Felfutóban az alternatív gabonanövények?
A globális klímaváltozás, a nagy területen termesztett gabonák alacsony felvásárlási árai, a termelés költségeinek növekedése sokféle válaszreakciót eredményezett a termelők körében. Van, aki abbahagyja a termelést, van, aki a „vegetálás” mellett dönt, az átvészelésre fókuszál, és akad olyan is, aki elindul a termelés más irányába, próbál alternatív termesztési módszereket, technológiákat keresni, csökkentve a költségeket.
A mostani cikkel szeretnénk elindítani egy sorozatot, alternatív, ez idáig kis területen termesztett gabonanövényekről, melyeknek mind termesztésük, mind felhasználásuk kissé speciális, de alapvetően a hagyományos gabonanövények technikája felhasználható. Az első ilyen növény a mohar.
A moharról, általánosságban
A mohar az emberiség által nagyon régóta ismert és termesztett növény. Világszerte emberi fogyasztásra és madáreleségként is felhasználják. Utóbbi felhasználási formája inkább Európában és Amerikában terjedt el. Kelet- és Délkelet-Ázsia egyes országaiban már Krisztus előtt 2700 évvel is termesztették, és napjainkban is fontos élelmiszernövény. Ezenkívül szénaként, de – jó bokrosodóképessége miatt – akár zöldtakarmányként vagy silózva is hasznosítható. Takarmánya jó minőségű, levélben gazdag, beltartalmát tekintve pedig fehérjedús. Egyébként Európán belül hazánk rendelkezik legnagyobb múlttal termesztését illetően.
A mohar fajtái:
‑ sárgatarka vagy sárga magvú közönséges mohar (magassága 80–90 cm),
‑ piros magvú óriásmohar (110–120 cm magas) és a
‑ piros vagy sárga magvú, rövid szálkájú vagy szálkátlan óriásmohar, más néven csumiz.
Termőképességüket (levele széles, sok oldalhajtást fejleszt) tekintve a középső van az első helyen, így leginkább ezzel érdemes foglalkozni, de a csumiz is megemlíthető szemtermésének nagy mérete miatt, amelyet darálva állatokkal etetnek, illetve van, ahol kását, lisztet is készítenek belőle.
Éghajlat- és talajigénye
Alapvetően melegigényes növény, a fagyot nem bírja, csírázása is 10–12 oC-os talajhőmérséklet mellett indul meg, ez alatt a kelése megáll, lelassul, majd a melegedéssel indul újra. Vízigényére jellemző, hogy a csírázás-kelés fenofázistól a 4 leveles kor eléréséig nagy, utána viszont rendkívül jó szárazságtűrő.
Talajigénye viszont mérsékelt: az ország minden területén termeszthető; a nagyon sovány homok-, illetve a nagyon kötött, nehezen melegedő, levegőtlen agyagtalajok, valamint a nagyon savanyú talajok kivételével minden talajtípuson megél, a csumiz kis mértékben még a szikeseket is elviseli.
Fajták
A 2023. évi Nemzeti fajtajegyzékben 5 fajtája található: Friderika, GK Erika, Mezőhegyesi sárga magvú, Piroska és Sarolta.
A mohar termesztéstechnológiája
Vetésváltása
A piros magvú óriásmohar tenyészideje 110–135 nap, míg a csumizé 70–140 nap lehet, fajtától függően. Nálunk inkább a rövidebb tenyészidejűeket termesztik, viszont így legtöbbször másodvetésként. Esetleg magnak termesztve vethetjük főnövényként is. Ha a gazdaság a takarmánykeveréket már májusban, esetleg június elején be tudja takarítani a területről, akár utána elvetve még magot is teremhet. Sőt, egy rövid tenyészidejű fajta őszi árpa betakarítása után az őszi fagyokig még beérik.
Egyébként az elővetemények megválasztásánál fő szempont a mohar nehéz gyomirtása, így azt már a megelőző kultúrában hatékonyan kell végeznünk. Az egyszikű gyomokkal fertőzött táblák, növényállományok semmiképpen sem megfelelőek számára. Legjobb elővetemények a pillangósok, hüvelyesek, de a kalászosok, kukorica, a napraforgó is megfelelő lehet.
Talaj-előkészítése
Apró magja miatt jól elmunkált, „kertszerű” magágyat igényel. Nyár eleji (másodvetés) vetése miatt a talaj lezárása nagyon fontos a csírázáshoz a nedvesség megőrzése érdekében. Ha főnövényként termesztjük, érdemes őszi szántást alkalmazni, és gyommentesen tartani a tavaszi vetésig.
Tápanyag-ellátása
Főként nitrogénellátására kell odafigyelnünk. Fajlagos tápanyagigénye: nitrogénből 1 tonna szemterméshez 25–35 kg-ot, foszforból 10–20 kg-ot, káliumból 21–30 kg-ot igényel. Az arányok zöldtakarmányként történő termesztése esetén is nagyon hasonlóak. A hatóanyagigényekből látszik, hogy igen sok tápanyagra van szüksége, a gabonák között a legigényesebbek között szerepel.
Vetése
Ahogyan a hőmérsékletigényénél írtuk, vetését csak 10, de inkább12–14 oC-os talajon érdemes kezdenünk, ami fővetésben termesztve május második felére, másodvetésben június elejére esik. A csumiz esetében másodvetését egész júniusban végezhetjük. A júliusra átcsúszó vetésnél már a moharnak nem biztos, hogy elegendő idő fog a rendelkezésére állni a nagy zöldtömeg fejlesztéséhez. A magnak termesztett mohart duplatripla gabonasortávra vagy szűkített kapás sortávolságra (45–50 cm) is vethetjük. A kivetendő csíraszám 5,5–6 millió csíra hektáronként, ami 2,1 g ezermagtömeggel számolva 12–13 kg/ha vetőmagnak felel meg. Szálastakarmánynak vetve a sortávolsága 12,5–15 cm, a csíraszám pedig egészen 6–9 millióig növelhető, ami 13–19 kg/ha vetőmagot jelent.
Ápolása
A vetés után javasolt – a többi gabonához hasonlóan – a talaj tömörítése. Az ezután érkező nagyobb csapadék hatására lecserepesedő talajfelszínre oda kell figyelnünk, a csírabefulladást gyűrűshengerezéssel minél gyorsabban meg kell előznünk.
Növényvédelmi munkái
Gombás betegsége a szklerospora és a moharüszög. Az utóbbi a csírát fertőzi, későbbi fertőzési tünetei hasonlóak a többi kalászos gabonát fertőző porüszöghöz; a bugában a szemek helyén spóratömeg fejlődik. Ez a leggyakoribb betegsége, de csávázással hatékonyan védekezhetünk ellene. A szklerospora egymás utáni gyakori vetés esetén szaporodhat fel, a növények sárgulnak, gyengén fejlődnek, kevésbé bokrosodnak. Egyéb kórokozója lehet még az árpa-mozaikvírus, a levélcsíkosság, a prikuláriás levélfoltosság. A betegségek ellen a szakszerű vetésváltás megelőző jellegű védekezésként igen eredményes.
Kártevői
A fiatal, néhány leveles állományban a levelek hámozgatásával, idősebb növényeknél a szár és levél rágásával okoz kárt a moharbolha. Száraz, meleg nyarakon előfordulása gyakori. Kártétele következtében a moharnövények „vízvesztése” a sérült részeken felerősödik, így a növények hamarabb lankadhatnak, az egészséges fejlődésük kárt szenved. A veresnyakú árpabogár is károsíthatja, a gabonafélék levelén általánosságban jelentkező kártétellel, valamint a levéltetű is elszaporodhat az állományban. Ellenük a szokásos növényvédő szerekkel védekezhetünk.
Az egyöntetű érés érdekében érdemes az állományszárítást megfontolni
Betakarítás előtt, az érett bugákon nagy kárt tehet a mezei veréb is a magvak bugából történő „kiverésével”. Ahogyan már fentebb érintettük, a mohar növényvédelmének egyik sarkalatos pontja a gyomirtás. Leginkább az a probléma, hogy a növény nagyon érzékeny a herbicidekre. Így nagyon fontos a megelőzés, az előveteményünk állományának gyommentesen tartása. Az olyan táblákat kerüljük, amelyekben kakaslábfű, fenyércirok, a különböző muharfajok, útszéli zsázsa, kölesfajok és a tarackbúza, esetleg a lórumfajok közül néhány jelen van.
Betakarítás
Magként való termesztés esetén meg kell említeni, hogy az állomány egyenetlenül érik, így a főbuga érését érdemes figyelnünk. Magja pergésre nem hajlamos. Egy- és kétmenetes betakarítás is ismeretes. Kétmenetes eljárás esetén a mohart kaszálják, renden 2-3 napot fonnyasztják, majd ezután csépelik. Az egymenetes betakarítása gyorsabb megoldás. Az egyöntetű, gyors és könnyebben szervezhető érés érdekében érdemes az állományszárítást megfontolni, ezzel a verebek kártétele is mérsékelhető. A zöldtakarmánynak vagy szénának szánt mohart bugahányáskor kaszálják, mert ezután gyorsan vénülni kezd, jelentősen romlik a takarmányértéke.
Termésátlaga – termőhelytől függően – zöldetetésre termesztve 12–40 t/ha, szénának készítve 2,5–9 t/ha, magként használva pedig 1,6–3 t/ha között alakul.
SZERZŐ: DR. DÓKA LAJOS FÜLÖP ADJUNKTUS, DR. SZABÓ ANDRÁS, ADJUNKTUS • DE MÉK NÖVÉNYTUDOMÁNYI INTÉZET
