Nehéz start után bizonyítana a kukorica – lehetséges?

Rendkívüli tavaszi időjárásunk volt, ami újra feladta a leckét a kukoricatermesztésben. E cikk írásakor, június közepén már csak a legcsapadékosabb termőkörzetekben bíznak egy jó/közepes termésben, a szárazabb régiókban mély aggodalommal várják a virágzás idejét.

Szétcsúszott vetésidő, sok levéltetű

Zala a magyar kukoricatermesztés egyik védőbástyája, az ország legszebb átlagai jellemzően itt sikerülnek. A helyiek most is bizalmat szavaztak a növénynek, pedig a napraforgó látszott jövedelmezőbbnek a vetés idején, és sokan a 12%-nál meredekebb lejtőkre sem merték rátenni a tengerit. Ennek oka, hogy nem mindenki értesült róla időben, hogy az agrár-környezetgazdálkodási jogcím mégsem tiltja ki ezt a kapásnövényt a domboldalakról, amennyiben szintvonalas művelés kapcsolódik hozzá. Ezzel együtt az elért zalai szakember legalább annyi kukoricát lát a környezetében, mint a korábbi években. A szezonkezdetről így számol be: „Egészen júniusig kellet várni a melegre, de itt, Nagykanizsa térségében a hideg sem volt túl drasztikus. Időben el tudtunk volna vetni, ha nem kell várnunk a vetőgépre.” Az időben vetés április elejét jelenti, de most egészen május közepéig eltartott a munka. A kései állományok még csak 3–4 levelesek, míg a korábbiak már 6–8 levélnél járnak, és a szakember szerint gyönyörűek.

Az itteni agyagos földeken mindig antociánosan indul a kukorica, de mostanra kikupálódott. Az egyetlen szokatlan jelenség a hatalmas levéltetű-invázió: már a mezei acatok pusztulnak tőle. A továbbiakban a kukoricamolytól és gyapottok-bagolylepkétől tartanak a leginkább. A védekezés a csapdázásukkal kezdődik. „A reménytelenség mint fogalom, nem létezik a mezőgazdaságban, de a mostani előjelek nem jók” – kezdi egy Komárom-Esztergomvármegyei szaktanácsadó. A hideg és száraz tavasz miatt itt is szétcsúszott a vetésidő, a térségben sok a hatleves, térdig érő állomány. „Június van, ilyenkor már derékig vagy mellkasig kellene hogy érjen az állomány, ehelyett átsüt rajta a nap, és szárítja a földet. Közben már megérkeztek a kukoricamolyok, plusz amit eddig még sosem láttam: a cirkon és a kukoricán is ott van levéltetű” – fűzi hozzá a szakember. Ebben a térségben is visszaszorult ez a kapás kultúra, helyét az őszi kalászosok, a napraforgó és a cirok foglalta el, utóbbiból a silónak való hódít. A kalászosok közül a legnépszerűbb a durum, mivel ennek biztos felvevője a gyermelyi tésztagyár.

Kockázatcsökkentés minden téren

Tolna vármegyében az országos átlag feletti mennyiségben érkezett a csapadék, bár hektikus térségi eloszlásban.

Idén tavasszal az esőzés intenzitásában is nagyok voltak a különbségek. Az áprilisi fagyok után elvetett kukoricák itt is sokkal szebb képet mutatnak, mint azok, amelyek csak a május eleji lehűlést követően kerültek földbe. Az elért növénytermesztési szaktanácsadó szerint a mostani összkép alapján egy átlagos termést lehetne remélni, de a szezon legkritikusabb időszaka előtt állunk, és a meteorológiai előrejelzés nem túl biztató.

„A térségünkben az időjárási kockázatok miatt visszaesett a kukorica területe – főként a domboldalakon –, és nincs igazi alternatívája. Őszi kalászosok és napraforgó foglalja el a felszabadult hektárokat” – mondja Gyenei Ferenc, aki szerint egy sokkal diverzebb vetésszerkezetre lenne szükségünk a veszélyek kivédésére. „2021 óta nagy magasságokat jártak be az inputanyag- és terményárak, majd egy olyan szintre álltak be, ami a költségoldalon nagyobb növekedést hozott, mint a bevételin. A szántón ma elérhető nyereségszint nem bírja el a rizikót, azért kapaszkodik mindenki az olyan támogatásokba, mint az agrár-környezetgazdálkodás (AKG) vagy az ökológiai (ÖKO) termelés.”

A kockázatcsökkentési törekvés a többféle FAO-számú, eltérő vetésidejű és különböző nemesítőházaktól származó hibridek alkalmazásában is megnyilvánul. A térségben jellemző a FAO 320–380 közötti kukoricák használata, alapvetően áprilisi vetésidővel. Másrészt egy talajvizsgálat alapján feltöltött termőközeg is stressztűrőbbé teheti a növényt a júliusi hőhullám idejére. „Sajnos az utóbbi évek száraz tavaszai és a jövedelmezőség romlása egyaránt arra billentették a termelőket, hogy takarékosan bánjanak a műtrágyákkal, hiszen a kisebb befektetés kisebb kockázat” – mutat rá a szakember.

Állandó veszélyforrássá vált a gyapottok-bagolylepke, amelyik már évente 4-5 nemzedékkel támad a földeken, és a kártétele nyomán másodlagos fertőzéseknek is utat nyit. Az aflatoxinnal már együtt kell élnünk, ami a szakember szerint két lehetőséget vet fel az alkalmazkodásban: csökkentjük a kukorica takarmányozásban betöltött szerepét, azaz egyre inkább lemondunk róla; vagy fokozzuk a védelmét, legyen ez genetikai út (Aspergillus-rezisztencia) vagy növényvédelmi kezelés. Utóbbira egyetlen költséghatékony megoldást a drónok bevetése jelentené, ennek viszont szabályozási akadályai vannak. Mindent egybevetve nem jók a növény hosszú távú kilátásai.

Nagy területekről tűnik el a kukorica

Az olyan száraz térségekből, mint Bács-Kiskun vármegye nagy része, gyors ütemben szorul ki a szemes kukorica. Szinte csak ott találkozni vele, ahol a vetésforgó miatt – kivételesen – egy öntözhető táblarészbe került. „Itt, Kecskemét környékén az árukukorica ritka, mint a fehér holló. A csemegék viszont szépek, kellően fejlettek. Ezeket a táblákat már a vetés előtt elkezdik öntözni” – mondja az elért szakember, aki megerősíti a levéltetvekről szóló híreket: ezek most minden növényen ott vannak. Lent, Bácsbokod térségében még vannak öntözetlen állományok. „A tavasz száraz időszakai egybeestek a hideggel – szerencsére –, így a kukoricának eddig nem volt túl nagy a vízigénye. Egyébként egy erőteljes növekedésű, pattogatnivaló hibriddel dolgozunk, intenzív technológiában. A hideg tavasz ellenére az április végi vetésű állomány már 8–10 leveles” – mondja büszkén egy fiatal szakember.

A fejlődés kezdetén a foszforos starter ellenére elkékült a hidegtől a kukorica, de kiheverte, most már inkább az aszály jelei figyelhetőek meg rajta: „Kezdenek bepöndörödni a levelei. Nagyon várjuk a jövő hétre ígért esőt…” A gazdaságban elkezdtek készülni az első rovarölő szeres kezelésre is, mert a kukoricamolyok már megérkeztek. Tótkomlós és Medgyesegyháza vonalában sivatagban érzik magukat a termelők. Békésvármegyének ez a része távol esik a folyóktól, és az esők is messze elkerülik. „Egyedül az őszi kalászosok bírják, azokból idén is meglesz az 5–6 tonnás termés” – jegyzi meg egy környékbeli szaktanácsadó. Szerinte a napraforgó mostani felfutása nem tartható fenn, hiszen a kukoricával ellentétben ez a növény nem vethető önmaga után. Az is erősen kérdéses, hogy meg tudja-e ismételni a tavalyi magas árszintet, hiszen az egész régiónknak egyszerre jutott eszébe ugyanez a növény menekülési útvonalként. „Ami biztosan segít valamennyit, az a forgatás nélküli művelés és a talajtakarás. De az az igazság, hogy ha ez a trend marad, akkor sem ez, sem az öntözés nem fog segíteni, mert mindent felperzsel a hőség és a magas UV-sugárzás. Itt már a dinnyét is napvédő szerekkel kezelik” – mondja a szakember, aki szerint a vármegyében hamarosan már csak védett közegben lesz termelés, a szántókról pedig eltűnnek a tavaszi vetésű, hosszú tenyészidejű növények.

Egy kollégája úgy látja, ahol nincs öntözés, ott már most a 24. órában vannak a kukoricaállományok. „Néhányan a cirokkal próbálkoznak, de a magjának még nincs kialakult felvevőpiaca, így házon belül hasznosítják. A kukoricából leggyakrabban a 400-as FAO-számúakat vetik, április második felében. Idővel, gondolom, majd rövidebb tenyészidejűre váltanak, és az sem garancia a sikerre. Egyelőre inkább azzal csökkentik a kockázatot, hogy keveset fektetnek a növénybe. Attól tartanak, hogy nem hasznosul a műtrágya, és valljuk be, itt ennek elég nagy is az esélye…”

Márciusban vessük?

Jász-Nagykun-Szolnok területén még nem mondtak le a kukoricáról. Az egyik gazdaságban a FAO 330-340-as érésidejű hibrideket munkaszervezési okokból már március végén (!) elkezdték vetni, és a munka április végéig tartott. „A vetés eleje nem kelt ki az áprilisi fagyokig, így nem fagyott meg, a vége pedig kibírta a májusi hideget, bár elkékült” – meséli az ágazatvezető, aki szerint mostanra az ország legszebb táblái lehetnek ezek a márciusi vetésűek: már derékig érnek, és szépen takarják a talajt. „Minél későbbi a vetésidő, annál rosszabbul néz ki a növény. Az április végi táblák harmadakkorák, és semmi talajtakarást nem adnak.” Mivel szervestrágyázott területre került a kukorica, a szakember 80–100 mázsás termésre számít. Egy másik szakember sokkal több aggodalommal várja a folytatást, mivel a felső 60 centis talajrétegben már most nagy a vízhiány.

„A román határ közelében persze jobb a helyzet, de itt, Kisújszállás, Karcag, Kenderes térségében kevesebb és hektikusabb a lehulló csapadék mennyisége. A búzában már megindult a kényszerérés, meg is fog szorulni a gabona. A kukorica a nagy vízigényű kultúrák közé tartozik, lassan már ezt sem lehet öntözés nélkül termelni.” A növénytermesztési szaktanácsadó szerint nemesítéssel nem tudjuk követni a változások tempóját, már az UV-sugárzás is veszélyes mértékű lett. „Az sem megoldás, ha mediterrán növényekre váltunk, hiszen a tavaszaink fagyosabbak, mint a telek, és egyre gyakoribbak a tornádószerű szélviharok.” Lát viszont fantáziát a mogyoró- és mandulaültetvényekben, mivel ezek kiszorulóban vannak eredeti élőhelyükről, és klímastabilabbak a lágyszárúaknál. Utóbbiakból az őszi vetések, a rövid tenyészidejű tavasziak és az öntözött vagy védett közegű termelés maradhat fenn a véleménye szerint.

Hosszú tenyészidők északon

Meglepően elégedett a Szabolcs-Szatmár-Beregben elért szaktanácsadó. Itt 400 fölötti FAO-számú hibridekkel dolgozik a termelők többsége, április végi–május eleji vetéssel. Az utolsó táblák május 20-a körül kerültek földbe. „Itt csak 2022-ben volt jelentős aszály, tavaly is 5 tonnás táblákat vágtak a gazdálkodók, és nem volt durva az aflatoxinhelyzet. Homokos a föld Nyíregyháza környékén, de valahogy mindig jön annyi eső, amennyi kell” – összegez a szakember. A helyiek a megszokott területnagyságban a megszokott technológiát követik, ami csak annyi változott 10 év távlatában, hogy már többen használnak startert. A mostani kép csak annyiban szokatlan, hogy a hideg május miatt kisebbek a kukoricák. „A folyók mentén sosincs gond, ott most is meglesz a 8–10 tonna.

A homokosabb részeken a további csapadéktól függ, hogy sikerülni fog-e a 8 tonna” – állítja ki a biankó csekket a helyi szakember. Borsodban, Mezőkövesd környékén jók a földek, de esőből nincs sok. Ennek ellenére országos viszonylatban még jók a tapasztalatok a kukoricával, bár tavaly a legkésőbb levágott táblák termésében már ott volt a toxin. Ennek ellenére a gazdálkodók java a magasabb FAO-számok felé mozdult el, a 420 fölötti érésidejű, magas terméspotenciálú hibrideket keresik. Idén tavasszal a talajviszonyok voltak a leginkább követhetetlenek: hol sárban, hol teljesen száraz földben dolgoztak a vetőgépek, és nemcsak időben, de térben is nagyon heterogén volt a talajállapot.Ennek megfelelően a kelés minősége táblán belül is nagyon eltérően alakult – osztja meg a tapasztalatát egy helyi szaktanácsadó.

„Sokat küzdöttünk a kétszikűek gyomirtásával, amit a heterogén kukorica és a hideg is akadályozott. A legtöbb táblára kétszer is rá kellett mennünk. Szokatlan jelenség a levéltetvek megjelenése is. Most a legfeltűnőbb az, hogy mennyire nem látszik a kukoricán a mögöttünk hagyott idő és belé ölt energia: hiába a tápanyag, a kultivátorozás, eddig csak egy helyben álltak a növények.” A szaktanácsadó 6 és 12 leveles fejlettségről számol be, egy táblán belül is. Legfőbb tanulságként azt vonja le, hogy jövőre még kevesebb talajmunkát végez, azt is csak is ősszel, hogy tovább tartsa a föld a nedvességet. Pillanatnyilag átlagosnak ítéli a terméskilátásokat, mert tart tőle, hogy a folytatásban nem lesznek komoly esők.

Összegzés

1. A kukorica részbeni kiváltásával mindenki próbálkozik. Nemcsak lágyszárú szántóföldi növények merülnek fel alternatívaként.

2. Egyre több a híve a bolygatásmentes művelésnek.

3. Kukoricából a gazdálkodók többsége a lehető legkorábbi vetésidőre törekszik egy rövid érésidejű hibriddel, kivéve az északi régiókat. Idén a vetési munka a fagyhullámok miatt a tervezettnél hosszabbra nyúlt. Minél későbbi volt a vetés, annál rosszabb lett a júniusi növényállapot.

4. Térben és időben is nagyon gyorsan változtak a talajállapotok. A kelés minősége gyakran volt kifogásolható, ami költségesen gyomirtható, heterogén fejlettségű táblákat eredményezett.

5. A hideg tavasz miatt az ország legtöbb részén az elvárhatónál kisebb a kukorica.

6. A szárazság miatt nagyon erős levéltetű-fertőzésről számoltak be a gazdaságok.

7. Tekintve a nyári időjárási kilátásokat, a jobb termőkörzetekben is csak átlagos termést várnak az idei szezontól.

Gönczi Krisztina