Az idei év nemcsak a drámai nyári időjárás miatt marad emlékezetes, hanem a szója-termőterület és a várható termés történelmi nagyságrendje miatt. Még sosem fordult elő, hogy a hazai fehérjenövény-igény (majdnem) felét magunk állítsuk elő. Jó hír továbbá, hogy a szója idén is jövedelmező lesz, sőt, hamarosan nagy kapacitású, magyar tulajdonú feldolgozóüzem kezdi meg működését. (Cikkünk a MezőHír októberi számában jelent meg – a szerk.)
Nyomós érvek, jó hírek
Az idei év csupa jó hírt hozott – legalábbis szeptemberi közepi lapzártánkig – a szójatermesztés terén. Beérett a magyarországi szójavetőmag-forgalmazók sokéves kampánya a gazdák felé a fehérjenövény vetésterületének növelése érdekében. Hasonló helyzet állt elő, mint 2015-ben, amikor az újonnan megjelent támogatások hatására tömegesen kezdtek szójabab-előállításba – igaz, utána tömegesen mondtak le róla a gyakorlat hiánya, a rossz évjárat, a sikertelen első kísérlet miatt. Idén még nagyobb növekedés történt, mint 9 éve: a korábbi 50–70 ezer hektáros vetésterület egyszeri ugrással 112 ezerre nőtt, ami példátlan. Ugyanakkor logikus is. A szója mellett nagyon sok és nyomós érv szól – még az extrém időjárási és piaci viszonyok ellenére is.
A szója – mint az a 2022-es, kiugróan aszályos évben is bebizonyosodott – sokkal kisebb arányban veszít átlagterméséből, mint tavaszi vetésű konkurensei. Míg 2 éve a kukorica az ötéves átlag 54, addig a napraforgó az ötéves átlag 36 százalékát elveszítette – a szója csupán kevesebb mint negyedét. A legtöbb megyében jövedelmező maradt, sőt, a termény értékesítése miatt egyetlen szójásgazdának sem fájt a feje. Ez minden évben így van, tavaly például a Magyarországon megtermelt 170 ezer tonnából 160 ezret exportáltunk, a többit a hazai feldolgozók kapkodták el. A szója stabil értékesíthetősége mögött ugyanez a strukturális valóság áll: mind itthon, mind Európában sokkal kevesebbet állítunk elő, mint amennyit a takarmány- és élelmiszeripar felhasznál. Ennek mértéke Európában 30 millió tonna körüli – a gyorsan növekvő ukrán terméssel együtt is ennek legfeljebb negyedét állítja elő a kontinens.
Az EU is segíti a jövedelmezőséget
A szója mellett azonban számos más agrotechnológiai és logisztikai érv is szól. A hüvelyes fehérjenövény erős gyökerei kiváló talajlazítók; gyökérgümői megkötik és szerves tápanyagként lokalizálják a talajban a levegő nitrogénjét – a szója tehát kitűnő elővetemény a gabonáknak. Emiatt nem vagy csak minimális nitrogén-utánpótlás igényel, vagyis helyből kisebb költséggel indítható az előállítása. Továbbá korán aratható, vagyis jól illeszkedik a hagyományos vetésforgókba, és kisebb tömege miatt logisztikai teherétele is csekélyebb, mint például a kukoricáé. Sokszor szárítani sem kell, ami tovább csökkenti a ráeső kiadásokat. Az EU nagyvonalú, termesztéshez kötött támogatása továbbá azzal is segíti e szegmenst, hogy biztosítja a jövedelmezőséget kis átlaghozam mellett. Ez már 1,5–1,7 tonna felett nullszaldót jelent, holott itthon még a pocsék időjárású 2015-ös és 2022-es évben is meghaladta, máskor pedig általában közelíti 3 tonnát hektáronként (KSH).
(Nyomtatásban megjelent cikkünk kiadása óta már tudjuk, a szójaterületek 93%-ának learatása után 2,27 tonnás országos átlag születhet – a szerk.)
Ha ráadásul a szóját összevetjük a napraforgóval és a kukoricával, akkor a több éve érlelődő jövedelmezőségi trendet látjuk újra érvényesülni: ez éri meg a legjobban. Idén a kukorica várható átlagtermése 5,4 tonna lesz hektáronként, ami a 70 ezres árral durván 380 ezres bevételt jelent – ez biztosan kevés lesz a szárítással 450–500 ezer forint fölé kúszó kiadásokkal szemben. A napraforgót 2,5 tonnás átlagra várják, 150 ezer forintos ára aligha lesz elég a 370 ezer feletti kiadások fedezésére. A szója 2,4–2,5 tonnás hektárátlaga viszont biztosan nyereséget hoz: bár a gyomvédelem költséges, a kisebb műtrágya- és szárításigény mellett160 ezres árával bőven megtéríti a ráfordításokat.
Későn kapcsoltunk, de akkor nagyon
Nem véletlen, hogy lassan a hazánkkal szomszédos országok is elkezdték követni az osztrák példát, és az utóbbi években gyors tempóban növelték szója-vetésterületeiket. Ehhez képest a magyar gazdálkodók kicsit kivártak a sebességfokozat-kapcsolással; tavaly például itthon még csökkent is a szója szelete a vetésforgóban, de Ausztriában és Horvátországban durván 6, Szerbiában több mint 4, Szlovákiában majdnem 3, Romániában 2, Ukrajnában viszont 7,5 százalékos növekedést jelentettek. Itthon csak 2024-ben következett be a növekedés, igaz, akkor 100 százalékosan.
(Fotó: Horizont Média/Kohout Zoltán)
Ez ugyanakkor nagy felelősséget ró a vetőmag-forgalmazókra, integrátorokra. Rendkívül káros lenne ugyanis a szójatermesztés hazai integritására nézve, ha most magukra hagynák a gazdákat akár agrotechnikai, akár minőségi vetőmag, akár értékesítési segítség szempontjából. A nemesítőházak, integrátorok és szakmai szervezetek nyári és ősz eleji rendezvényei e szempontból megnyugtató előjeleket adtak. A szokottnál is nagyobb odafigyelés hárul most a szegmensre. Ugyancsak jó hír, hogy az idei hazai szójatermés átlaghozamai sem ígérkeznek rossznak.
Nagy lépés az önellátás felé
Idén a globális helyzet is kedvez az európai, benne a hazai szójakereskedelemnek. A szója várható hozamát uniós szinten szeptember elején még mindig az ötéves átlag körülire becsülték. Európát nem sújtotta olyan aszály, mint a Kárpát-medencét és Kelet-Európát általában, így ez akár be is jöhet. A magyar átlaghozam-várakozások már szerényebbek: lapzártánk idején 2,5 tonnára teszik ezt. Az Oil World augusztusi becslésében 422 millió tonna globális szójababtermést jelez a 2024/2025. gazdasági évben. Ez 7 százalékkal lenne több, mint a korábbi szezonban. Az északi félteke termelése az előző szezonét 8 százalékkal múlhatja felül (185 millió tonna), a déli féltekén 7 százalékkal nagyobb (236 millió t) szójababtermésre számítanak. A világpiaci felhasználás 403 millió tonnára becsülhető, vagyis globálisan idén is túltermelés várható, és a zárókészlet (120 millió t) további növekedése.
Idehaza az Agrárminisztérium 298 ezer tonna körüli termésre számít (ott szeptember elején), ami bő 2,6 tonnás átlagot jelentene. Ez egyben azt is mutatja, hogy a sokéves kampány óta most először közeledik számottevő mértékben az önellátás elérése. A hazai éves fehérjenövény-igény – ami döntően a szóját jelenti – nagyságrendje 500–600 ezer tonna. Ennek idén a bő felét saját előállításból fedezzük. Ez azért is jó hír, mert több magyar gazda fog remélhetően nagyot keresni a jó minőségű hazai alapanyagon. Másrészt, ha az árak is megengedik, akkor kevesebb GMO-s importot kell az állatokkal feletetni, és többet lehet GM-mentes hazaiból a takarmányba keverni.
Indul a hazai feldolgozó
Annak, hogy eddig a hazai alapanyag lényegében mind elhagyta az országot, az is oka volt, hogy nem létezett nagy volumenű feldolgozóüzem. Év elején azonban az UBM igazgatósági elnöke bejelentette, hogy Baranya megyében 2024 végén kezdi meg a működését a vállalat feldolgozóüzeme, ahol stratégiai partnerség keretében évi 120 ezer tonna babot extrudálnak majd. A feldolgozókapacitás növelésével ez a babmennyiség a hazai láncban marad. Az UBM emellett év elején késznek mutatkozott a hazai termés nagyszabású felvásárlására, hogy szilárd piacot biztosítson a szójának.
A betakarítása kérdései
A szójatermesztő gazdák következő nagy kihívása a betakarításra érzékeny növény aratásának műszaki háttér felőli biztosítása. Mint nemrég az Agrárágazat összegezte, a szója vágását jobb mielőbb megkezdeni. Magyarországon egyébként is egyre népszerűbbek a korai/szuperkorai fajták, amelyek betakarítása is már az ősz elején esedékes. A szója ugyan kiválóan ütemezhető a többi haszonnövény között, mégis fontos az időzítés, az állomány újranedvesedése csökkenti csírázási képességet, és növeli a gombás fertőzés kockázatát. A cél az, hogy a betakarítás legkésőbb október elején megtörténjen.
A betakarításnál az első fontos teendő a vágóasztal alacsonyra állítása, itt azonban ügyelni kell rá, hogy ha magas a talaj nedvessége, megnő a termőréteg kombájnba kerülésének mértéke. Fontos a szemnedvesség mérése is: betakarításkor ez nem lehet kevesebb 13%-nál. Gyakori hiba a szója betakarításakor, hogy megvárják az utolsó zöld hüvelyek beérését – addigra vagy túlságosan száraz a termés nagy része, vagy a betakarítási idő ért véget, és már esik. A nedvességtartalom-csökkenéssel nő a szemek törési hajlama, ha vetőmagról van szó, a betakarítás gyakran 16%-os nedvességtartalomnál kezdődik. Ilyenkor érdemes megvárni a betakarítással a korai reggeli harmatot. A kombájn beállítását mindig módosítani kell, ha a szemnedvesség megváltozik.
(Fotó: Horizont Média/Kohout Zoltán)
A vágóasztal számára kihívás az alacsony hüvely megközelítése: az alsó hüvelyemelet a talaj közelében vagy a talajon helyezkedik el. Ilyenkor nem ritka az 500 kg/ha feletti betakarítási veszteség sem. A 300 kg normálisnak számít, 200 kg alattit még akkor is nehéz elérni, ha minden megfelelően zajlik. Az egyik ismert osztrák szójatermesztő és -feldolgozó szervezet szakmai összegzése az alábbiakat javasolja: előzetesen egyenletes magágy, a kövek előzetes összegyűjtése, leforgatása, optimális vetés az alsó hüvelyemeletek magasságának növelésében. Aratáskor érdemes figyelni a lassú aratási sebességre (4 km/h), a vágóegység közelre és meredekebb beállítására (a keskeny vágóasztalok mélyebbre engedhetők, mint a szélesek). Emellett jó, ha a motolla nem túl gyorsan és nem elöl dolgozik, nehogy a hüvelyek idő előtt kipattanjanak. Érdemes a motollát egyszerű műanyag csövekkel felszerelni, hogy elkerüljük a növények feltekeredését. Az új motollák gyakran már szélesebb doblemezeléssel rendelkeznek.
Döntő a cséplődob-beállítás is: a sebesség irányértéke 400 ford./perc, a kombájn gyártmányától és a bab nedvességtartalmától függően. A dobkosár hézagbeállítására fontos odafigyelni, hogy minél kevesebb hüvely jusson át rajta, de ne legyen túl szűk. Mivel a menetsebességet a viszonylag merev szójaszár korlátozza, ezt csak a vágóegység szélességének növelésével lehet kompenzálni – lehetőség szerint rugalmas vágóasztallal. Ezen túlmenően az egyenletes terményáramlás is előnyös a kíméletes csépléshez; legjobb ehhez a szalagos vágórendszer.
Kohout Zoltán
