fbpx

Mostohagyermekünk: a korszerű fűszilázs

Írta: MezőHír-2024/8.lapszám cikke - 2024 augusztus 21.

Az alábbiakban az intenzív (szántóföldi termesztésű) fűszilázsok és szenázsok táplálóanyag-tartalmának és táplálóértékének változékonyságát mutatjuk be. A közölt táplálóanyag-tartalom és emészthetőségi adatok 2013–2022 közötti időszakra vonatkoznak, 910 üzemi minta NIR-vizsgálata alapján (n = 910). Az erjedés alapanyagai: olaszperje, hibrid perje, különböző Festulolium-típusok.

Az átlag az optimális

Az intenzív (szántóföldi termesztésű) fűszilázsok és szenázsok szárazanyag-tartalma átlagosan 340 g/kg volt (1. táblázat). Az erjedés szempontjából ez az átlagérték optimális! Ennek több oka is van, de elsősorban azzal magyarázható, hogy a fű kaszálását április végén, május elején végezzük, amikor általában jó az idő a fonnyasztáshoz. Az intenzív (szántóföldi termesztésű) fűszilázsok és szenázsok nyersfehérje-tartalma (1. táblázat) az ÁT Kft. adatai szerint 2013–2022 között 143 g/kg sza. volt.

A Magyar Takarmánykódex (2004) adatai nem mérvadóak az intenzív fűszilázsok és szenázsok esetében, mert 20 éve még nem ismertük ezeket a szántóföldi füveket (jó minőségű, gyepről betakarított fűszilázs: 128, jó minőségű, gyepről betakarított fűszenázs: 133 g/kg sza. nyersfehérje-tartalmú). A mért 10 éves átlagértékkel azonban így sem lehetünk elégedettek, mert az olaszperje és a Festulolium is sokkal többre képes ennél. A 2. táblázatban tüntettük fel a különböző nyersfehérje-tartományok arányát az összes mintához viszonyítva és az adott nyersfehérje-tartományban mért átlagos nitráttartalmat. A 3. táblázatban pedig jelentős nyersfehérje-tartalmú fűszilázsok láthatóak kedvező nitráttartalommal.

Több fontos következtetés is levonható ezekből az adatokból:

‑ Intenzív fűszilázsaink 37%-a meghaladja a nyersfehérje átlagértékét, ami azt bizonyítja, hogy fűszilázsaink fehérjepotenciálja sokkal magasabb, mint az átlag!

‑ A nyersfehérje-tartalom emelkedésével párhuzamosan a nitráttartalom is emelkedett! Tehát nem ideális a nitrogén-utánpótlás technikája!

‑ Intenzív fűszilázsaink csak 25%-ának volt olyan nitráttartalma, amely még elfogadható. Ez tág horizontú problémát jelez. Határérték szilázsokra: 3 g/kg sza.

‑ A hazai példák szerint el lehet érni akár a 200 g/kg feletti nyersfehérje-tartalmat is 3 g/kg érték körüli nitráttartalom mellett!

Az intenzív (szántóföldi termesztésű) fűszilázsok és szenázsok hamutartalma átlagosan 116 g/kg sza. volt, ami nem ideális (1. táblázat). Káros erjedési folyamatokat indít el, különösen, ha 30% alatti szárazanyag-tartalommal párosul. Emellett a hamutartalom emelkedése csökkenti a laktációs nettó energiatartalmat, tehát a táplálóértéket. A cél a 100 g/kg sza. elérése. Ez több agrotechnikai pillérre épül: egyenletes talajfelszín, emelt tarlómagasság (6–8 cm), csak indokolt esetben alkalmazzunk rendterítést, munkaműveleti magasság emelése rendkezelés közben (8 cm).

A hamutartalom emelkedése csökkenti a táplálóértéket

A nyersrost értékei

A nyersrosttartalom már elavult értékmérőnek tekinthető. Mivel sokan még használják, ezért megadjuk (1. táblázat) az átlagértékét (270 g/kg sza.). Az aNDFom-tartalom (4. táblázat) átlagosan 498g/kg sza. volt. Az ADF átlagértéke 301 g/kg sza. A lignintartalom kritikus, mert meghatározza (rontja) a sejtfal emészthetőségét és a sajtfalhatás révén a sejt belsejében lévő táplálóanyagok emészthetőségét is. Az ADL-tartalom átlagosan 25 g/kg sza. volt. A mért adatok alapján megállapítható, hogy az ADL-tartalom rendkívül alacsony az intenzív (szántóföldi termesztésű) fűszilázsokban és szenázsokban, így a rost és a szerves anyagok emészthetőségét csak minimális mértékben befolyásolja negatívan.

Megállapítható, hogy 2013–2022 között a rost 30 órás emészthetősége (NDFd30) 53%, míg a 48 órás rostemészthetőség (NDFd48) 65% volt (2. táblázat). Az NDFd48 célértéke 70%. A lebontható rost mennyisége (NDFd48) 322 g/kg sza. volt átlagosan, ami kétszerese a lucernaszilázsok és -szenázsok értékének (2013–2022: 166 g/kg sza., n = 3043). Az intenzív (szántóföldi termesztésű) fűszilázsok és szenázsok emészthető rosttartalma hasonló a kalászolás előtti stádiumban levágott rozsszilázs lebontható rosttartalmához (2013–2022 között átlagosan 353 g/kg sza., n = 1326). Ezért az intenzív (szántóföldi termesztésű) fűszilázsok és szenázsok potenciálisan kiváló emészthetőrost-forrásnak tekinthetőek a takarmányadagban! Az 5. táblázatban látható, hogy a minták 26%-a érte el a 70% feletti rostemészthetőséget.

A táblázatban az ehhez a rostemészthetőséghez tartozó rosttartalom alapján megállapítható, hogy

‑ a nyersrosttartalom céltartománya <250 g/kg sza.,

‑ az aNDFom céltartománya<450 g/kg sza.,

‑ az ADF céltartománya<270 g/kg sza.,

‑ az ADL céltartománya15–20 g/kg sza.

‑ Az így elérhető emészthető rosttartalom pedig 315–340 g/kg sza. dNDF48.

RFQ-érték

A Wisconsini Egyetem kutatói megalkották a relatív takarmányminőségi indexet (RFQ), amely a rostemészthetőség értékét is felhasználja a képletben. Az RFQ a rost emészthetőségét hangsúlyozza (amit legnagyobb mértékben a lignintartalom határoz meg), míg az RFV az emészthető szárazanyag-bevitelt használja. Az RFQ egyik előnye az RFV-vel szemben, hogy megkülönbözteti a pillangósokat a fűféléktől. Bár a fűfélék rostfrakció-tartalma nagyobb (ADF és NDF), lignintartalmuk azonban alacsonyabb. A fűfélékben található nagyobb NDF-tartalom és kisebb lignintartalom miatt az RFQ jobb előrejelzője a minőségnek, mint az RFV. A fűalapú takarmányok esetében a 140–160 RFQ-érték azt mutatja, hogy az adott takarmány olyan jó minőségű, hogy adható tejtermelő tehénnek a laktáció első 3 hónapjában is.

Amikor az RFQ 125–140 érték közötti, akkor a tejtermelő tehén laktációjának utolsó 200 napjában javasolják etetni az adott takarmány. A 115–130 RFQ-értékkel rendelkező takarmányt üszőkkel javasolt feletetni. A hazai intenzív fűszilázsok és -szenázsok számított RFQ-értékének átlaga 163, ami azt mutatja, hogy már az átlagos minőség is adható teheneknek a laktáció első szakaszában! Ez jó hír, mivel a hazai lucernaszilázsok és -szenázsok 68%-a előre jelzője közepes minőség miatt nem való tejelő tehénnek.

Nettó energia

Az intenzív fűszilázsok és -szenázsok számított nettó energiatartalma (6. táblázat) átlagosan 6,22 MJ/kg sza. volt, ami kimagasló érték a többi tavaszi betakarítású tömegtakarmányhoz képest. Az energiatartalom számításához a volt Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet (Herceghalom) standard módszerekkel, olaszperjeszilázsra (Suxyl és Bahial) meghatározott emésztési együtthatóit használjuk már 12 éve, ezért reálisnak tekintjük a kapott energiaértékeket.

A metabolizálható fehérjetartalom esetében hasonló módon jártunk el (a bendőbeli lebonthatóság értékét szintén az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézetben határozták meg). Volt olyan három évünk (2020, 2021, 2022), amikor az átlagos kukoricaszilázs energiatartalmát is megközelítette az intenzív fűszilázsé. Tegyük hozzá, hogy a 2022-ben betakarított kukoricaszilázsok energiatartalma 6,10 MJ/kg sza. volt az évjárathatás miatt, tehát a fűszilázsok ebben az évben meg is haladták táplálóértékben a kukoricaszilázst (6,32 MJ/kg sza.)!

Az intenzív fűszilázsok és -szenázsok erjedésének átlagos minősége kedvezően alakult az elmúlt 10 év során (7. táblázat). A 340 g/kg szárazanyag-tartalomhoz tartozó ideális kémhatás 4,3–4,7, a mért átlagos pH pedig 4,4 volt. Az átlagos ammóniatartalom kedvezően alakult (10,7% ammónia-N az össz. N arányában kifejezve). A tejsavtartalom kiemelkedő volt (68 g/kg sza.), az ecetsav pedig mérsékelt (18,1 g/kg sza.). A teljes értékű minősítéshez sajnos hiányzik a vajsav adata, mely nem szerepel a kalibrációs adatbázisunkban. A kedvező erjedés alapja a kedvező szárazanyag-tartalom, ami az április végi–május eleji betakarításnak köszönhető. A kiindulási cukortartalom pedig támogatja az intenzív tejsavas erjedést.

A táplálóanyagok közötti összefüggések

‑ Minél nagyobb volt a szárazanyag-tartalom, annál magasabb lett a maradványcukor-tartalom (r = 0,48; biztos és jelentős pozitív kapcsolat), a kisebb erjedési intenzitás miatt.

‑ Az adatok alapján megállapítható, hogy a nagyobb nyersfehérje-tartalom együtt jár a magasabb nitráttartalommal (r = 0,52; biztos és jelentős pozitív kapcsolat), ezért a nitrogén-utánpótlás módja, mennyisége és elosztása kritikus jelentőségű a nyersfehérje-tartalom kockázatmentes növelése érdekében.

‑ A nyersfehérje-tartalom azonban (a nitrogénpótlás mellett) összefüggést mutat a fenológiai fázissal is, mivel a nyersfehérje- és az NDF-tartalom között biztos és jelentős pozitív kapcsolatot találtunk (r = 0,53). Tehát számos fűszilázs az optimális fázison túl lett betakarítva!

‑ A rostemészthetőség javulásával pedig feltétlenül nő az emészthetőrost-tartalom (r = 0,44; biztos és jelentős pozitív kapcsolat). Miért kérdés ez? Azért, mert a jobb rostemészthetőség mellett általában kevesebb a rosttartalom, így a kettő szorzata akár kevesebb is lehetne. Az elemzés szerint azonban kedvező a helyzet, mert a jobb rostemészthetőség nagyobb emészthetőrost-tartalmat von maga után (ami pozitív kapcsolatot mutat a 60–75%-os tartományban).

Az erjedés összefüggései

A szárazanyag-tartalom emelése csökkenti az ammónia- (r = -0,48; biztos és jelentős negatív kapcsolat) és az ecesavtartalmat (r = -0,43; biztos és jelentős negatív kapcsolat). A kevésbé intenzív erjedés révén azonban a tejsavtartalom is mérséklődik a szárazabb alapanyagban (r = -0,40; biztos és jelentős negatív kapcsolat). Ez azért nem okoz problémát, mert a szárazabb szenázsban uralkodó ozmotikus viszonyok nem kedveznek az ecetsav- és vajsavtermelő baktériumoknak, így kevesebb tejsav is elegendő a tartósításhoz.

Következtetések 10 év tapasztalatai alapján

A szántóföldi füvek (olaszperje, Festuloliumok, hibrid perje), igazolták az elmúlt 10 év alatt, hogy kiváló minőségű takarmányt lehet belőlük készíteni. Kiváló rostemészthetőségük, jelentős energiatartalmuk, tág betakarítási ablakuk, rendkívül kedvező élettani hatásuk alapján a legjobb tömegtakarmányaink itt a Kárpát-medencében. Mégis mostohán bánunk velük. Mellőzöttségüknek elsősorban az az oka, hogy később takarítjuk be, mint a rozst, és ezért ez összecsúszik a lucernával. Sok esetben pedig a lucerna győz, azzal kezdjük a kaszálást, és közben elöregszik a fű. Továbbá nehézkes utánuk a silókukorica vetése.

Valamint vannak élőhelyek, ahol a talaj minősége és a gyakori őszi/tavaszi aszály miatt nem teremnek jól. Ez azonban nem általános hazánkban. A lucernával viszont egyre több a gondunk, túl kell élnie a forró nyarat, a pocok és a rovarok kártételét, heterogén, gyomirtani kellene, és tápanyaggal is el kellene látni a jó termés érdekében. Ezért érdemes átgondolni, hogy egy nagy fehérjetartalmú fűszilázzsal nem nyerünk-e több tejet, nem könnyebb és biztonságosabb-e ezt a növényt termeszteni a mi területünkön?

A kedvező erjedés alapja a kedvező szárazanyag-tartalom

Ezért újra kellene gondolni az intenzív fű helyzetét a lucerna újrapozicionálásának függvényében. A fű betakarítási ablaka tág, de nem annyira, hogy megvárja 100-200-300 ha lucerna betakarítását. Tehát az egyik növényt fel kell áldozni. Mivel a fű sokkal jobb élettani hatású, mint a lucerna, ezért ezt kellene először betakarítani. A lucerna közben vénül, de növendéknek idősebben is kiváló. A fű után pedig (kötött talajon) nem silókukoricát kell vetni, hanem cirkot, szudáni füvet, mohart vagy árunövényt.

Aki a lucernát jó minőségben tudja betakarítani, 150 RFV-érték felett, ott nehezebb a kérdés. A jó minőségű lucernaszilázs és szenázs (22–24% sza. nyersfehérje-tartalommal) jelentős fehérjeforrás a takarmányadagban, de akkor sem jó rostforrás az 5–6% sza. lignintartalma miatt. Ezért még ebben az esetben is érdemes differenciáltan gondolkodni a két tömegtakarmány megítélésében.

Az intenzív fű olyan értékes és hatékony tömegtakarmány, hogy megéri öntözni is! Évi 2-3-szori kaszálással a biztos hozam és a kiváló minőség igazi tej- és profittermelő tényező! És a legszomorúbb következik: a nyersfehérje-tartalom. Miért spórolunk a tápanyag-utánpótlással a szántóföldi termesztésű fű esetében? A nagyobb hozam és a magasabb nyersfehérje-tartalom meghálálná a kiszolgálást. Még szerény elvárás esetében is elő lehet állítani 16–18% sza. nyersfehérjét a fűszilázsokkal. Sok hazai példa mutatja!

A 8. táblázat adatai alapján (a hazai fehérjelebonthatósági értékek mellett) a fűszilázsok 18% nyersfehérje-tartalom esetében a lucernaszilázshoz hasonló mennyiségű, bendőben hozzáférhető fehérjét tudnak szolgáltatni (jobb rostemészthetőség és nagyobb energiatartalom mellett)!

Összefoglalva az eredményeket, intenzív fűszilázsaink javító hatásúak a takarmányadagra nézve, de sokkal több bennük a potenciál! Ne bánjunk mostohagyermekként ezzel a tömegtakarmány-típussal, mert többre hivatott. Ahol nem terem jól, ott nem kell termeszteni, de ahol jók a feltételek, ott érdemes újragondolni, és jobban csinálni! Hatékony profittermelő növényről van szó, mely meghálálja a gondoskodást!

SZERZŐ: DR. OROSZ SZILVIA1, BALOGH KRISZTIÁN2

1ÁT KFT., GÖDÖLLŐ, 2MATE SZENT ISTVÁN CAMPUS, TAKARMÁNYBIZTONSÁGI TANSZÉK, GÖDÖLLŐ