A tankönyvbiznisz és a farmerek után jöttek a gépek
Hernek Zoltán, az Odisys Bt. tulajdonos-vezetője emblematikus figurája a hazai gépkereskedői piacnak. Érti és érzi a gazdák nyelvét, és valahogy mindig jól látja, milyen márkákkal érdemes foglalkozni, mit kell esetleg elengedni. Több mint negyedszázada ismerem, de mégis volt számomra is újdonság a beszélgetés során…
Mozgalmas gyermekkor
– Az ország mely részén nőtt fel?
– Édesapám tiszaföldvári, édesanyám csongrádi volt, és Gödöllőn, az Agráregyetemen ismerkedtek meg. Aztán, ahogy akkoriban a szocializmusban szokás volt, megmondták nekik, hol kell dolgozniuk, így kerültek a Csányi Állami Gazdasághoz. Így én már Hatvanban születtem, 1976 márciusában. Később visszaköltöztünk Tiszaföldvárra, pontosabban annak Homok nevű kertvárosi részére, ahol édesapámék építkezni kezdtek, mivel azonban a helyi termelőszövetkezetben nem tudott megfelelő munkahelyet kapni, hamarosan Vizsolyban kötöttünk ki. Két évig éltünk ott – na, az nagyon kemény környezet volt…
Negyedik osztályos voltam, amikor visszaköltöztünk Homokra, ekkor kapott édesapám Mezőtúron, a Magyar-Mongol TSZ-ben elnökhelyettesi pozíciót. Itt 11 ezer hektár föld tartozott a gazdasághoz, ebből 9 ezer hektár öntözhető volt. Mi még a szocialista érában nőttünk fel, és igazából semmi mást nem tanultunk meg, csak azt, hogyan kell dolgozni, és hogyan kell becsületesnek lenni minden körülmény között. Ez nagyon fontos motívum volt az életemben. Édesapámat rengeteget láttam dolgozni, sőt, együtt is dolgoztunk – nyáron hibridkukoricát termesztettünk, az egész család kivette a részét a munkából.
– Gondolom így a pályaválasztás sem volt annyira nagy kérdés.
– Igen, Törökszentmiklósra kerültem a Székács Elemér Szakközépiskolába. Állattenyésztőnek és állategészségügyi technikusnak készültem, mivel eredetileg állatorvos szerettem volna lenni, vagy esetleg édesapám nyomdokain a gödöllői Agrártudományi Egyetemre menni. Aztán az élet, ahogy az lenni szokott, sok mindent átírt. Tizenhét éves voltam, amikor édesapám meghalt…
Miután leérettségiztem, magabiztosan beadtam a jelentkezésemet Gödöllőre. Az összes szakirányt oda jelöltem meg, de túljelentkezés volt, Gödöllő nagyot emelt, így két ponttal lemaradtam. Nem akartam technikusi végzettséget szerezni Törökszentmiklóson, azt nem tekintettem kihívásnak. Ezért inkább önkéntesen bevonultam Szolnokra a felderítőkhöz, hogy a katonaságon mihamarabb túl legyek…
Katonadolog
– Ez elég váratlan fordulat. Utólag is jó döntésnek tűnik?
– Igen, imádtam. Nem azért, mert maga a katonaság annyira vonzott volna, hanem mert olyan emberekkel kerültem össze, akikkel jó volt együtt lenni. Fizikailag persze nem volt könnyű, gyalog jártuk végig a fél országot, de mivel a szakközépben nehézatléta voltam, bírtam a strapát. A következő évben a felvételi tekintetében már tanultam az előző hibákból, és Debrecenbe adtam be a jelentkezésemet, mert ott alacsonyabb volt a ponthatár. Egyébként abban az évben már Gödöllőre is bekerülhettem volna, de már mindegy volt, szerettem volna haladni tovább.
– Hogy ment az egyetem?
– Debrecen kalandos volt. Az első év rögtön egy tankönyvhiánnyal indult. A kiadónak volt egy saját boltja, de ott sem lehetett egy csomó fontos tankönyvet beszerezni. Ekkor beindult a „biznisz” – nekem sikerült más iskolákból tankönyveket venni, és ezeket továbbadtuk a diákoknak, akik végtelenül örültek annak, hogy végre jegyzethez jutottak.
– Tehát a tankönyvbiznisszel kezdte a kereskedői pályafutását?
– Igen! Volt egy Trabantom, ami sokszor roskadozott a rakomány alatt. Egy időben körülbelül hatszáz tankönyvet kellett időben leszállítani. Jól ment az üzlet, de a Trabantom kevésbé bírta a megterhelést. Anyagilag ez az egy dolog tartott életben, mert akkoriban árvaellátásból éltem, ami havi 3200–3800 forint volt. Négy utazás Debrecenbe és vissza már összesen 3200 forintba került, tehát nagyjából 600 forint maradt volna egy hónapra költőpénznek. Volt egy kis ösztöndíjam is, de ez még a létminimumhoz is kevés volt. Szóval, ezek a kis üzletek és lehetőségek nagyon jól jöttek.
– Elvégezte a debreceni egyetemet?
– A második év végére kezdtem úgy érezni, hogy ez így nekem nem fog menni. Nem az iskola, hanem az anyagi helyzet miatt. Az évfolyamunkon egyébként 228-an kezdtünk, és velem együtt csak 84-en voltunk olyanok, akiknek minden vizsgája megvolt a 2. év végén. Nekem nem volt hat évem erre, mert ha ott maradok, akkor éhen halok. Az egész napra széthúzott órarend mellett még munkát sem tudtam vállalni. Így hagytam ott Debrecent, és átmentem a kecskeméti főiskolára. Nem azért, mert lazább lett volna, hanem mert reméltem, hogy egy normálisabb tanrend mellett párhuzamosan tudok dolgozni is, és el tudom tartani magam.
Kecskeméten amúgy beindult a „farmerbiznisz”, Szabadkáról és más helyekről hoztuk a cuccokat, csúcsidőben öt főiskolán is voltak viszonteladóim. Az első félév mindig jól ment ezen a téren, a másodikban viszont jött a nagy csend – olyankor elmentem kertet építeni, árkot ásni, minden munkát elvállaltam, amit lehetett.
(fotó: Horizont Média Kft., Fodor Mihály)
Az első munkahely az Agrokernél
– Hol sikerült elhelyezkedni a főiskola után?
– A kecskeméti Agrokernél adódott az első lehetőség, gépértékesítőt kerestek. Szerettem a géptant a főiskolán, szóval miért ne próbáltam volna meg? 1999-ben kezdtem, és abban az évben ősszel jött be az első komoly géptámogatási rendszer. Nagyon jól ment az üzlet, én is szépen lépkedtem előre a ranglétrán, végül üzletágvezető lettem.
Aztán 2006-ban az akkori tulajdonos, a BayWa Ag menedzsmentje úgy döntött, hogy felszámolják az összes nemzetközi üzletágat, érdekeltséget és leányvállalatot, így a magyarországit is – ezért lettem kvázi „kényszervállalkozó”. A saját tevékenységet 2002-ben kezdtem el, belevágtam a traktortuning üzletbe. Ez először még párhuzamosan ment a fő munkahelyemmel az Agrokerrel, szinte minden hétvégén úton voltam. Majd 2007-ben kezdtem el teljesen önállóan dolgozni.
– Mekkora csapattal indultak?
– Én voltam a csapat…
– Hát, kicsi és átlátható… A termékkör hogy nézett ki? Csak a tuning szerepelt benne?
– Amikor elkezdtem átállni a saját kereskedésre, az akkori Agroker már teljesen leállította a gépértékesítést. Én nem szerettem volna a régi vevőket elengedni, ezért a beszállítókat fokozatosan megnyertem a saját cégembe. A Goldoni is így került hozzám, és szépen kezdett felfutni az üzlet. Majd a volt agrokeres kollégák átkerültek szakaszosan az Odisysbe, ekkor lettünk újra egy csapat. Ha időben visszanézzük, akkor igazából a 2015-ös év volt az, amikor a kertészeti pályázatok tették fel az i-re a pontot. Ekkor be kellett látni, hogy a Goldoni önmagában nem tud elég árbevételt és eredményt hozni a megélhetéshez. Ekkor vettük fel a kapcsolatot a Solisszal.
– Az engem mindig is érdekelt, hogy hogyan akadt meg a szeme a Solis traktorokon? A nemzetközi kiállításokon más hazai szereplők is láthatták a céget, mégsem látott más fantáziát benne.
– Itt jött be az intuíció. De az is hozzátartozik, hogy 2002-ben volt egy nagyon jó menedzserünk még az Agroker által forgalmazott Renault traktoroknál – ő mesélte, hogy a gyár nemcsak saját márkanév alatt gyártott traktorokat, hanem számos más, ismert és nagy presztízsű márka számára is. Ekkor említette, hogy a kabin nélküli változatokat az indiai Sonalika készítette. Ezt az infót én akkor eltettem magamban a megfelelő helyre. Amikor évek múlva egy bolognai vásáron sétáltunk, megláttam egy standon őket, és azonnal beugrott, hogy ismerem ezt a céget. Jeleztük, hogy szeretnénk elindítani a forgalmazást Magyarországon. Egy hónap múlva meglátogattak bennünket, és meg is született a megállapodás. A következő év januárjára már úgy készültünk, hogy az AGROmashEXPO-n is részt tudjunk venni a Solis traktorokkal.
– Tehát idén már tizedik éve, hogy a Solist képviselik hazánkban.
– Igen, az első három-négy év még arról szólt, hogy bevezessük a márkát a magyar piacra, és elfogadtassuk azt a gazdákkal. 2019-ben jött el a fordulat éve, amikor végre kialakult a mostani dílerhálózat. Azóta pedig töretlenül haladunk előre, már hat éve piacvezető a márka ebben a szegmensben. Folyamatosan bővítjük a kínálatot, és a modellek műszaki tartalma is frissül, a 10 viszonteladóval pedig nemcsak értékesítéssel, hanem szervizzel is lefedjük az ország területét.
Erős fejlődési potenciál van a Solisban
– Ha a márka fejlődését nézzük, milyen irányban látja most a bővülést?
– A reális növekedési lehetőségek között ott van például a 16-22-26 lóerős kategória és annak variánsai, közel 14 modell. Van egy 38 lóerős is, amely már nagyobb testű gép lesz, az még nem áll sorozatgyártásra készen, de hamarosan érkezik. Jelenleg a hazai piacon az 50, 60, 75 és 90 lóerős modellekkel is sikerrel dolgozunk. A 90 lóerő felett pedig már bemutatásra került a 115 lóerős változat is, valamint az idei évtől teljesen sorozatgyártásra éretté vált az N széria 75 és 90 lóerővel. A szűkített nyomtávú modellek májustól érkeznek a 90 lóerős kategóriában, idén ősszel pedig jönnek a 75 lóerős változatok, amelyek csak részecskeszűrős erőforrással lesznek elérhetők, nem kell AdBlue.
Ami igazán nagy előny, hogy a legtöbb modellben saját fejlesztésű motor dolgozik. A 16, 22, 50, 75, 90 lóerős erőforrások saját fejlesztésűek, a 20 és 26 lóerős modellek motorja Mitsubishi, mindegyikben dízelmotor van. Ez egy komoly érv mellettünk: több mint 1700 gép fut már ezekkel, és nagyon jól teljesítenek.
– Mi az, amit igazán kedvelnek benne a felhasználók?
– Ha pontos akarok lenni, akkor négy kulcsszó írja le legjobban: egyszerűség, megbízhatóság, értéktartás és teljesítmény. Bármelyik kategóriáról beszélünk, ezek a traktorok olyan műszaki paraméterekkel rendelkeznek, amelyek kiemelkedőek a saját szegmensükben. Például a kisebb modellek, mint a 16 és 20 lóerős változatok, saját súlyban a konkurens márkák 22–26 lóerős modelljeivel vannak egy szinten. A traktorok fogyasztása is rendkívül kedvező, így gazdaságosan üzemeltethető gépekről beszélhetünk.
– A mostani viszonteladói hálózat jól lefedi az országot? Eladás és szerviz szempontjából van még fehér folt, amin dolgozni kell?
– Én úgy gondolom, hogy egyelőre nincs. Nem szeretnénk túlságosan sűríteni a viszonteladói hálózatot, mert a jelenlegi partnereinkkel jól működő kapcsolatunk van, és ők is értékelik, hogy velünk dolgozhatnak. Ugyanakkor a már eladott gépek és a jövőbeni értékesítések műszaki hátterét is megfelelően biztosítják. A szervizhálózatunk jól kiépített, és elegendő kapacitással rendelkezik. A garanciaidő nálunk extrém hosszú, öt év, ami alatt – és azon túl is – a szervizpartnereinknek helyt kell állniuk.
(fotó: Odisys Bt.)
Munkagépfronton is több partnerrel dolgoznak
– Hogy áll az Odisys a munkagépek forgalmazásával? A kertészeti feladatokra tudnak az erőgépeken kívül megfelelő munkagépeket is kínálni?
– Mindenképpen. Három fő márkával, három különböző árkategóriában kínálunk gépeket, a hobbiszinttől a professzionális felhasználókig. Nemcsak a kertészeti szektorra összpontosítunk, hiszen a szántóföldi munkagépek és az állattartó telepek is fontosak. De a kommunális és ingatlanüzemeltetési területen is vannak partnereink. Most már két és fél éve kezdtük el bevezetni a Graecus márkát a piacra, amely rendkívül kedvező ár-érték arányú, egyszerű, de megbízható munkagépeket kínál. Most bármilyen alapvető munkagépre – legyen az szárzúzó, tolólap, talajmaró, tárcsa vagy homlokrakodó adapter – rendkívül versenyképes árakat tudunk biztosítani, két év garanciával.
Azoknak az ügyfeleknek, akik nagyobb gazdaságokat üzemeltetnek, az olasz beszállítóinktól is kínálunk gépeket. Itt például a Sicma márka képviseli az erős középkategóriát. Ez a szint nagyjából azt tudja, amit bármelyik olasz gyártó, de ami mellette szól, az a kimagasló műszaki háttér és az ügyfélközpontú támogatás.
A harmadik fő márkánk a Nobili, amely a professzionális kategóriát képviseli, főként növényvédelmi gépekkel. Ide tartoznak például az axiálventilátoros permetezők, amelyek elölről-hátulról szívó rendszerűek lehetnek, radiál vagy centrifugál ventilátoros kivitelekben. Ezek között már elektrosztatikus rendszerrel szerelt permetezők is elérhetők, sőt, az úgynevezett adaptív rendszer is bevezetésre került. Ez egy GPS-alapú, sebességfüggő növényvédőszer-kijuttató rendszer, amely lézeres szenzorokkal figyeli a lombfal minőségét, sűrűségét, és ennek megfelelően szabályozza a permetezőfúvókák kijuttatási mennyiségét. Ez egy rendkívül precíz és gazdaságos megoldás, amely nemcsak a növények egészségét védi, hanem jelentős vegyszermegtakarítást is eredményez, ami a gazdának több profitot hagy.
(fotó: Odisys Bt.)
250 gépünk idén is gazdára fog találni
– Mekkora most a csapatuk?
– Jelenleg több mint húszan vagyunk az Odisysben, másik cégünk, az Odisys Hungária Kft. pedig a quadok forgalmazását végzi, ez lassan külön üzletággá fejlődik. A Loncin márka most kezdi a második évét nálunk, és idén 2 éve már, hogy közvetlen importőrei vagyunk a gyártónak. Az első közel 100 darab quadot már lekötötték az ügyfelek, és igyekszünk időben leszállítani mindenkinek, de folyamatos az igény a vevők részéről.
– Visszatérve a mezőgépes szektorra, hogyan értékelné az elmúlt másfél-két évet?
– Ha röviden kellene válaszolnom: az elmúlt hat év jó volt, a tavalyi is. 220 körüli darabszámot értékesítettünk. Összességében elégedett vagyok, mert nagyon sok olyan ügyfelünk van, aki nem támogatásfüggően vásárol. Az elért eredmények nemcsak anyagi szempontból számítanak, hanem azért is, mert tükrözik azt a befektetett munkát és bizalmat, amit az ügyfelek a cégünk és az általunk képviselt márkák iránt tanúsítanak.
– Mit vár az idei évtől?
– Sok a bizonytalanság. Úgy látom, hogy 2026 vége lehet majd egy komolyabb felfutás időszaka. Ha a történelem ismétli önmagát, akkor azok a gazdák, akik most beadják a pályázataikat és nem várakoznak az eredményekre, ők fognak a legjobban járni. Ők ugyanis elkerülhetik az áremelkedéseket, és még most normális árakon és árfolyamon tudják beszerezni a gépeiket. A jelenlegi piaci helyzetben nemcsak az aktuális támogatási rendszer játszik szerepet, hanem az előző pályázati ciklus után kialakult „vákuum” is. 2022-ben volt egy hatalmas felfutás, sokan előre hozták a beruházásaikat, így az elmúlt időszakban kevesebb gép fogyott. Várhatóan ismét lesz egy felívelés, úgy gondolom, hogy az Odisys idén is legalább 200–250 darabos piacot fog felépíteni. A Solis, a BCS, a Goldoni traktorokra is nagy az érdeklődés, mely mellett a munkagépek is jelentős szerepet kapnak. A gépudvarunkat szépen feltöltöttük – várunk minden kedves érdeklődőt!
SZERZŐ: FODOR MIHÁLY
