A téli aszály után megjött a csapadék, hol több, hol kevesebb. Erre kell odafigyelni, és úgy alakítani a talajművelési technológiát, hogy minél többet helyben tudjunk tartani. Azonban azt is látni, hogy nagyon sok helyen, ahogy jött, úgy elég sok távozott is, az elmúlt héten tele volt a média a porviharokkal.
Sajnos a száj- és körömfájás járvány is igen ráijesztett az állattartókra! Tizedeli az állományt, remélhetőleg minél hamarább megfogják, leáll a terjedése, és nem lesz kihatással az egész agráriumra, így a növénytermesztésre sem. Ez egy felhívás is lehet arra, hogy még jobban oda kell figyelni mindenkinek a higiéniára!
Néhány éve írtam már a talajhigiéniáról is, ami abban rejlik, hogy egyik parcelláról mennyi gyommagot, ill. betegséget hurcolunk át a másikra. A leghamarabb a kombájnnal és a vetőmaggal lehet „befertőzni” egy parcellát. Ezenfelül azonban, ha jól belegondolunk, a talajművelő eszközök és még a vetőgépek is földet hordanak a parcellák között, így azt is, ami ezen a földön van. A legszembetűnőbb az, amikor a talajművelő eszközök földdel igen telerakodva kerülnek egyik parcelláról a másikra. A Horschnál ebbe az irányba történő fejlődés a hengereknél a RingFlex megjelenése. Ezt a hengert lehet az SD-vel (SteelFlex) kombinálni, így a kultivátoroknál a kétrétegű tömörítést is el tudjuk érni, ami azt jelenti, hogy az SD henger mélyre tömörít, a RingFlex pedig sekélyen, és a felszínre morzsás talajt is szór.
Az első ilyen rugós henger a RollFlex volt, amelyet legtöbbször a függesztett gépekben találunk meg. Ívelt laprugós, küllőkön támaszkodik, vibrál, és lerúgja magáról a földet.
Jött eső, de készülni kell az aszályra!
Az aszályos időkre fel kell készülni, mert nagy valószínűséggel itt lesznek velünk a következő évtizedekben. A klímaváltozás hatására az extrémitások is erősödnek. Nagyobb és hosszabban tartó hőségidők, és csapadékból is a hirtelen nagy mennyiségű zivatarok lesznek a jellemzőek.
A vizet valahogy a földön kellene tartani, hogy beszivárogjon, és táplálja majd később a kultúrnövényeket. A talaj felszínét mindig borítani kell valamivel. Aratás után a szalma védi az erős napsütéstől. Itt merül fel az első dilemma: végezzünk-e tarlóhántást vagy se. Aki talajműveléses technológiát, tegyük fel, mulcsos technológiát követ, annál alacsony tarlót kell vágni, ellenben nagyon nehéz lesz a talajművelés. Az alacsony tarló pedig úgy működik, mint egy kémény, kiviszi a talajból a nedvességet. Ezért a sekély, ultrasekély tarlóhántást el kell végezni! Ezt különböző eszközökkel lehet végezni. Az egyik leghatékonyabb a Cultro – dupla késhenger – nehéz gereblye kombináció. Igen intenzíven teríti a szalmát, kirázza a kihullott magokat, amik a talajjal kapcsolatba kerülnek. Felül a szalmatakaró. A magok így ki tudnak kelni. Ahol nem végzik el a tarlóhántást, nagyobb nedvességveszteséget szenved el a talajuk. Ha/amikor megjön a csapadék, akkor végezzük a tarlóhántást, akkor éppen megmozgatva a felszínt feleslegesen veszítünk nedvességet! Aratás után száraz talajon kevésbé hagyunk káros nyomásokat.
Az őszi aratás után már másabb a helyzet, ugyanis a napraforgó és kukorica aratása idején vagy nem sokkal utána általában van csapadék. Az is lehet, hogy a klímaváltozás hatására ekkor a jövőben több lesz, mint „amennyi kellene”, és ez az őszi vetési munkálatokat fogja megnehezíteni.
A talajművelés intenzitásának a csökkentésével ezért, hogy több szármaradvány maradjon a felszínen, az őszi vetések, az aprómagok vetése más technikát igényelhet! Azáltal, hogy több szármaradvány marad a felszínen, a kórokozók is felszaporodhatnak, de ezeket majd leköveti a természet, és megjelennek a természetes ellenfelek is, úgy a rovarok, mint a bacik. Ezért is érdekes a fokozatos átállás.
Vetés több szármaradvány mellett
Vetések terén olyan vetőgépekre lesz szükség, amelyik a nagyobb mennyiségű szármaradvánnyal borított felszínbe is pontosan tud vetni. A Horsch háza táján léteznek ilyen vetőgépek. A Pronto az egyik legkedveltebb, leguniverzálisabb. A rövidtárcsával a felszínen keveri még a szármaradványt, magágyat készít. A gumikerekes hengerrel visszatömöríti ezt, és egy utat képez a vetőcsoroszlyának. A dupla tárcsás TurboDisc vetőcsoroszlya nagy pontossággal helyezi a magot a talajba, a mélységtartó kerék egyben le is hengerli azt! A vetőgépekkel akár a folyékony baktériumkészítmények is kijuttathatók, közvetlenül akár a magárokba is!A csapadék hiányára fel is lehet készíteni a növényeket! Ezt úgy érjük el, hogy a gyökereket irányítjuk: minél mélyrehatóbb gyökerekkel rendelkeznek, annál jobb, ugyanis annál tovább élnek. A műtrágyával lehet nagyon csalogatni a gyökereket. Mély műtrágyázással oda vonzzuk a gyökeret, ahol a tápanyag van. Ezt a rendszert a Focus vetőgépben találjuk meg.
A kapák mögött 10–25 cm mélyre kijuttatott tápanyag intenzíven fogja levinni a gyökereket, aminek hatására később a szárazságban kevésbé fognak stresszelni! A karógyökerű növények a kapa mögötti lazított részben akadálymentesen tudnak fejlődni. Az így vetett repce pl. jóval mélyebben gyökerezik, így mélyebbről biztonságosan kap vizet.
Ez a típusú vetéstechnológia a sűrű soros vetésű növények strip-tilles technológiája. Azon termelőknél, ahol a technológiában még van mulcskultivátoros talajművelés, a vetőcsoroszlyák a standard TurboDisc – duplatárcsások, amelyekkel a Pronto vetőgépekben is találkozunk. Azon technológiában, ahol nincs külön talajművelés, hanem ezt maga a vetőgép végezi el, a tárcsák helyett lehet kapás csoroszlya (TurboEdge), de ezt is mélységtartó kerék vezeti. A nagy mennyiségű szármaradványt így biztonságosan eltávolítjuk a vetőbarázdából, és az apró magoknak is mint a repce, tökéletes lesz a talajkontaktusuk. A Focus vetőgépről levéve a vetőegységet, őszi alapművelésben is használhatjuk, műtrágya-kijuttatással összekötve. Akár a kapások elé sávos talajművelést, ill. műtrágyázást is elvégezhetjük, amire tavasszal majd egy szemenkénti vetőgéppel rávetünk.
A Focusnak vannak olyan változatai (Focus 6.75 TD vagy 6.50 TD), amelyeknél az aprómagvetős sín helyére lehet tenni a Maestro 8/12 RV/RX vetőgépeket. Ebben az esetben egy menetben végezzük a talajlazítást, műtrágyázást és a szemenkénti vetést.
Maradjon helyben a víz!
A tavaszi vetések nagyban függenek a talajban betárolt víz mennyiségétől is. Egy kukoricának jóval nagyobb a vízigénye, mint amennyi csapadék a vegetáció ideje alatt lehullik. Ez azt jelenti, hogy elég sokat a talaj tartalékból kell felhasználjon. Ezért fontos, hogy az összes víz, ami lehullik, mind helyben maradjon. A talajtakaró növények termesztése nagyon fontos lesz a jövőben, és amennyiben ez megvalósul, akkor a vetéstechnikának is változnia kell. A takarónövényeket lehet terminálni mechanikailag vagy lefújni. Késő őszön termináljuk azokat a növényeket, amelyek korán lettek vetve, és kezdenek virágozni. Arra kell nagyon odafigyelni, hogy a takarónövények ne hozzanak termést. Az ősz folyamán vetett takarónövényeket tél végén még a fagyon vagy a tavasz beindultával termináljuk. Itt is nagyon fontos odafigyelni, hogy a vegetáció beindulása előtt már végezzünk vele, mert így biztosított, hogy az a víz, amit levezettek a talajba, ott is maradjon.
A laza talajokon esetleg lehet tavasszal egy mulcskultivátoros műveletet végezni. Kötött talajokon arra kell nagyon odafigyelni, hogy a tavaszi talajművelésnél véletlenül se húzzunk káros művelési talpat a talajba! Ahol nem nyúlunk a földhöz, a vetéshez olyan vetőgépet kell használni, amelyiknek a csoroszlyanyomását könnyen lehet állítani, akár automatikusan állítja magát, annak függvényében, hogy hol mennyire kemény a talaj!
A talajnedvesség, a talajélet megőrzése, ill. gyarapítása mellett jó lenne, ha minden termelő minden évben egy csemetét el tudna ültetni minden parcellája mellé!
