Trump a belpiac védelmére hivatkozva hirdette meg már az első, 2018/19-es vámháborúját is, és bár azóta számos elemzés bebizonyította, hogy a várt hatás ellenkezőjét érte el vele, ez nem zavarja abban, hogy megismételje a hibát. A legnagyobb baj az, hogy egy olyan törékeny világpiaci helyzetben történik ez, amikor az európai exportőrök mind az ipar, mind a mezőgazdaság terén egyre több problémával küzdenek.
Első lépés: zárás a szomszédos piacok felé
Trump első elnöki rendeleteiben többek között ismét kiléptette az Egyesült Államokat a párizsi klímaegyezményből, és elkezdte megvalósítani a beígért büntetővámokat is. Jelöltként 20%-os vámot ígért az összes országból érkező importárura, 25%-os adót a Mexikóból és Kanadából származó termékekre, valamint büntető jellegű, 60%-os illetéket a kínai árukra. Nos, február elsejétől megvalósul a 25%-os vám a Mexikóból és Kanadából érkező termékekre. Tette azt annak ellenére, hogy első ciklusában ő maga írta alá az Egyesült Államok–Mexikó–Kanada szabadkereskedelmi megállapodást (USMCA).
„Ahelyett, hogy saját állampolgárainkat adóztatnánk más országok gazdagítása érdekében, vámokat és adókat vetünk ki a külföldi országokra, hogy a saját polgárainkat gazdagítsuk” – fogalmazott egyszerűen az új elnök. Ezzel szemben Judge Glock, a Manhattan Institute kutatási igazgatója és vezető munkatársa úgy látja, hogy a vámokat az importáló amerikai cégek fizetik meg, és ennek költségét a fogyasztókra hárítják, ami tovább növeli az inflációt. Emlékeztet: Mexikó és Kanada az Egyesült Államok három legnagyobb kereskedelmi partnere közé tartozik: az összes importérték 30%-a ezekből az országokból származik, ahogy az amerikai exportértékét harmadát is ez a két ország adja.
Az amerikai farmerek sem érzik biztonságban a piacaikat: Mexikó ugyanis az itteni kukorica legnagyobb exportpiaca, Kanada pedig a kukoricából készülő bioetanol legnagyobb vásárlója.
Következő lépés: a „világ maradék része”
Szerdán érkezett a hír, hogy az elnök ismét célkeresztbe vette legnagyobb riválisát, Kínát is. Azt fontolgatja, hogy február elsejétől 10 százalékponttal megemeli az ázsiai országból származó valamennyi importtermék vámtarifáját. Ezzel egyidőben azt mondta, hogy az Európai Unió „nagyon rosszul bánik velünk”, ami semmi jót nem jelent az EU-val folytatott kereskedelemre nézve.
Peking a legutóbbi vámháború idején az USA-ból érkező szójababot büntette 25%-os extravámmal a viszontválaszában, ami az Egyesült Államok legfontosabb agrárexportcikke volt Kínába. Az USA beszállítói pozícióját gyorsan átvette Brazília, és innentől kezdve – a háborút követő „enyhülés” évét leszámítva – az amerikai szójának már nem volt visszaút Kína piacára. Ma az Egyesült Államok összes szójaeladásának csupán 44%-a irányul ide, ami egy 18 évvel ezelőtti állapotnak felel meg – írja a Reuters.
Egyszóval a kereskedelmi háború ismét elkezdődött, és félő, hogy ugyanoda vezet, ahová a 2018/2019-es első: az USA belpiacán jobban sérülnek a fogyasztók, mint amennyit a vállalkozások nyernek a vámháborún, és az Egyesült Államok végérvényesen visszaszorul a számára fontos piacokon. Még rosszabb, hogy egy egyébként is törékeny világpiaci helyzetben, amikor az európai exportőrök mind az ipar, mind a mezőgazdaság terén egyre több problémával küzdenek, egy újabb akadály körvonalazódik a világpiacon.
Lásd még a témában: Kína és Kanada is vámháborúban.
