Kacsóta alig háromszáz lelkes település Baranya megyében. Földjei jók, ahol a szorgalmas parasztember remélheti a boldogulását. Ebben bízott Papp Zoltán (59), amikor negyedszázada a meglehetősen kilátástalannak tűnő időszakban, a szövetkezeti összeomlás végén a magánszektorban képzelte el a folytatást.
Bízott paraszti génjeiben, a részarány-tulajdon visszaszerzésében, a kárpótlásban, a politikai akaratban, a megszerzett szakmai tudásban, a reményei szerint javuló közgazdasági környezetben és mindenben, ami segíthette céljai elérésében…
Papp Zoltán
Gyerekként is a gazdálkodást látta
Papp Zoltán régi paraszti családból származik, édesanyja családja felvidéki eredetű, akiket Hidasnémetibe telepítettek át. Nagyszüleivel nagyon sok időt töltött el arrafelé, de ahogy mondani szokták, ott „vékonyabb cérnával varrtak”, nem voltak lovak, tehenek vonták az igát, a szekeret. A mák és kukorica betakarításában a gyereknek is részt kellett venniük, ami maradandó élményt adott és végtelen kitartásra nevelt. A jutalom pedig az volt, ha a nagyapával levitték a Hernádra a „tehénkéket” itatni.
Aztán nagyszülei és szülei Baranyában folytatták az embert próbáló munkát, először Rózsafán, majd a közeli Szentdénesen éltek és gazdálkodtak, még a tsz-alapítások előtti években is. Így azokra az időkre is volt némi rálátása gyerekként, persze a meghatározó élményt az akkor szerveződő rózsafai, nagypeterdi, szentdénesi telephelyekkel szerveződött szövetkezetben folyó munka adta számára. Szentdénesen volt kisiskolás, majd a felsőt már Nagypeterden járta.
Nem volt jó gyerek, szerette mezítlábasan bejárni a határt, bicikliabronccsal futva, rossz fazekat kötélen vonszolva hívni fel magára a figyelmet, ami persze csak játék volt. Falevelekből sodort cigarettát szívva, ízlelgetve szerette volna gyorsítani a felnőtté válás akkor lassúnak ítélt folyamatát. Kedvenc eszköze és első „traktorja” volt az eketaliga, amelynek rendkívül kényelmetlen – de kerekeken guruló – beszögellésében kialakított ülésen ülve bonyolították a „traktorversenyeket”, természetesen lábhajtással és hátramenetben…
Mementóként és nosztalgikus érzéseket felidézve van belőle egy megőrzött darab a telephely szegletében, egy betontalapzaton.
Aztán a középiskolát Szentlőrincen végezte, az Újhelyi Imre mezőgazdasági technikumban, majd Keszthelyen, a Nagyváthy János technikumban szakosodott, ahol talajerő-gazdálkodási és növényvédelmi ismeretekkel bővítette szakmai tudását és szerzett technikusminősítő bizonyítványt.
A már említett összevont szövetkezetben dolgozott sertéstelepen, a növénytermesztésben, majd pedig aktív részt vállalt a 70-es években a szövetkezetben folyó – a sellyei vízi társulat műszaki gondozásában történő – meliorációs munkákból. Közel 10 000 ha terület nyílt árkos és dréncsöves meliorációjában vett részt tevékenyen és hosszú időn keresztül.
A tsz-éra gyengülésének jelei természetesen – ahogy országszerte mindenütt – a ’80-as évek végén egyre markánsabban jelentkeztek. Ez előrevetítette a tsz-tagok bevitt és szerzett vagyonelszámolásának szükségességét, amit a családban Papp Zoltán feleségének nagyanyja kezdeményezett, és sikerrel le is bonyolított. Ezzel megteremtette a részbeni lehetőségét annak, hogy a család – természetesen mezőgazdasági vonatkozásban – egy új perspektívát nyisson, magyarán vállalkozzon. Ez a folyamat elindult a maga útjára 1991-ben, és az anyagi lehetőségektől függően a mai napig az állandó bővülés jeleit mutatja…
A közelmúlt nagyberuházása a szárító és terménysiló
Szövetkezetiből a magánszektorba
Papp Zoltán nem feledkezik meg arról, hogy köszönettel adózzon ma 85. évében járó édesapjának, aki hosszú éveken keresztül köztiszteletben álló elnöke volt a nagypeterdi szövetkezetnek. Tulajdonképpen a keze alatt dolgozott ő is, szemléletet, becsületet, kitartást tanult tőle, és kiválóan össze tudták egyeztetni a munkát és a magánéletet.
1973-tól húsz éven keresztül dolgozott a szövetkezetben, ahol megtapasztalta, hogy a jól felépített és működő vertikum hogyan jutott ebek harmincadjára, hogyan vált elkerülhetetlenné a felszámolás. Édesapja ezt a folyamatot végig levezényelte, és hogy nem ment tönkre az utolsó fázisban, az annak köszönhető, hogy a család vállalkozása elindult. Az ürömben az volt számára az öröm, hogy volt megoldás a mezőgazdasági munka folytatására a magánszektorban, és nem kellett teljes hitehagyottsággal, magába roskadva, lelkileg megsebezve tudomásul venni szeretett hivatása végleges összeomlását.
A majdnem a nulláról induló, Papp Zoltán nevével fémjelzett magángazdaság a Szentlőrinci Úttörő Tsz elszámolásából származó alig 2 ha-os területen kezdhette el építeni a mai telephelyét, és kialakítani a gazdaságuk központját. A földek a részarány-tulajdonból, valamint kárpótlási liciten gyarapodtak a tágabb értelemben vett család jóvoltából, valamint vásárlásokból, de természetesen nagy részük ma is bérleményként áll a ma már Papp Művek Kft. művelésében.
1991 mérföldkő a család életében, hiszen Papp Zoltán akkor egyéni vállalkozóként indult el a mezőgazdasági vállalkozással. Úgy fogalmaz, hogy a családban a mindenkori politikai és közigazgatási változások kínálta vállalkozási formákat használták ki annak érdekében, hogy a legkedvezőbb adózási vonatkozások érvényesüljenek számukra. Így voltak őstermelők, egyéni vállalkozók és családi gazdálkodók, majd megalakult a jelenlegi Papp Művek Agrár Kft.
Kitartó munka és egyetértés
Papp Zoltán a kezdetektől hitt abban, hogy az évek során a szakmai tapasztalatokkal, akarással, lendülettel és nem mellékesen a fiai bevonásával sikerülhet a múlt okozta zavarosból végleg kijönni, és egy jól prosperáló magángazdaságot felépíteni. Fiai – Zoltán és László – szerencsére fogékonyak voltak a paraszti munkára, hiszen gyerekként ők is látták, hogy mit jelent ez és mit vállalnak. Nem kellett őket sem terelgetni, sem ígéretekkel befolyásolni, hiszen természetesnek vették, hogy a megkezdett irány helyes, és ez egyirányú utca, ahol megfordulni nem lehet.
Ezt a gondolkodást a több – jelesül négy – generációs paraszti család motiválta, ahol mindent láttak, ami a gazdálkodás lényegét jelenti. A nagyszülőknél a teheneket, az 50 hízó növekedését, a 15 hetente elkészülő 600 db-os pulykaállományt és azt a temérdek értő, fizikai és szellemi munkát, aminek eredményeként mindez megvalósulhatott. A fiúk megértették az „egyről a kettőre” elvet a gazdálkodásban, hogy mindig előre kell haladni, hiszen az invesztíció, a család vagyonának befektetése és annak okos felhasználása ezt követeli meg.
Mindketten a mezőgazdasági szakközépiskolában végeztek – a családi hagyománynak megfelelően – Szentlőrincen, ahol igazán kiváló alapokat kaptak a mezőgazdasági munkához, amit technikusminősítővel erősítettek meg, illetve Zoltán a Pollack Mihály műszaki főiskola informatikus szakán szerzett diplomát.
Mindeközben mindketten halmozták a keményfedeles szakmai bizonyítványokat, amelyből tíz feletti számú van már fejenként a birtokukban, és ez a gyakorlati munkában kamatozik is. Mindemellett a szerénység és tisztelet jellemzi mindkettőjüket, akik egybehangzóan állítják, hogy Papp Zoltán – az édesapjuk – minden szakmai döntés megerősítője és a szakmai irányvonal meghatározója.
Laci a termelési folyamatokért felelős, integrálja a munkát, míg Zoli a cseppet sem hálás adminisztratív feladatok kézben tartója, kivéve a pályázatírást, amelyre profi szakembert kérnek fel.
A húszegynéhány évvel ezelőtti alakuláskor vásárolt MTZ-50-es traktortól és alapgépeitől számított idő gyorsan telt, amihez a család támogatása mindig rendelkezésre állt. A vállalkozáshoz adott sokszor csak szóbeli bátorítás is nagyon jól esett, és persze a védnökség arra az esetre, ha mégsem sikerülne. Az idős családtagok bölcsessége erre is kiterjedt, hiszen a rendszerváltozás utáni időkben senki sem láthatott tisztán sem politikai, sem gazdasági értelemben.
Az első önálló vetésterv nem volt bonyolult – emlékszik vissza Papp Zoltán –, hiszen csak kukorica került a földbe. Olyan növény kellett, amelynek termesztésével a legkisebb kockázatot kellett vállalni, és ez sikerült is. Aztán a bevételből visszavonhatatlanul elindult egy érett koncepció mellett a fejlődés. Néhány éven belül a földterületek is nőttek, amihez a gépparkkal, a lóerőkkel egyaránt alkalmazkodni kellett. Szerencsére ezt a törekvést az akkor még létező géptámogatások is segítették. Ma már ez nem mondható el, de a fejlődés nem állhatott meg, hiszen az időközben 500 ha-ig felszökött művelt terület megkövetelte a minőségi és nagyobb teljesítményű gépeket.
Több márkával dolgoznak, mintegy összehasonlítva tartósságukat, strapabírásukat, és ebben a „gépversenyeztetésben” a fiúk is nagyon egyetértenek.
Traktormárkák háziversenye
A gazdaság komfortja a telephelyen múlik
A már említett, közel 2 ha területen kialakított telephely valamikor a helyi tsz állattartó istállóját is magában foglalta, ahol korábban szarvasmarhatartás folyt, a padlástérben pedig baromfit neveltek. Az épület persze tönkrement, és az átvételét követően már felmerült az állattartás lehetősége is, de akkor nem volt aktualitása – mondja Papp Zoltán. Aztán bontásra ítélték, de közben mégis meghagyták a jászlakat, mert az állattartásról nem mondanak le végleg.
Terveikben a húsmarha tartás szerepel, amely felé az első lépéseket már megtették. Részben a több lábon állás, a többszöri éves árbevétel szükségessége, részben a támogatásokhoz való jobb hozzáférés indokolja ezt. De a telephely fejlesztése már korábban, 1998 körül megindult, jelesül egy 800 tonnás síktároló, mellette egy műszaki javítóbázis és egy nagyobb géptároló szín épült. Aztán evés közben jött meg az étvágy, és pályázati segítséggel 2008-ban szárító és tároló-siló együttes építése kezdődött meg, térbetonozott területtel, utakkal és 60 tonnás hídmérleggel.
A közelmúltban a tárolókapacitás tovább bővült, és a 2×500 tonnás befogadóképességű silók mellett 200 tonnás hűtőtároló fogadja le és hűti vissza a szárított terményt, meggyorsítva/megnövelve ezzel a szárító kapacitását. Így a tárolótér ma már 2 000 tonna terménynek biztosít biztonságosan helyet, amelyet a gazdaság terményeivel sikerül is megtölteni, sőt előfordul, hogy tárolót kell mellé bérelni. A sikeres terményértékesítés gyakorlata megkívánja, hogy a legjobb elérhető áron menjen el az áru, ezért kell a tárolásra különösen nagy gondot fordítani.
A jövő építése folyamatos
Papp Zoltán nagyon bízik a jelenlegi kormányzat azon törekvésében, hogy a családi gazdaságoknak pályázati úton lehetővé tegye a jövőben a földhöz jutást.
Szentlőrinc környékén az állami földek aránya még mindig számottevő, ami esélyt ad arra, hogy az állami földbérletekre előbb vagy utóbb kiírt pályázatokon indulni és nyerni tudnak családi gazdaságaikkal, ami megnövelheti a gazdaság potenciálját, lehetővé tenné a géppark optimális kihasználását.
Ugyanilyen potenciál rejlik az állattartásban is, és ezért került napirendre a húsmarha tartás gondolata. Különösen értékes gondolat ez, mert fiatal emberek fejében született meg, és ők vállalnák az állattartás terheit. Megalapozott tudás, érett gondolkodás és elkötelezett munkavállalás nyilvánul meg fiai – mint családi gazdák – részéről az állattartás irányába, és ez manapság elfogultság nélkül is különös szakmai erénynek minősíthető. A művelhető földhöz jutás kérdése kulcsfontosságú a jövőben, hiszen az a bővülés alapja, kiváltképpen, ha sikerül az állattenyésztési/tartási terveket megvalósítani.
Jelenleg a Kacsóta térségi, általában 20-30 Ak közötti földek 1-1,2 millió Ft között cserélnek gazdát, de kicsi a földforgalom. Éppen ezért lenne fontos az állami földekhez jutás, mert a jelenlegi gépkapacitás és alkalmazotti állomány – ami jelenleg 4 fő – alkalmas lenne még 300 ha művelésére.
A mostani vetésszerkezetben búza, árpa, szója, repce, napraforgó és kukorica szerepel, kevés cukorrépa kíséretében. A termésszintek jók, a termésbiztonság szintén, és ez bizakodásra ad okot a jövőre nézve is. Természetesen a költségekkel óvatosan bánnak, de a növényeket igyekeznek kiszolgálni, hiszen e nélkül nem remélhetnek magas terméseredményeket. Szakmai megalapozottság övezi ezt a munkát, különösen a kukorica esetében – tekintettel a kukoricabogárra –, hiszen a vetésváltáson, a növényi sorrenden sok minden múlik. Alapvetően élvezik ma már a munkát – vallja Papp Zoltán, mert lényegesen több a siker, mint a kudarc, és egyre jobban felértékelődik a szakmaiság szerepe. Jó a csapat – ahogy mondani szokták, és ezzel együtt jönnek is az eredmények…
Papp László elégedett a repceterméssel
Kitüntető érzés parasztnak lenni
Amikor a magánvállalkozás kiteljesedéséről esik szó, Papp Zoltán nagyon nagy előszeretettel említi a paraszt kifejezést, a szó legnemesebb értelmében.
Az első perctől hitt abban, hogy a magángazdaságot be lehet indítani, és lehet eredményeket elérni akkor is, ha az indulás körüli zavaros viszonyok ezt megnehezítették. Bízott a szakmai ismereteiben, a föld termőképességében és annak erejében, és nem utolsósorban a gyerekei „becsatlakozásában”.
Nem tévedett, még akkor sem, ha a rendszerváltás környékén abszolút nem lehetett látni a kormányzat mezőgazdasággal kapcsolatos programját. Nehezen körvonalazódott a jövő útja, de a privatizációs események, a kárpótlás, a részarány-tulajdonok rendezése még azokat is optimizmussal töltötte el, akik munka nélkül maradtak, és nagyon megijedtek.
Átmenetileg Papp Zoltán fejében is megfordult egy esetleges kudarc lehetősége, de azonnal orvoslást is igyekezett találni rá, no meg a családi bíztatás átsegítette a rossz álmokat hozó napokon. Aztán a munka megadta mindennek az értelmét, bár a folyamatos ijesztgetés a nagyüzemek visszaállítása, helyzeti előnyének biztosítása érdekében mindig okozott némi izgalmat. A kormányok eltérő nézetei ez ügyben folyamatosan kétségek között tartották a termelőket, míg végre tisztázódott, hogy a kisüzem, a kisgazdaságok is létjogosultságot nyertek/nyernek, és megsegítésük mára valóban állami célfeladat lett.
A biztonság egy gyarapodó, fejlődő, invesztáló kisgazdaság számára a legfontosabb dolog, hiszen aki erre adta a fejét, gyakran élete munkájának hozadékát fektette be, és forgatta vissza a bevételeit, annak érdekében, hogy fennmaradjon. Ezt talán megértette a politika, és ennek köszönhető ma a kisgazdaságok talpon maradása, gyarapodása. Az EU-csatlakozás és az azt követő földalapú és egyéb támogatások ezt a biztonságot növelték, és elismerték azt a munkát, amit a kisgazdaságok elkezdtek. Ma már nagyszerű érzés a gazdaság felelős munkáját megélni, hiszen bővülő családokról – az alkalmazottak családjairól tud biztonsággal gondoskodni.
Elégedettség, öröm, biztonság
A Papp Művek Kft. tulajdonosaként nagyszerű érzés kinézni az irodaház ablakán, és látni képletesen azt a temérdek elvégzett munkát, amelynek révén létrejött ott minden – mondja Papp Zoltán. Idős édesapját is kihozza időnként, hogy lássa és élje meg ő is a család gazdaságának fejlődését.
Az a szellemi termék, az a szemlélet, amit ő átadott, konvertálódott egy új gazdasági és közgazdasági környezetben, és meghozta a sikert. Külön öröm Zoltán és László fiainak felelős hozzáállása a munkához, a gazdaság továbbépítéséhez. Jó esély van egy zökkenőmentes generációváltásra, és talán még egy rá következőre is, ha minden a tervek szerint halad. Felszabadult, jó érzés, nagy megnyugvás egy huszonegynéhány éve vakmerőnek tűnő gondolat kiteljesedését megélni, és tovább szövögetni az immár teljesen reálisan elérhető, szebbnél szebb terveket.
Papp Zoltán ma is gőzerővel dolgozik a gazdaságuk jobbítása érdekében, igaz, fizikailag néhány dologban sajnálatosan korlátozva van. Nagy segítségére volt/van ebben a felesége, akinek áldozatos munkáját, a nehéz helyzetben megnyilvánuló emberségét szeretné ez úton is megköszönni.
Minden nehézség ellenére nem kevesebb, mint hatodik ciklusban tölti be Kacsóta község polgármesteri tisztjét. Társadalmi elkötelezettség ez, amit nagyon szívesen végez, hiszen kezdetektől tanulta az önkormányzatiságot, annak születése óta. Változatlanul élvezi a falu közösségének bizalmát, és ez a munka jól megfér a saját gazdasági elfoglaltsága mellett. Szereti a közösséget, szeret tenni azért, hogy az ott élők egyre nagyobb komfortja mindenki számára biztosított legyen.
Ezzel a kettős elfoglaltsággal együtt teljes életet él, teli ésszerű tervekkel. Ide sorolja az állattartás, a húsmarha tartás mielőbbi megvalósítását, ami szintén reális elképzelés, ahogy élete során az összes eddigi. Remélhetőleg sikerül is, a család összevont erejével együtt elérni…
