Az éghajlatváltozás a világ borvidékeinek akár 70%-át alkalmatlanná teheti a szőlőtermesztésre.
Hogyan befolyásolja a klímaváltozás a világ bortermelését?
A jelenlegi bortermő régiók elsősorban a középső szélességi körök környékén találhatók (Kalifornia, USA; Dél-Franciaország; Észak-Spanyolország és Olaszország; Barossa, Ausztrália; Stellenbosch, Dél-Afrika; Mendoza, Argentína, többek között). Ott, ahol az éghajlat elég meleg ahhoz, hogy szőlőtermesztésre alkalmas legyen. Spanyolország, Olaszország, Görögország és Dél-Kalifornia tengerparti és síkvidéki régióiban egyes becslések szerint a hagyományos borvidékek mintegy 70-90%-át fenyegeti az eltűnés veszélye a század végére, a túlzott szárazság és az éghajlatváltozás miatt gyakoribb hőhullámok miatt.
Az éghajlatváltozás megváltoztatja a bortermelés feltételeit, és alkalmazkodást igényel a termelőktől. Változik a jelenlegi szőlőtermő területek alkalmassága, lesznek nyertesek és vesztesek. Új szőlőtermő vidékek jelenhetnek meg a korábban alkalmatlannak ítélt területeken (pl. kevésbé benapozott területek stb.). A megnövekedett szárazság csökkenti a hozamot, és fenntarthatósági veszteségeket okozhat. A Nature Reviews Earth & Environment folyóiratban, a közelmúltban megjelent tanulmány szerint 2 °C-ot meghaladó hőmérséklet-emelkedés esetén a meglévő bortermelő régiók 70%-a kieshet a termelésből.
A kutatók véleménye szerint a termelők szárazságtűrőbb szőlőfajták termesztésével reagálhatnak a természeti kihívásokra. Arra azonban felhívják a figyelmet, hogy ezek a kiigazítások nem biztos, hogy elegendőek lesznek a gazdaságilag életképes bortermelés fenntartásához bizonyos területeken. Ha az érem másik oldalát nézzük, akkor azt vélelmezhetjük, a felmelegedő hőmérséklet megkönnyítheti a szőlőtermesztést olyan régiókban, ahol ezt korábban a klíma nem tette lehetővé.
Egyesek azt jósolják, hogy Svédország egy napon több ezer hektáron fog szőlőt termeszteni. A kutatók szerint globális szinten a jelenlegi borvidékek körülbelül 25%-a profitálhat egy 2 °C-os hőmérséklet-növekedésből, és körülbelül 26%-uk valószínűleg megtartja jelenlegi termelési alkalmasságát. Ez azt jelenti, hogy a 2 °C alatti globális felmelegedési szint biztonságos küszöbértéknek tekinthető a hagyományos szőlőültetvények több mint felénél.
A légkör felmelegedése megkérdőjelezhetetlen. A NASA és a National Oceanic and Atmospheric Administration statisztikái azt mutatják, hogy a világ már több mint 1 °C-kal melegebb, mint az ipari forradalom előtt. Ami még aggasztóbb, a felmelegedés üteme növekszik. A tíz legmelegebb év közül nyolc az elmúlt évtizedben volt.
A klímaváltozás hatása a bor minőségére
Általánosságban elmondható, hogy a borok minősége jelenleg jobb, mint 50 évvel ezelőtt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az éghajlatváltozásnak nincs hatása. A színvonal emelkedése a pincészeti technológiák fejlődésének, valamint a szőlőtermesztés és a borkészítés mögött meghúzódó szélesebb körű tudományos kutatás eredményei alkalmazásának köszönhető. Másként fogalmazva – legalábbis eddig – sikerült így kompenzálni az éghajlatváltozás hatásait.
Általános megítélés szerint a borok jobbak lettek, mint fél évszázaddal ezelőtt, azonban vita folyik arról, vajon jobbak-e, mint 20 évvel ezelőtt. A szőlő az időjárásra leginkább érzékeny mezőgazdasági növények közé tartozik. Természetesen a bor vonzerejének nagy részét képezi az a képessége, hogy tükrözi az évjáratok változásait. De pontosan az a kifejezőképesség, amely a „hideg” évjáratú bort megkülönbözteti a „meleg” évjáratúaktól, egyben különösen sebezhetővé is teszi az éghajlatváltozással szemben. Be kell látni, hogy mindössze 20 év alatt a bor esetében az éghajlatváltozás elméleti feladatból tényleges problémává vált.
A klímaváltozás hatása a bortermelésre
Nézzük meg, hogyan befolyásolja a klímaváltozás a bortermelést. A legnyilvánvalóbb hatás a magasabb hőmérséklet, ami annyit jelent, hogy felgyorsul (lerövidül) a szőlő teljes növekedési ciklusa. A bimbózás, a virágzás, a terméskötés és természetesen a szüret is korábban következik be, mint ahogy az megszokott volt.
A bor szintjén ez általában azt jelenti, hogy az alkoholszint magasabb, a savasság szintje alacsonyabb, a tanninok pedig gyakran karcosabbak. A melegebb tenyészidőszaki hőmérséklet megnehezíti a termelők számára az egyensúly elérését a gyümölcsben, és így a kész borban is. Mivel a telek lényegesen enyhébbek, a szőlőültetvények gyakran jóval korábban kilépnek a nyugalmi állapotból, mint korábban. Ez azt jelenti, hogy jelentősen megnő a fagykár kockázata. Katasztrofális példaként a 2021-es évet szokták megemlíteni. Ebben az évben egy kivételesen enyhe tél volt Franciaországban, amelyet április elején több napos kemény fagy követett, amely megsemmisítő hatású volt sok szőlőültetvényre. Az ország teljes bortermése a második világháború óta a legalacsonyabb szintre zuhant, mintegy harmadával volt kevesebb a szokásosnál. Ez egyben több száz termelő számára a csődöt jelentette.
Azt mondhatjuk, hogy a szőlészet „szomjas” iparág. Az éghajlatváltozás egyik szeszélye, hogy sok a csapadékmentes időszak. A másik probléma az, hogy ahelyett, hogy télen folyamatosan felhalmozódna a nedvesség, amely feltölti a talajt és a víztartó rétegeket, nyáron egyre inkább intenzív, rövid ideig tartó, nagy mennyiségű, olykor özönvíz jellegű csapadék esik. A végső probléma a jégeső, amely, úgy tűnik, különösen Európában lehet egyre gyakoribb.
Hogyan reagál a borászata klímaváltozásra?
Az éghajlatváltozás már most is érezhető hatást gyakorol a borágazatra, ezért a kutatók és a borászok már többféle kezdeményezéssel kísérleteznek a kedvezőtlen hatások kivédésére. A megoldáskeresésnek döntően három fókuszpontja van. Röviden: megváltoztatni a termesztett szőlőfajtát, a termesztés helyét és a termés kezelését. Talán régen szentségtörésnek számított volna, de a kényszer mindent képes felülírni. Erre jó példa, hogy Bordeaux két éve engedélyezte hat új fajta használatát a szőlőültetvényekben.
Az új szőlőfajtákon túl a termelők olykor „hűvösséget teremthetnek” a növényeik számára azáltal, hogy különböző tájolású lejtőkre ültetnek, ahol kevesebb vagy „hűvösebb” a nap/erősebb a szél, vagy amelyek magasabban helyezkednek el.
Egyes termelők úgy vélik, hogy enyhíthetik az éghajlatváltozás hatásait meglévő fajtáik különböző klónjainak felhasználásával. Ezek olyan változatokat jelentenek, amelyek később vagy lassabban érnek. Az előbb felsoroltak formájában rövid távon legalább van valami, ami pozitív eredményeket hozhat. Az, hogy mindez elég lesz-e, ha mondjuk 3 °C-kal emelkedik a hőmérséklet, teljesen más kérdés. Vannak módok arra, hogy a szőlő alkalmazkodjon, és tud alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz. De egyik sem könnyű, és sokhoz idő kell. Amennyiben a tudósoknak igazuk van, a várakozási idő egy olyan tényező, amellyel a boripar nem rendelkezik.
A hazai szőlészet és borászat jövőképe
Az éghajlatváltozás hatásai már a hazai szőlészetekben is tetten érhetőek. Önmagában már az is jelzésértékű, hogy az idei évben az ország több területén közel egy hónappal korábban ért be a termés. Nagyon úgy fest, hogy az új szüreti hónap a szeptember helyett az augusztus lesz. Feltéve, hogy van mit szüretelni. Ugyanis a szélsőségekre hajlamos időjárás (fagyok, vihar, jégeső stb.) sok helyen megtizedelte az érzékeny borszőlőt.
A felmelegedés számos olyan kártevőnek teremthet nálunk optimális klímát, amely eddig a tőlünk jóval délebbre fekvő országokban fordult elő. Ilyen károkozók közé tartozik például az amerikai szőlőkabóca is, amely ellen fel kell készülni a védekezésben.
A hazai borászok a nemzetközi gyakorlatot követve igyekeznek megfelelni az új, természet által generált kihívásoknak. Többen olyan szőlőfajtákat is termesztésbe vontak, amelyek jobban bírják a melegebb klímát és a szárazságot. Ezek főként a délebbi borvidékekről származó fajtákat jelentik. A fajtaportfólió bővítése mellett nagyobb hangsúllyal kerül előtérbe a talajszerkezet és a vízmegtartó képesség javítása és a különböző metszési technikák alkalmazása is.
A közelmúltban két olyan kutatói vélemény a nyilvánosságra került, amelyek jelentős hatással lehetnek a borászok jövőképére. Ezek közül az egyikben az Agrárgazdasági Kutatóintézet annak a véleményének adott hangot, hogy a klímaváltozás rövidebb távon csak kisebb hatást fog gyakorolni a hazai szőlőültetvényekre, de az évszázad végéhez közeledve azonban csak az észak-magyarországi régió éghajlata fog emlékeztetni a jelenlegire. Véleményük szerint 3-4 évtized múlva meghatározó szerepe lesz az ültetvények öntözésének. Aki ezt nem tudja biztosítani, annak számára kérdésesség válik a termelés gazdaságossága és a produktum minősége.
Egy másik kutatásban Szabó Péter, az ELTE éghajlatkutatója a növekedési foknapok száma felől közelített a témához. A növekedési foknapok száma arról ad információt, hogy amíg beérik a szőlő, addig hány napig növekedik a hőmérséklet. A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy a hazai bortermelő régiókban negyedével nőtt a növekedési foknapok száma. A kutató szerint a növekedési foknapok számának tovább növekedése rossz hírt jelenthet a fehérbortermelőknek. A hőmérséklet-növekedés velejárójaként ugyanis a hazai klíma egyre kevésbé lesz alkalmas fehérbortermelésre.
Ez azért húsbavágó kérdés, mert a magyar bortermelők legalább kétharmada fehérborszőlőt termel. Számukra vélhetően a fajtaváltás jelenthet megoldást, leginkább majd a vörösbortermelésre alkalmas, meleg- és szárazságtűrő fajták jöhetnek számításba.
SZERZŐ: CZÉKUS MIHÁLY
