Tegnap Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke bemutatta az EU 2028–2034 közötti időszakra szóló költségvetési javaslatát. Az eddigi KAP-reformok elbújhatnak a mostani mögött. Úgy átszabták az agrártámogatások rendszerét, hogy rá sem ismerünk.
Tisztán a mezőgazdasági termelést szolgálná
A Bizottság 2028-tól gyökeresen átalakítaná az EU költségvetési rendszerét és a Közös Agrárpolitikát (KAP). A dolog ott kezdődik, hogy maga a KAP sem létezne önálló büdzséként, hanem egy Nemzeti és regionális partnerségi alapba olvadna, és eltűnhet a két pillére. Ugyanakkor létrejönne egy Versenyképességi alap, melyből több, korábban kettes pilléres KAP-cél is finanszírozható lenne.
A KAP II. pillérének jó része tehát kikerülne az agrárbüdzséből, más részei (AKG, ÖKO) viszont megmaradnának közvetlen kifizetésként – de nem ezen a néven és nem ezekkel a feltételekkel lennének elérhetőek. A jövőbeni agrárbüdzsé csak azokat a forrásokat tartalmazná, amelyek közvetlenül szolgálják a mezőgazdasági termelést. Könnyen lehet, hogy a falufejlesztés, az élelmiszeripar, de akár az agrárium gépbeszerzési és építési fejlesztései is a Versenyképességi Alaphoz tartoznának.
Mivel egyelőre nem lehet átlátni, melyik célt hová sorolnák, nehéz értelmezni azt az információt, hogy 300 milliárd eurót különítenének el az agrárium közvetlen kifizetéseire. Ez 87 milliárd euróval kevesebb, mint a jelenlegi a KAP-forrás (-22,5%), de ha kivesszük belőle a fenti beruházási célokat, akkor nem jelent csökkenést a közvetlen kifizetésekben.
A konkrétumokra őszig kell várnunk. Elhangzott azonban néhány nyugtalanító javaslat, ami, ha így marad, negatív fordulatot hoz a közvetlen kifizetésekben.
Kötelező támogatási plafon
A fentieknél sokkal fenyegetőbb a magyar agráriumra nézve az, hogy bevezetnék a kötelező cappinget, azaz atámogatási plafont, melyhez közeledve fokozatosan csökken az egy gazdaságnak kifizethető támogatási összeg. Nem a capping ténye a fenyegető – hiszen ezt egyszer már megéltük –, hanem az, ahol a plafont meghúznák.
Az előző pénzügyi ciklusban Magyarország az ezer hektáros birtokméret felett adott egyre kevesebb alaptámogatást, 1200 hektár felett pedig nulla kifizetés járt az üzemnek. A mostani javaslat jóval szigorúbb: a kifizetés már 20 ezer eurós értékhatár felett csökkenni kezdene, és 100 ezer eurónál szűnne meg. Ez a mai árfolyamon is kifizetési rendszerben az jelenti, hogy az elvonás már 160 hektáros üzemméretnél elkezdődne és 800 hektárnál válna teljessé.
Egy német szakíró elégedetten állapította meg, hogy az ottani gazdaságok 80 százalékát egyáltalán nem érintené ez a szabályozás. Magyarországon sem érintené az üzemnek 73 százalékát a KSH legutolsó összesítése szerint, csakhogy a fennmaradó 27 százalék a mezőgazdasági terület 47 százalékát műveli! Magyarán minden második, élelmiszertermelő hektárt érintene valamekkora elvonás.
A kisgazdaságok extra támogatásának felső határát pedig 3000 euróra (1,2 millió Ft) „emelnék” a hírek szerint, ami magyar viszonylatban ismét kedvezőtlen változás lenne. Ma az újraelosztó támogatás a gazdaságok első 150 hektárját részesíti kiemelt kifizetésben, összesen 2,5 millió forintot juttatva az alaptámogatáson felül. Ez az összeg akkor is jár, ha az üzem nagyobb 150 hektárnál, és csak 1200 hektáros méretnél szűnik meg az első hektárok kiemelt támogatása.
A nyugdíjast kizárnák, a fiatalt támogatnák
Egy új, különösen vitatott javaslat szerint azok a gazdálkodók, akik nyugdíjban vannak, de még gazdálkodnak, nem kapnának többé közvetlen jövedelemtámogatást. Ezzel a Bizottság a generációváltást szeretné ösztönözni, és tovább növelni a fiatal gazdák támogatását. A fiatalokra kifizethető összeg a KAP-forrás 6%-ára emelkedne a jelenlegi 3% helyett. Most a fiatalok az első 300 hektárig öt éven át részesülnek plusz kifizetésben, ami egy 150 hektáros üzemméret esetén is összesen 3 millió forintos extra támogatást jelent. Kíváncsian várjuk, hogy a megemelt forráskeret milyen feltételekkel lesz elérhető.
Kibővített tagállami jogkörök – jó ez?
A javaslat szerint a tagállamok a nemzeti boríték évi 3%-át önállóan költhetnék elkrízishelyzetek (klímakárok, állatbetegségek) kompenzálására. Ez rugalmasságot, egyben nagyobb állami felelősséget is vinne a rendszerbe. A hírek szerint egyéb téren is nagyobb döntési jogköröket kapnának a tagállamok, amit a KAP renacionalizációjaként írnak le azok a források, amelyek szerint ez az unión belüli agrártermelésben is komoly versenytorzuláshoz vezetne. Ugyanakkor a piaci krízisek kezelésében továbbra is az EU-é lenne a főszerep.
Közösségi adók a versenyszabályozás szellemében
Az összesítettuniós büdzsé 2 ezer milliárd euróra rúgna a javaslat szerint, ami az EU bruttó nemzeti jövedelmének 1,26%-át tenné ki – szemben a jelenlegi 1%-kal. A növekedést nem a tagállami befizetések emelésével, hanem új közösségi adók bevezetésével érnék el. Ezek ilyenek lennének mint
- vállalati hozzájárulás (CORE), ami a nagy multinacionális vállalatok adója lenne, melyet közvetlenül az EU központi költségvetésébe fizetnének be a globális minimumadó (15%) alapján;
- uniós szintű dohányadó;
- bevételek az emissziókereskedelemből és a szén-dioxid-határkiegyenlítő mechanizmusból (CBAM). Ez utóbbi pluszköltséget ró ki az EU-ba importált termékekre, attól függően, hogy azok előállítása során mekkora volt a szén-dioxid-kibocsátás. Az intézkedés célja, hogy csökkentse az EU-n kívüli termelés azon versenyelőnyét, ami a környezetvédelem lazább kezeléséből ered. Természetesen akadályozza azt is, hogy egyes iparágak kiszervezzék az EU-n kívülre a gyártásukat, majd annak végtermékeit (műtrágyák, növényvédő szerek) visszaszállítsák a közösségbe.
Kapcsolódó cikkünk: Tüntettek a gazdák Brüsszelben
