapadéknak felel meg.
(Horizont Média/Kohout Zoltán)
Kukorica vs napraforgó: drasztikus változások
A tavaszi vetésű kapáskultúrák közül a kukorica a legérzékenyebb a változó klímára. Nagy vízigényű növény, rosszul tűri a hő- és szárazságstresszt, ezért kiváló indikátora az éghajlati átalakulásnak. Vetésterülete az elmúlt 35 évben 1,2 millió hektárról 800 ezer hektár alá csökkent, és a szakértők szerint akár 500 ezer hektárig is visszaeshet. A terméseredmények rendkívül ingadozóvá váltak: a Kárpát-medencét sújtó 2022-es és 2025-ös aszályok drasztikus hozamkiesést okoztak, miközben Európa északi és nyugati térségei stabilabb teljesítményt mutatnak. Lengyelország mára megelőzte Magyarországot kukoricatermesztésben, ami jelzi, hogy a termelési öv északabbra tolódik. Látható, hogy Spanyolország, Olaszország, a Balkán és Magyarország veszít korábbi pozícióiból, míg a lengyel, német és francia területek megőrzik vagy növelik jelentőségüket.
Ezzel szemben a napraforgó egyelőre a „nyertesek” között van: vetésterülete 350 ezer hektárról 700 ezer hektár fölé nőtt. Bár a napraforgó is érzékeny az aszályra, gazdaságossági okok miatt továbbra is vonzó alternatívának számít, hiszen piaci ára jelentősen meghaladja a kukoricáét. A szója területe lassan bővül, Magyarország ugyanakkor továbbra is nagymértékben függ az import fehérjenövényektől. Több hagyományos kultúra – például a borsó, cukorrépa, burgonya – esetében inkább szerkezet- és piaci átrendeződés áll a visszaesés mögött, de a klímaváltozás ezeknél is súlyosbító tényező. A kukorica vetésterületének csökkenése több ok együttes hatása: a gyakoribb és tartós aszályok, a magas hőmérsékleti stressz, a csökkenő talajnedvesség és a fokozódó növényvédelmi kockázatok mellett az emelkedő inputköltségek és a gyengébb piaci árak is szerepet játszanak. A hazai állattenyésztés zsugorodása a takarmányfelhasználás jelentős visszaesését hozta, ami tovább gyengíti a belső keresletet.
Kulcskérdés a szárazságtűrés
Az alkalmazkodás lehetőségeiről szólva Spitkó Tamás a vízgazdálkodás fejlesztését emelte első helyre: a vízvisszatartás, az öntözés korszerűsítése és a talaj vízmegtartó képességének javítása nélkül nem lesz tartható a termelés. Fontosnak tartja a precíziós, adatvezérelt gazdálkodás erősítését, mert a gyorsan változó időjárási körülmények között a gyors, megalapozott döntések létkérdéssé válnak. Kulcskérdés a szárazságtűrő hibridek nemesítése és a rövidebb tenyészidejű fajták elterjesztése, amelyek kisebb kockázattal termeszthetők. Szorgalmazza a termelők és a feldolgozók közötti együttműködés javítását is, hogy stabilabb, kiszámíthatóbb piaci környezet alakuljon ki, valamint kiemeli az importkiváltás fontosságát a fehérjenövények esetében.
MezőHír Tudástár: Klímaváltozás és növénytermesztés – A hazai növénytermesztést ma már a gyors melegedés, az aszályosodás és a vízhiány alakítja, amelyek miatt a vetésszerkezet, a hozamok és a termesztési kockázatok gyökeresen változnak.
