A szója (Glycine max) az egyik legfontosabb fehérje- és olajnövényünk, termesztése azonban számos kórokozó miatt kihívásokkal jár. Vírusok, gombák és baktériumok egyaránt megtámadhatják a szóját, súlyos fertőzés esetén jelentős terméskiesést okozva. Cikksorozatunk első részében a vírusok és gombák okozta kórképekre hívtuk fel a figyelmet, most a baktériumok következnek, majd a klímaváltozás okozta egyéb kihívások.
Levélfoltosság vagy hervadás? Baktérium áldozata lett
A baktériumos fertőzések jellemzően meleg, párás időben erősödnek fel, és gyakran maggal terjednek, illetve a növénymaradványokon élik túl a telet. A fertőzés korán, már a fiatal növényen megjelenhet, és a lombkárok miatt csökkenti a fotoszintézist, súlyos esetben pedig a hüvelyeket, magokat is károsíthatja.
A három legfontosabb baktériumos betegség:
‑ Baktériumos barna levélfoltosság (Pseudomonas syringae pv. glycinea)
A szója legelterjedtebb bakteriális fertőzése, gyakorlatilag világszerte előfordul. Tünetei a leveleken kezdetben kicsi, szögletes, víz-soaked (átitatott) foltok, melyek sárgászöld hálóval vannak körülvéve. Később a foltok megbarnulnak, közepeik elhalnak, azokat sárga udvar övezheti. A foltok idővel összeolvadnak, a levélszövet kihullik, így „szitaszerű” lyukak maradnak a leveleken, majd az erősen fertőzött levelek elhalnak. A fertőzés gyakran átterjed a hüvelyekre is: apró, vizenyős foltok jelennek meg rajtuk is, amelyek később feketévé válnak, és a hüvelyben lévő magok fertőződnek. Az ilyen magból fejlődő csíranövények már szikleveles korban elpusztulhatnak. A baktérium a fertőzött magban és növényi maradványokban telel át, mérsékelten meleg (24–26 °C optimum) és esős, szeles időjárás esetén gyorsan terjed.
‑ Védekezés: a legelső lépés az egészséges, fémzárolt vetőmag használata. Az ellenálló fajták előnyben részesítendők. Fontos a vetésforgó betartása és a fertőzött növénymaradványok megsemmisítése (mély aláforgatással), hogy a baktérium ne tudjon felhalmozódni. Súlyos fertőzésveszély esetén (pl. ha az időjárás tartósan kedvező a betegségnek) megelőző permetezés is lehetséges: a szója 2–3 valódi leveles korától réztartalmú kontakt szerek kijuttatásával csökkenthető a fertőzés.
‑ Baktériumos hólyagos levélfoltosság (Xanthomonas campestris pv. glycines)
Az egész világon elterjedt betegség, amely melegigényes. Fejlődési optimuma 30–33 °C. Hazánkban 1975-ben észlelték először, és bár eddig csak változó mértékben jelentkezett, forró, csapadékos nyarakon komoly lombvesztést idézhet elő. A tünetek a szója alsó levelein mutatkoznak először: apró, világoszöld foltok, melyek fokozatosan barnulnak, vörösesbarna színűvé válnak és összefolynak. A foltok közepe kidudorodik, hólyagszerű kiemelkedést mutat, majd ez a hólyag felszakadozik, és a levélszövet kihullik belőle. A levelek gyorsan elszáradnak, súlyos esetben idő előtt lehullanak, mintha megperzselte volna őket valami. (A baktérium angol neve „bacterial pustule”, utalva a hólyagos foltokra.) Ritkábban a hüvelyek is fertőződnek, rajtuk ráncos, barna foltok jelenhetnek meg, a magok pedig gyengén csíráznak a fertőzés miatt. A kórokozó fertőzött maggal, növényi maradvánnyal terjed, és azokban telel át, de a talaj felső rétegében is életképes maradhat egy ideig. Szél, eső és akár rovarok, gépek is terjeszthetik a baktériumot. A klímaváltozás miatt várható, hogy éghajlatunkon ez a betegség gyakoribbá válik.
‑ Védekezés: hasonló a Pseudomonas okozta barna foltossághoz – egészséges vetőmag használata, ellenálló fajták választása, legalább 2–3 éves vetésváltás betartása és a fertőzött növénymaradványok megsemmisítése alapvető. Erős fertőzés esetén itt is bevethető a rezes permetszeres védekezés a vegetáció korai szakaszában.
‑ Baktériumos szójavész (Pseudomonas syringae pv. tabaci)
A Föld melegebb éghajlatú vidékein előforduló baktérium, amely a szója levelein nagy kiterjedésű elhalást okozhat. Nevét onnan kapta, hogy a fertőzött táblákon a lomb hirtelen „leég” – a levelek szélein induló apró, sötét foltok gyorsan terjednek, összeolvadnak, végül az egész levél elszárad és lehullik, mintha tűz perzselte volna meg. Ez a kórokozó korábban Magyarországon jelentéktelen volt, de a felmelegedés miatt már itthon sem mehetünk el mellette szó nélkül. Kifejezetten a magas hőmérsékletet szereti, 28–30 °C-on érzi jól magát. A P. tabaci rokona a dohány mozaikbetegségét (ún. „wildfire”-t) okozó kórokozónak, és bár szójában ritkán bukkan fel, egy-egy forró nyáron nálunk is fertőzhet.
Védekezés: a megelőzés itt is kulcsfontosságú – ne vessünk fertőzött magot, és fertőzés után ne fogjunk vetőmagnak abból a termésből. A vetésforgó betartása és a rezisztenciával rendelkező fajták választása segíthet mérsékelni a kockázatot. Ha a betegség már megjelent a táblán, érdemes a fertőzött foltokat korán leforgózni (ha kis területről van szó), illetve a környező növényeket réztartalmú szerekkel lepermetezni, hogy megakadályozzuk a továbbterjedést.
A klímaváltozás okozta új vagy súlyosbodó problémák
A klímaváltozás hatása a növénybetegségekre világszerte érezhető, és nincs ez másképp a szójánál sem. Az emelkedő átlaghőmérséklet, a szélsőséges időjárási események (aszályok, felhőszakadások), valamint az enyhébb telek mind befolyásolják a kórokozók előfordulását és terjedését. Az alábbiakban néhány példa arra, hogyan hoz létre a változó klíma új kihívásokat a szójabetegségek terén.
Melegebb nyarak – déli betegségek északabbra tolódása
A magasabb hőmérsékletek kedveznek olyan kórokozóknak, amelyek korábban csak a mediterrán vagy trópusi éghajlatokra voltak jellemzőek. Például a baktériumos hólyagos levélfoltosság (Xanthomonas) várhatóan egyre gyakoribb lesz hazánkban is a forró, párás nyarak miatt, és a korábban alig látott szójavész (P. tabaci) is megjelenhet járványos mértékben egy-egy extrém meleg évben. Hasonlóképp az ázsiai szójarozsda is, amely ezeddig visszaszorult a hűvösebb telek miatt, de az enyhébb téli időjárás lehetővé teheti a kórokozó áttelelését közelünkben, és ha a vegetációs időben dél felől spórák érkeznek, nagyobb eséllyel idézhetnek elő fertőzést. A gazdáknak fel kell készülniük arra, hogy korábban ismeretlen vagy ritka betegségek üthetik fel fejüket a szójatáblákon a jövőben.
Hosszú aszályos periódusok
Az utóbbi években tapasztalt hőhullámok és csapadékhiány sajnos kedvez bizonyos kórokozóknak. A Macrophomina phaseolina által okozott hamuszürke szárkorhadás tipikusan aszálybetegség – a tartósan száraz, forró viszonyok között erősödik fel. Korábban ez inkább a melegebb vidékek problémája volt, de ma már itthon is jelentkezik, különösen olyan nyarakon, amikor július–augusztusban alig esik eső. Aszály idején a szójanövény maga is stressz alatt van, immunrendszere gyengül, így fogékonyabbá válik az ilyen opportunista kórokozókra.
Védekezésképp a gazdálkodóknak fontossá vált a talajnedvesség megőrzése (pl. talajtakarással, minimalizált műveléssel) és ha lehetséges, az öntözés biztosítása a kritikus időszakokban, hogy csökkentsék az aszálystresszt, ami a betegséget kiváltja.
Szélsőséges csapadékeloszlás
A klímaváltozás nemcsak aszályt, hanem intenzív esőzéseket is hoz. A hirtelen lezúduló nagy esők és az elhúzódó nedves periódusok elősegítik a talajból fertőző gombák (mint a Phytophthora sojae) terjedését, illetve a levélbetegségek járványait. Ha egy meleg periódust hirtelen hűvösebb, esős idő követ, az például kiválóan megfelel a Sclerotinia vagy a peronoszpóra tömeges fellépésének. A gazdáknak fel kell készülniük arra, hogy az időjárás hektikussága miatt akár egy szezonon belül is többféle betegség veszélye fenyegethet (pl. nyár elején a sok eső miatt gyökérrothadás, nyár végén az aszály miatt szárkorhadás). Az időjárás-előrejelzés fokozott figyelemmel kísérése, az előrejelző rendszerek és modellek használata (pl. spóraszámlálás, fertőzési kockázat előrejelzése) egyre fontosabb lesz a hatékony védekezés ütemezéséhez.
Kártevők és vektorok áttelelése
Az enyhébb telek miatt olyan rovarvektorok, mint a levéltetvek vagy tripszek, takácsatkák nagyobb arányban élhetik túl a telet, így tavasszal hamarabb és nagyobb populációval kezdik meg a növények fertőzését. Ez növeli a vírusos betegségek előfordulásának esélyét, hiszen több vektor több fertőzést jelenthet. Emellett új rovarfajok is megjelenhetnek térségünkben (pl. bogarak, poloskák), amelyek új kórokozókat hurcolhatnak be a szójaállományba. A klímaváltozás tehát közvetetten, a kártevők révén is fokozza a növénybetegségek kockázatát.
Összességében elmondható, hogy a változó klíma miatt a növényvédelmi stratégiákat folyamatosan felül kell vizsgálni és fejleszteni. Új kórokozók megjelenése esetén a gyors diagnózis és az arra alapozott válaszlépések (karantén, rezisztencianemesítés, technológiai váltás) kulcsfontosságúak lesznek a jövőben.
Gyakorlati védekezési javaslatok
A szója sikeres termesztéséhez integrált növényvédelemre van szükség, amely több módszer kombinációjával tartja kordában a betegségeket. Az alábbiakban összegyűjtöttük a legfontosabb gyakorlati védekezési elveket, melyek betartásával a gazdák minimalizálhatják a vírusos, gombás és baktériumos károsításokat.
Rezisztens fajták használata
Olyan szójafajtákat válasszunk, amelyek ellenállóak vagy toleránsak a fontosabb betegségekkel szemben (pl. fitoftórára nemesített fajták, vírusrezisztens fajták, rozsdára toleráns fajták). A nemesítés eredményeként folyamatosan jelennek meg újabb, jobb ellenálló képességgel rendelkező szójafajták – érdemes ezekről tájékozódni és alkalmazni őket.
Minőségi, egészséges vetőmag
Csak megbízható forrásból származó, fémzárolt vetőmagot vessünk, ami mentes a maggal terjedő kórokozóktól. Szükség esetén használjunk vetőmagcsávázást gombaölő szerekkel a talajból vagy magról fertőző betegségek (pl. Fusarium, Phytophthora, peronoszpóra) ellen. A vírusmentes szaporítóanyag különösen fontos a vírusos betegségek kivédésében. A vírus vetőmaggal nem terjed.
Vetésforgó és talajhigiénia
Tartsunk be legalább 2-3 éves vetésváltást – ne kerüljön szója önmaga vagy rokon pillangós növény (pl. bab, borsó) után közvetlenül ugyanarra a területre. A forgóba iktassunk be olyan növényeket (gabona, kukorica stb.), melyek nem gazdanövényei a szója kórokozóinak, így azoknak megszakad a szaporodási ciklusa. A betakarítás után a fertőzött növénymaradványokat távolítsuk el vagy mélyen forgassuk a talajba, ezzel is csökkentve az áttelelő inokulum mennyiségét.
Megfelelő agrotechnika
Ügyeljünk a vetésidő optimális megválasztására (ne túl korán hideg talajba, de ne is túl későn, hogy a növény ne a legforróbb időszakban). Kerüljük a túl sűrű vetést – a megfelelő tőszám és sortávolság biztosítja a jobb légmozgást a lombok között, ami mérsékli a gombás betegségek (pl. lisztharmat, fehérpenész) terjedését. Kerüljük a túlöntözést és a pangó vizet, ugyanakkor aszály idején – lehetőség szerint – öntözzünk, hogy a növényeket ne érje hosszan tartó szárazságstressz. A kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlás (különösen a megfelelő káliumellátás) erősebbé teszi a növényt a kórokozókkal szemben.
Állománymegfigyelés és előrejelzés
Rendszeresen járjuk be a szójatáblát, és figyeljük a tüneteket. A korai felismerés lehetővé teszi, hogy időben beavatkozzunk (pl. az első rozsdatüneteknél azonnal permetezzünk, vagy a vírustüneteket mutató töveket távolítsuk el). Használjunk előrejelző információkat: figyeljük a növényorvosi szolgálat jelentéseit, spórafogó csapdák adatait vagy akár okostelefonos applikációkat, amelyek jelzik a fertőzésveszélyt. A permetezési időzítés így optimálisan megválasztható.
Vegyszeres védekezés indokolt esetben
Habár a megelőzés a legfontosabb, szükség lehet kémiai védekezésre is. Gombaölő szerek közül válasszunk olyat, ami az adott betegség ellen hatékony, és azt az ajánlott fenológiai fázisban juttassuk ki (pl. rozsda ellen felszívódó fungicidet a virágzás kezdetén vagy tünetek megjelenésekor; fehérpenésznél preventív kezelés virágzás idején; Cercospora ellen kontakt szer a lombzáródás után stb.). Bakteriális betegségeknél a réztartalmú kontakt szerek adhatnak részleges védelmet, különösen megelőző jelleggel. Rovarölő szerek alkalmazása pedig akkor indokolt, ha vírusvektor rovarok (pl. levéltetű, tripsz, bogarak) tömegesen jelennek meg – ilyenkor a fertőzés terjedését lassíthatjuk a populáció gyérítésével. Fontos betartani a technológiai fegyelmet (megfelelő dózis, permetléfedettség és a várakozási idők), hogy a védekezés hatékony és biztonságos legyen.
A szójatermesztés sikeressége nagymértékben múlik a betegségek elleni védekezésen. A vírusos, gombás és baktériumos fertőzések ismerete és felismerése segít a gazdáknak abban, hogy időben megtegyék a szükséges lépéseket. A klímaváltozás új kihívásokat hoz, de a korszerű agronómiai gyakorlatok, a rezisztens fajták alkalmazása és az integrált növényvédelmi stratégiák együttesen lehetővé teszik a károk minimalizálását. A folyamatos tapasztalatcsere és tájékozódás (szakmai fórumokon, szaktanácsadók bevonásával) pedig biztosítja, hogy a gazdálkodók mindig naprakész, gyakorlati tudással rendelkezzenek a felbukkanó betegségekről és azok leküzdéséről. E komplex megközelítéssel a szójaállomány egészségesebben fejlődhet, biztosítva a kívánt hozamot és minőséget még a változó körülmények között is.
SZERZŐ: SÁNDOR ILDIKÓ
Fotók: shutterstock.com
