A kalcium (Ca), a magnézium (Mg) és a kén (S) jelentősége a szántóföldi növénytermesztésben
A növényeknek sokféle tápanyagra van szükségük. Régebben ezeket a mennyiségük alapján három csoportba osztották: makroelemekre (nagy mennyiségben kell), mezoelemekre (közepes mennyiségben kell) és mikroelemekre (csak nyomokban szükséges). Ez néhány évvel ezelőtt megváltozott, a mezoelem-csoport megszűnt. Az új csoportosítás alapján három fő elemtípust különítünk el: a növényekben 0,01%-nál nagyobb mennyiségben előforduló makroelemeket; a 0,01–0,00001% közötti arányban jelen lévő mikroelemeket (például mangán, bór, réz, cink); valamint a 0,00001%-nál kisebb mennyiségben szükséges, úgynevezett ultramikroelemeket, mint a molibdén vagy a kobalt.
A makroelemek közül a nitrogénről, foszforról és káliumról már a MezőHír korábbi számaiban írtunk, most pedig a kisebb mennyiségben igényelt, de annál fontosabb kalciummal, magnéziummal és kénnel foglalkozunk.
Kalcium (Ca) – a sejtfalak csendes erősítője
Hatása hasonló a káliuméhoz, mégis nélkülözhetetlen. Fontos szerepe van a növények vízháztartásában: hozzájárul az ozmotikus nyomás (turgor) fenntartásához és a sejtfal stabilizálásához, valamint segíti a többi tápelem felvételét. Emiatt a csírázástól a teljes vegetációs időszakban nélkülözhetetlen, és hatására a növények a toxikus nehézfémekkel szemben is ellenállóbbá válnak. A növények ion formában veszik fel; a sejtplazmában szabadon vagy kolloidokhoz kötődve fordul elő. A talajban a kalcium nagy része erősen kötött formában található, ezért a növények számára a teljes készletnek csak kis hányada elérhető. A felvehetőséget számos tényező befolyásolja: a talaj kémhatása (a túl savanyú közeg kedvezőtlen), a szervesanyag-tartalom (minél több a szerves anyag, annál több kalcium kötődik meg), a kálium- és magnéziumtartalom (ionantagonizmus), valamint a levegő-víz arány.
Amikor a levelek kanalasodnak: a kalciumhiány jelei
A legtöbb talajban van elegendő kalcium, hiányt inkább a felvehetőség korlátai okoznak, ahogy azt korábban már említettük. A kevés kalcium azonban sok fizikai rendellenességet eredményezhet, ez lehet elszíneződés, a levelek csúcsa és széle sárgul-barnul, később elszárad, kanalasodnak, végső állapotban pedig a teljes levéllemez elhal. A növényben a kalcium nehezen mozog, ezért súlyosabb hiány esetén a hajtáscsúcs is elhalhat, és a növény csak az oldalrügyekből hajt újra. A hajtás csúcsi részén a levelek elszíntelenednek, méretük is kisebb lesz. Mivel a növény a vizet párologtatással együtt veszi fel, aszályos időben a hiánytünetek gyakran jelentkeznek. A gyökerek csúcsi részei ilyenkor barnulnak, fejlődésük lelassul, nyálkásodnak, majd elhalnak. A szár is meggyengülhet (például repcénél): megpuhul, megdőlhet vagy akár el is törhet.
A többlet is gondot okozhat
Ha túl sok kalcium válik felvehetővé – például meszezés után vagy eredendően magas pH-jú talajban –, önmagában ez nem okoz problémát. A gondot inkább a felboruló ionegyensúly jelenti (például a kálium-kalcium antagonizmus), a lúgos közeg miatt kialakuló relatív mikroelemhiány (a vas és a mangán felvehetetlenné válik), valamint a magnézium felvételének felgyorsulása.
Hogyan pótoljuk a kalciumot?
A kalcium pótlása mésztrágyázással oldható meg, alaptrágyaként kijuttatva – erről részletesen az augusztusi lapszámunkban írtunk. Ehhez többféle anyag áll rendelkezésünkre: különböző őrlemények (pl. kalcium-karbonát), gyorsan ható meszezőanyagok, mésztrágyák vagy kalciumtartalmú műtrágyák. A trágyázásnál fontos figyelni a magnéziumra is, és szükség esetén ezt az elemet is pótolni kell. Kalciumot lombtrágyaként is adhatunk, de itt kizárólag a jól oldódó termékeket érdemes választani, például a kalcium-nitrátot. Léteznek más vegyületek is, mint a kalcium-szulfát, amely lassan szabadítja fel a kalciumot, és főként magas só- vagy nátriumtartalmú talajokon bizonyul hasznosnak. A kalciumtrágyázás nemcsak a növényeknek kedvez, hanem a talajnak is: elősegíti a morzsás szerkezet kialakulását, így a kémiai tulajdonságok mellett a fizikai állapotot is javítja.
Magnézium (Mg) – a klorofill szíve
A természetben a magnézium különböző ásványokban fordul elő: a szilikátok közül például a biotitban, a szerpentinben és az olivinben, a karbonátok közül a magnezitben és a dolomitban, míg az agyagásványok közül a kloritban és a vermikulitban. A talajban többnyire a kolloidokhoz kötve található, ezért a magasabb kolloidtartalmú talajokban nagyobb a koncentrációja. A növények számára rendkívül fontos elem: számos életfolyamatban részt vesz, enzimaktivátorként működik, szerepe van a kationegyensúly fenntartásában és a szénhidrát- valamint fehérjeszintézisben is. Legfontosabb azonban az, hogy a klorofill központi és nélkülözhetetlen alkotóeleme.
Ha a levelek sárgán csíkoznak: magnéziumhiány
A magnézium a növényben könnyen mozog, ezért ha a talajban nem áll rendelkezésre elegendő mennyiség, az öregebb levelekből a fiatalabbak és a hajtáscsúcs felé vándorol. Emiatt a hiánytünetek elsősorban az alsó és középső leveleken jelentkeznek. A legnagyobb mennyiségben az intenzív fejlődési szakaszban veszi fel a növény. Hiánya viszonylag könnyen felismerhető: jellegzetes a levelek erek közötti sárgulása, miközben a főér melletti rész zöld marad. Az egyszikű növényeknél a levelek csíkosan sárgulnak. A klorofillszintézis csökkenése miatt a fotoszintézis gyengül, ami hosszú távon terméskiesést okoz. A magnéziumhiány főként savanyú talajokon fordul elő a megemelkedett alumíniumszint következtében, de kialakulhat akkor is, ha a talajban túl sok a kálium, a kalcium vagy a mangán. Pótolhatjuk trágyázással, amelyre vagy a keserűsót (MgSO4), vagy a magnézium-nitrátot (MgNO3) használhatjuk. Mindkét műtrágyát kijuttathatjuk közvetlenül a talajba, de kiváló oldódásuk miatt lombtrágyaként is, a levelekre. Inkább a lombtrágyázás javasolt, különösen laza, alacsony kolloidtartalmú talajokon, még a hiánytünetek megjelenése előtt. A kalászosoknak, valamint a repcének, kukoricának és napraforgónak is nagy a magnéziumigénye. Túladagolás ritkán fordul elő.
Kén (S) – a fehérjék és olajok építője
A kén a természetben a terméskénnek nevezett elemi formában és ásványokban fordul elő. Utóbbi a gyakoribb, ahol szulfátként és szulfidként található meg. Napjainkban a földgáz és a kőolaj tisztítása során keletkező melléktermékekből állítják elő. A kén a talajban szerves és kisebb mennyiségben szervetlen formában is előfordul.
Szerves kötésben főként a humuszanyagokban, az állati és növényi szervezetekben, a biomasszában és a poliszacharidokban található, míg szervetlen formája szulfátokban és szulfidokban van jelen. A korábban jelentős kéngáz-kibocsátással működő ipari létesítményekre vonatkozó környezetvédelmi szigorítások következtében azonban a levegőből a talajba jutó kén mennyisége jelentősen csökkent. Ennek eredményeként egyre több terület válik kénhiányossá. Pedig ez az elem növényeink számára nélkülözhetetlen: az őszi káposztarepce kénigénye közismert, de a kalászosok, különösen az őszi búza szemtermésének minőségére is nagy hatással van.
A kén több aminosav, peptid, lipid és fehérje építőeleme, a redoxirendszerekben vesz részt. Fontos eleme a B7 (biotin) és a B1 (tiamin) vitaminok molekulájának. Olajos növényeknél az olajtartalmat is befolyásolja. A fehérjék előállításában is nélkülözhetetlen, így a zavartalan növekedéshez is szükséges. A növények a ként elsősorban a gyökerükön keresztül, szulfát-ion (SO42–) formájában veszik fel. A folyamatot a talajoldat kénkoncentrációja és a pH csak kis mértékben befolyásolja. Emellett a növények a levelükön keresztül is képesek ként felvenni, mégpedig kéndioxid (SO4) formájában.
Sápadt levelek, fakó virágok: a kénhiány nyomában
A kén a növényben kevésbé mobilis, nehezen mozog, így a hiánytünetei a fiatal leveleken észlelhetők először. Hasonlítanak a nitrogénhiányra; a levelek kifakulnak, sárgulnak. Egyes növényeknél vöröses elszíneződés is megfigyelhető, ami már a hiány súlyosbodására utalhat. Mivel a fehérje- és a lipidszintézis is lelassul, megfelelő trágyázás hiányában csökken a termés olaj- és fehérjetartalma. Repce esetében a hiány a virágokon is megmutatkozik: színük kifakul, sőt akár ki is fehéredhet.
Kénpótlás a gyakorlatban
A ként alaptrágyaként is kijuttathatjuk, például kálium-szulfát (K2SO4), szuperfoszfát [Ca(H2PO4)2 + 2 CaSO4] vagy keserűsó (MgSO4) formájában. Emellett a piacon már olyan komplex műtrágyák is elérhetők, amelyek a fő makrotápelemek (N, P, K) mellett ként is tartalmaznak Túladagolását nehezen tudjuk elérni, de esetleg érzékenyebb növényfajok esetében jelentkezhetnek rendellenességek, a leveleken sárguló, később elhaló, perzseléshez hasonlító foltok.
Miért fontos a harmonikus szemlélet?
A mai termelőknek összetett szemléletre van szükségük ahhoz, hogy egyszerre érjenek el nagy termést és a piaci igényeknek megfelelő minőséget. Ennek egyik legfontosabb eszköze a tápanyagellátás, amelynél egyre gyakrabban hangsúlyozzuk a harmonikus megközelítés fontosságát. Ezért érdemes odafigyelni a kisebb mennyiségben szükséges, ám nélkülözhetetlen elemek trágyázására is, hiszen folyamatosan változnak a környezeti és talajviszonyok, valamint az egyes növényfajták és hibridek tápelemigényei.
SZERZŐ: DR. DÓKA LAJOS FÜLÖP ADJUNKTUS, DR. SZABÓ ÉVA ADJUNKTUS, DR. SZABÓ ANDRÁS ADJUNKTUS • DE MÉK NÖVÉNYTUDOMÁNYI INTÉZET
MezőHír Tudástár: mezoelemek makroelemek – A mezoelemek makroelemek közé sorolása annak felismerésén alapul, hogy a kalcium, magnézium és kén kisebb mennyiségben szükséges ugyan, de alapvető szerepet töltenek be a növények szöveteiben, életfolyamataiban és a harmonikus tápanyagellátás biztosításában.
