Az elmúlt években a zöldtrágyanövények vagy – az utóbbi időben használt, közkeletűbb elnevezéssel élve – takarónövények termesztése a gazdálkodás mindennapi részévé vált, főként a különböző szabályozásoknak köszönhetően. A kötelezettségek teljesítése mellett fontos hangsúlyozni alkalmazásuknak azokat az előnyeit, amelyek felett hajlamosak vagyunk elsiklani, holott jól megválasztott, tudatos használatukkal messze jobban kiaknázhatnánk a bennük rejlő lehetőségeket, hasznot hajtva magunknak és gazdaságunknak – mindezt a talajaink, a vetésforgó, a diverzifikáció és a termésátlagaink érdekében.
Az utóbbi évtizedben számos információ jutott el a gazdálkodókhoz a zöldítő-/ takarónövények hasznosságáról. A lefolytatott sikeres kísérletek eredményeinek és a szántóföldön szerzett kedvező tapasztalatoknak köszönhetően mára evidenciává váltak a zöldtrágyázás pozitív hatásai: javítja a talaj szerkezetét és vízháztartását; növeli a talajéletet, többek között biztosítja az egészséges talajélethez nélkülözhetetlen nagy mikrobiális fajgazdagság fenntartását; gyarapítja a talaj szervesanyag-tartalmát; elősegíti a humuszképződést, illetve takarással véd a szél- és vízerózióval szemben. Ennek fontossága nem hangsúlyozható eléggé: a FAO adatai alapján világszinten a mezőgazdasági termelésbe vont területek nagyjából harmadát leromlott talajállapot jellemzi.
Emellett a zöldtrágyázás szerepet játszhat a hozamnövelésében, a biodiverzitás gyarapításában a hasznos szervezetek számára történő élettér biztosításával, a szerves formában történő tápanyagmegőrzésben és -feltárásban, a gyomszabályozásban, a növényvédelem támogatásában, valamint a szén-dioxid megkötésében, illetve a talaj szervesszén-készletének gyarapításában. A nagyszámú előny elérése érdekében megannyi elvárást támasztunk a zöldítő magkeverékekben alkalmazott növényekkel szemben: legyen lágy szárú és rövid tenyészidejű, a csírázáshoz és a kezdeti fejlődéshez kevés vizet igényeljen, gyors növekedés jellemezze, dúsan és/vagy mélyen gyökerezzen, nagy zöldtömeget adjon, takarja a talajfelszínt, rendelkezzen jó szárazságtűréssel, tápanyagfeltáró és -mobilizáló, valamint gyomelnyomó képességgel.
Végül, de nem utolsósorban: a hektárköltsége legyen kedvező. Ezek összességének együttes megléte természetesen nem várható el egyetlen növényfajtól sem, így olyan keverékek alkalmazása szükséges, melyekben a különböző növényfajok nyújtotta eltérő előnyök közösen fedik le az elvárásokat.
Klasszikusok és a „szemfényvesztés”
A „klasszikus” zöldtrágyanövényeken (facélia, bíborhere, mustár, olajretek) felül sokan, tévesen, olyan egyéb, a technológia szakszerű és következetes megtervezéséhez rendelkezésre álló növényfajokat is külön csoportként, új technológiai elemként tüntetnek fel jelentős megkülönböztetéssel, amelyek döntő részénél a vetőmag-előállítás hazánkban történik, sőt számos fajnál több évtizedre visszanyúlóan magyar fajtával is rendelkezünk. Ilyen például a tavaszi bükköny, hajdina, alexandriai here, cirok, perzsa here, fehérhere, korcshere, szöszös és pannon bükköny, olaszperje, homoki zab, sziki kender, szegletes lednek, négermag, meliorációs retek stb. Nagyon jól illeszthetők a technológiába a nagymagvú pillangósok – lóbab, borsó, csillagfürt – és azok keverékei, azonban az általuk elérni kívánt nitrogénmegkötés a talajban és a talajtakarás csak a megfelelő vetőmagmennyiséggel érhető el (minimum 100–140 kg/ha!).
Az elmúlt évek aszályos időszakainak következtében mára termelői elvárás lett a szárazságtűrő és a kezdeti csírázáshoz mérsékelt vízigényű fajok elérhetősége. Ide tartozik például a perzsa here, a négermag és az alexandriai here. Megemlítendők még az áttelelő keverékek értékes pillangós komponensei: a szöszös és pannon bükköny, illetve a bíborhere.
Köztudott, hogy a takarónövénnyel fedett talajok télen nem fagynak át olyan mélyen, mint a fedetlenek, ennek köszönhetően a téli csapadék – gyorsabb beszivárgással a talajba – jobban hasznosul. Ennek egyik hátulütőjét érzik sokan olyan nehezen művelhető talajtípusokon, ahol a fedett és későn száradó talaj hatására csak megkésve tudják elkezdeni a tavaszi munkálatokat. Ilyen esetekben talajlazító hatással rendelkező növényfajok használata is javasolt a keverékben, ahol a gyökérzet lebomlása után a levegő könnyebb áramlásának köszönhetően gyorsabban szárad a talaj. Ez különösen fontos, hiszen az egyre szélsőségesebb időjárás következtében az erős esőzések előfordulásának gyakorisága megnőtt, a csapadékeloszlás évről évre egyenetlenebb.
A 2004-ben – addigra már több éves külföldi és hazai szakmai tapasztalattal rendelkező agrármérnökök részvételével – alapított Pannon-Mag-Agrár Kft. által termeltetett takarónövény-magok adják a magyarországi értékesített mennyiség döntő hányadát, de termelési volumenével az egész hazai igény kielégíthető volna. Az idén 20 éves vállalkozás jelenleg 14 000 hektáron termeltet vetőmagot 250–300 termelőpartnerével Magyarországon, Szlovákiában, Ausztriában és Moldovában. A cég tavaly 17 620 t kiváló minőségű vetőmagot dolgozott fel vásárlói számára.
Az előállított vetőmagok, keverékek másik számottevő része nyugat-európai nemesítőházak, illetve nagykereskedők felé került kiszállításra, jelentős nemzetközi részarányt elérve. Így a termeltetéstől kezdve a saját vetőmagüzemében zajló feldolgozáson át a bel- és külföldi kereskedelmi tevékenységével bezárólag minden folyamat egy helyen és egy kézben összpontosul, aminek eredményeként a Pannon-Mag-Agrár Kft. a legjobb ár/érték arányt tudja nyújtani partnerei számára a piacon.
SZERZŐ: NÉMETH ATTILA, LÓCSI MARCELL •PANNON-MAG-AGRÁR KFT.
