A regeneratív szemléletű mezőgazdaság, valamint az ún. egészséges talajállapot elérésének alapvető eleme a folyamatos növényborítás, a talajtakarás; a talajtakarásban alkalmazott fajok sokfélesége; a mindig jelen lévő, élő gyökérzet, amely elősegíti a kedvező talajállapothoz vezető folyamatokat.
Három szempontból
A hazánkban eddig – döntően zöldtrágyázás céljából – alkalmazott takarónövény-keverékek nem csupán szakmai, hanem kereskedelmi és támogatáspolitikai megfontolásból formálódtak termékké. A fenti három alapelem sajnos nem mindig tud szorosan illeszkedni, ezért gyakran okozhat csalódást a „zöldítési technológia”, például a támogatási oldalról a 60 napos területen tartás a pohánka esetén gyakran jár nemkívánatos felmagzással.
Kereskedelmi oldalról a cégek igyekeznek a legkedvezőbb hektárköltségű termékeket a gazdaságok rendelkezésére bocsátani, ebből adódóan a javasolt dózisok gyakran esnek szakmailag kifogásolható tartományba. Mindaddig borítékolhatók a számottevő kudarcok, amíg a nem termelési, hanem talajjavítási célból létesített keverékeket csak szükséges rosszként, az elérhető legalacsonyabb szintű ráfordítással kezeljük. Éppen ezért, amikor a támogatási rendszer gyökeresen átalakul, a társadalmi és agrárkörnyezeti kívánalmak új szintre lépnek, számadást kell végeznünk, át kell gondolnunk az eddig alkalmazott technológiákat, azután alkalmazkodnunk kell az új elvárásokhoz.
Ezen az úton az első lépésben újragondoltuk a takarónövény-keverékek receptúráit. Példaként a Talajmanna esetén ez több mint 7 millió csírát jelent, melynek 53%-a nitrogéngyűjtő pillangós. A Talajmanna eltérő habitusú herefélék komplexét tartalmazza. Alkalmazásával a teljes értékű talajtakarás megvalósítható. A lényeg az alkalmazott fajok tervezhetősége; a kellő borítás első lépése a megfelelő csíraszám, az ajánlott dózis ezt szavatolja. Amennyiben a keverék nagy arányban tartalmaz gyors növekedésű, nagy térfoglalású fajokat, akkor nem szükséges 6–7 millió csíra alkalmazása. Ebben az esetben az Ütős ötös keverék példáján az összetevők irányadó borításának arányait összegezzük.
Az alapja az egész rendszernek, hogy a megfelelő mennyiségű és minőségű vetőmagot a területre juttassuk. Az optimális csíraszám eléréséhez sorvetés szükséges. Az általunk forgalmazott keverékek esetében, saját vizsgálataink alapján az 1–3 cm-es vetésmélység egy menetben kielégítő eredményt hoz, de természetesen ne várjunk csodát szélsőségesen aszályos körülmények között. A fémzárolt, magas minőségű keverékeink jó alapot jelentenek, egyedi igények, helyszíni sajátosságok alapján az alkalmazott fajok száma bővíthető, akár nagy magvú fajta (tehénborsó, lóbab) külön menetben történő vetésével. Szórva megvalósított kijuttatásnál a dózist célszerű 10–15%-kal növelni. A sekély bedolgozás ez esetben is szükséges a megfelelő, egyöntetű állományhoz.
Gyakori buktató a nem megfelelő növényi sorrend, például pillangósvirágú takarónövény-komponensekre is érvényesek a vetésváltási gyakorlatok, ezek pillangós főnövénnyel váltva nem hoznak kielégítő eredményt. Nem szabad elfelejteni, hogy sekélyre vetett, herbicidérzékeny fajokat alkalmazunk, így egy esetleges hiányos tőszám esetén a hosszú hatástartamú gyomirtó szerek is felelősek lehetnek a kudarcért.
A takarónövények vetésforgóba illesztése komplex technológia. Az elsődlegesen elérendő cél (téli talajtakarás, szerkezetjavítás stb.) alapján kiválasztható fajok és keverékek száma bőséges. Az optimálisan alkalmazható, elő-, utóveteményhez, a vetésidőhöz és a terminálás idejéhez hangolható, akár másodlagos célokat (tápanyagfeltárás) is szolgáló komponensek kiválasztása nagy körültekintés igényel.
Támogatáspolitikai változások
Támogatáspolitikai oldalról jelentős változások történtek. A takarónövények alkalmazásához legszorosabban kapcsolódó kötelező érvényű előírás a minimális talajborításra vonatkozó HMKÁ6. Eszerint fenn kell tartani a minimális talajborítást a nyári és őszi betakarítású kultúrák lekerülése után. Ehhez:
‑ őszi kultúrát vagy másodvetést vetünk az agronómiailag indokolt időn belül;
‑ fenntartjuk a tarlót, vagy másodvetést iktatunk a nyáron learatott és az ősszel vetendő kultúra közé, ha az agronómiailag indokolt időből már kicsúsznánk;
‑ szeptember 30-ig megőrizzük a növény vagy a tarlót.
A legfontosabb konklúzió, hogy szeptember 30-ig valami mindenképpen borítsa a talajt (növényzet, tarlómaradványok, mulcs). Egy jól vetésforgóba illesztett takarónövény alkalmas a fenti előíráson túlmenően a vetésváltásra vonatkozó kritériumok teljesítésére is. A legnagyobb változás azonban az, hogy 2024-ben a HMKÁ8 előíráshoz kapcsolódóan a szántóterület 4%-án kötelező lesz parlagterületet kijelölése. Ezen a területen január 1. és augusztus 31. között csak tisztítókaszálást és mechanikai gyomirtást szabad végezni. A kaszálékot sem lehet lehordani a területről a fenti időszakban.
Tekintsük át, milyen lehetőségeink vannak a talajtakarásos parlag létrehozására!
1. Talajtakaró növényzet vetése.
2. Méhlegelő és vadvirág vetése.
3. Tarlómaradványok és spontán megjelenő növényzet fent hagyása.
A spontán megjelenő gyomnövényzet sok későbbi probléma forrása lehet. A 6. országos gyomfelvételezés alapján a parlagfű nagyarányú megjelenésére számíthatunk, amit akár 5-6 alkalommal végrehajtott kaszálással tudunk csak kordában tartani. Azt se felejtsük el, hogy a nem megfelelően kezelt parlag növénykórokozók és kártevők elszaporodásához kedvező feltételeket biztosíthat.
„A parlagterületen a talajtakarásnak a talaj szempontjából leghasznosabb és leginkább kívánatos módja a vetett/telepített talajtakaró növényzet.” (forrás: Agrárminisztérium közlemény) Az Agrárminisztérium által előzetesen kiadott táblázatban találhatóak a parlagon alkalmazható fajok (ezek közül több is csak keverékben vethető). Ez alapján az alábbi keverékeink megfelelnek az új kritériumoknak, tervezhetőek, a talajszerkezetre és a tápanyag-gazdálkodásra kedvező hatásúak.
Amennyiben több évre tervezi a parlag létesítését:
‑ Takarékos parlag keverékünket azoknak a gazdálkodóknak állítottuk össze, akik kontrolláltan szeretnék teljesíteni az AÖP előírásai szerinti parlagoltatást. Ennek értelmében január 01.– augusztus 31. között csak tisztítókaszálás végezhető a területen. A kaszálékot pedig nem szabad lehordani. Augusztus 31. után azonban az őszi kaszálék már elvihető a területről. Parlagkeverékünkben a pillangós komponenst a lucerna és a bíborhere képezi, amelyek nagy mennyiségű nitrogént kötnek meg. Az angol perje és az olaszperje jó talajtakaró fajok, amelyek megakadályozzák az eróziót és a gyomosodást.
‑ Zöld ugar keverékünk esetén az első kaszálást célszerű május második felére időzíteni, az utolsó kaszálás ideje szeptember vége, október eleje, 10 cm tarlómagassággal.
‑ Az AKG-területeken már jól bevált keverékünk az AKG-ugar, szálas 1 nem AKG-s parlagterületeken is alkalmazható, amely 3-4 évig tervezhető, gyommentes területet biztosít.
A fentieken túlmenően a döntően gyepalkotó fajokból álló sorköztakaró keverék is megfelelő választás lehet.
De mi történik, ha valamiért tavaszi telepítésre kényszerülünk?
Méhlegelő-keverék vagy vadvirágos keverék vetésével vagy telepítésével is létrehozható a talajtakarás. A pihentetési időszak megtörhető, minősített szaporítóanyag felhasználása esetén a vetést április 15-ig el szabad végezni. Ne feledje, hogy az évelő méhlegelő-keverékünk őszi és tavaszi vetésre is alkalmas!
A méhlegelő-növényfajok listája a közlemény szerint megegyezik az AKG-ban már megismert méhlegelő kritériumaival. Technológiai ajánlás: az utolsó kaszálást szeptember végéig javasolt elvégezni, 10 cm-es tarlómagassággal. Az állomány sávos kaszálásával elérhető, hogy egész évben legyen virágzó terület.
Amennyiben egy évre (őszig) tervezi a parlag fenntartását
Az előzetes közlemény alapján az alábbi áttelelő, de nem évelő komponenseket tartalmazó keverékeink javasolhatóak talajtakarásra. Az egy évre tervezett parlag technológiáját az utóvetemény, valamint az elérhető leghosszabb és legteljesebb talajtakarás szempontjából célszerű megvalósítani. A rozs fenológiájához (hasban lévő kalász) igazított kaszálás/szárzúzás megelőzi a nehezen kezelhető szár, valamint a felmagzás problémáját. A területen hagyott kaszálék talajtakarást biztosít.
A Takarékos zöldnél jóval magasabb csíraszám, valamint pillangós virágú tartalom érhető el a talajvédő felhasználásával.
Mi történik, ha valamiért tavaszi telepítésre kényszerülünk, de ősszel már gabonát vetnénk?
Ahogy már említettük, méhlegelő-keverék vagy vadvirágos keverék vetésével vagy telepítésével is létrehozható a talajtakarás. A pihentetési időszak megtörhető, minősített szaporítóanyag felhasználása esetén a vetést április 15-ig el lehet végezni. Tavaszi vetésre jól bevált megoldás a méhlegelő létesítése. A sávos kaszálás ez esetben is hosszan virágzó állományt biztosít, jó talajtakarással.
Keresse bizalommal kollégáinkat, állunk rendelkezésre: https://www.lajtamag.hu/hu/elerhetosegeink
SZERZŐ: SOMODY GERGŐ • LAJTAMAG KFT.
