Írásom második részében tovább folytatom a huminanyagokkal kapcsolatos palántavizsgálataim ismertetését, amelyben külön kitérek az eredmények kiértékelésére.
A tűzdeléstől a kész palántáig
Ebben a ciklusban 104-es és 73-as fekete, műanyag szaporítótálcákat alkalmaztam azonos darabszámban, kis (34 cm3) és közepes (58 cm3) sejttérfogatú cellamérettel. Ezeket bioföldkeverékkel töltöttem fel, ebbe tűzdeltem a palántákat. Növényenként 5000, egy kezelésre 840 db palánta került kihelyezésre. A teszteket két módszer (a huminsavban áztatott vetőmagokból, valamint anélkül nevelt szikleveles palánták) szerint végeztem.
A tűzdelés után a 0,05% (0,55 g/m2), a 0,075% (0,82 g/m2), a 0,1% (1,1 g/m2), a 0,125% (1,37 g/m2), a 0,15% (1,65 g/m2) dózisokkal, egyszeri beöntözéssel kezeltem az állományt. A töménységi sorrendnek megfelelően már csak lombkezelésben részesítettem a palántákat, kétszer a 4. és a 6. levelek megjelenésekor, ekkor alkalmanként a közölt dózisok felét adagoltam ki. A növények 4. lombleveles korukat követően fűtetlen légtérbe, majd szabadföldre kerültek, ahol a nevelés kései szakaszában különféle stresszvizsgálatokat folytattam. Az eredmények az 1-2. táblázat szerint alakultak.
Abiotikus stresszhatások vizsgálata
A különféle abiotikus (hő- és víznyomás) stresszhatások által kiváltott tüneteket, valamint ezek károsításából származó pusztulásokat és az életképes megmaradt palánták átlagos felnevelési idejét is vizsgáltam. A kutatásban több mint 22.000 db palántával és közel 300 palántanevelő tálcával dolgoztam, ekkora darabszámnak óriási helyigénye volt. Ezért minden palántát áthelyeztem április 29-én egy tágasabb berendezésbe, fűtetlen körülmények közé. Ez volt az akklimatizációs szakasza a vizsgálatnak. Az időszakban rendkívül nagy volt a napi hőingás, nappal a fólia alatt átlagosan 30 oC feletti, éjjel 15 oC alatti minimumok voltak mérhetők, amik már számottevő hervadásos stressztüneteket okoztak a palántáknak. A nehézségeket tovább fokozta a nappali nagy meleg, ezért az akklimatizációs időszak után a növényeket szabadföldi körülmények közé helyeztem át május 10-én.
A kutatásban szakmailag fontosnak tartottam a huminsavak megismerésének a hatását kültéri viszonyok közt, a palánták kései ciklusában. A kirakást követő napokban kb. 83–90 mm csapadék hullott le, ami igen erős hidrikus stresszt okozott. A pusztulás mértékét és a felnevelési időt a nevelés legvégén mértem fel (3. táblázat).
Nevelőtálca-sejtméretek vizsgálata
Az utolsó vizsgálatban a nevelőtálcasejtméretek vizsgálatát végeztem. Itt különös figyelmet igényelt a paradicsom, ugyanis a paprikával szemben a paradicsom kevésbé viseli el a kisebb nevelőket. Kezelésenként figyeltem a 34 cm3 és 58 cm3 térfogatú cellákban nevelődött palánták gyökereinek a nagyságát, milyenségét, szárát és a növény esetleges tápanyaghiányát.
A többlépcsős kísérletek értékelése
Az eredmények kiértékelését számítógépes Excel program segítségével végeztem, a statisztikai analíziseket 5%-os hibahatárral kalkuláltam. A biovetőmagokból és a hibridekből származó növények megfelelő eredményt adtak, ugyanakkor a hibridek viszonylag gyorsan, a biomagok általában lassabban reagáltak egy-egy kezelésre, de nagy fejlődésbeli különbségeket nem találtam közöttük sem paprikán, sem paradicsomon.
A huminsavas kezelések kedvezően befolyásolták a növényen mért paramétereket. A magasság, illetve a növénytömeg esetében az eltérések nem hoztak szignifikáns különbségeket, ugyanakkor a kezelések között a gyökértömeg esetén már számottevő differencia mutatkozott mindkét növény esetében. A palántanevelés végére paprikánál 48%-kal, paradicsomnál 40%-kal magasabb gyökértömeget mértem a kontrollhoz képest. A kezelt palánták esetében a vigorérték (vagyis az életképesség) 12–13%-kal volt magasabb. A huminsav a gyenge növényeket oly mértékben megerősítette, hogy a palántanevelés végén jelentkező stressz okán sem romlott a palánták kondíciója. Erős, tömör, felfelé törő habitusú növények nevelődtek, növekedett a palánta piacossága.
Az abiotikus stresszkísérlet során a kezelések kb. 12–13%-ban növelték a csírázási %-ot, javították a csírázási erélyt, növelték a magvigort. Számottevően megnövekedett a szikleveles gyökerek nagysága, tömege. Hypocotyl esetében a kezelések között nem találtam nagy eltérést. Lombleveles palántáknál növekedett a magasság, a növénytömeg, valamint jelentősebb mértékben nőtt a gyökértömeg és a heti növekmény. A kezelt tálcákban nevelt növények lendületesebben növekedtek, gyorsabban fejlődtek, különösen paradicsomnál egységes szép palántaállományt értem el. A stresszor hatás ebben a szekcióban nem volt jelentős, azonban a kontrollnál a növények erőnléti állapota romlott.
A huminsavak hatását egymással is összemértem áztatásos és sima beöntözés módszer szerint. Azok a vetőmagvak, amiket áztattam és beöntöztem, jobb eredményeket értek el azokkal szemben, amik csak sima huminsavas beöntözést kaptak. A töménységek emelésével lineárisan javultak az eredmények, a legjobb értékeket általában a 0,1% és a 0,125%-os kezelések adták. Megfigyeléseim szerint az áztatásos technológia átlagosan kb. 5–15%-kal volt hatékonyabb a beöntözésesnél. Legfeltűnőbb pozitív hatást mindkét növénynél a gyökerek mérete, tömege nyújtotta, ezek mind az áztatott és az anélküli technológiákban is szignifikánsan jobb eredményt adtak a kontrollal szemben! Rendszerint azonban a legtöményebb koncentráció adta a második legkisebb értékeket, ugyanakkor a gyökérértékek viszonylag jól szerepeltek.
A huminsavak csak kis hatással voltak a hypocotyl méretére, a koncentrációk lineáris emelése többnyire csökkentette azok méretét. A növények szárrendszerének a lignifikációját segítették, erősítették, valamint hozzájárultak a vaskosabb szaporítóanyag alakulásában. Amikor az áztatás nélküli és áztatásos vetőmagokból kapott növényeket továbbneveltem, az első huminsavas kezelés után egy héttel a kezelt paprikapalánták szik- és kis lomblevelei élénkzöldebb színűvé váltak a kontrollhoz képest (1. kép).
Az előbbi eredményekhez hasonlóan a leghatékonyabbak a 0,1%, valamint 0,125%-os koncentrációk voltak. A kezelések növelték a palántamagasságot, a növény- és a gyökértömeget, valamint az átlagos heti növekedést és a vigorindexet. Viszont a gyökereknél szignifikáns a különbség! Méréseim szerint a huminsavas áztatott magokból nevelt palánták csupán 1–5%-kal adtak jobb eredményt, mint a kezelés nélküliek. A legnagyobb töménységnél kisebb mérési eredményeket észleltem, míg azonban a heti növekmény nagyfokú csökkenést, addig a gyökértömeg nagyobb növekedést produkált, a növények lombját üdezöld szín jellemezte.
Az 5. kísérlet során az átlagos palántanevelési időt, valamint a hidrikus stressz hatására bekövetkezett gyökérfulladás tünetét mértem. Az összes tálcát sorrendbe helyeztem el, ily módon jól látható különbségek voltak az egyes töménységek között, a hiányos részek az elpusztult növények helyeit mutatják (2-3. kép), és szembetűnő a két kezelés közti eltérés is (4-5. kép).
A kezelési sorrendek mindkét növény esetében csökkentették a palántanevelés idejét még erős stressz fennállásánál is. A 0,125%-os, illetve a 0,15%-os kezelések adták a legrövidebb palántanevelési időt, ami átlagosan kb. 14–19%-kal volt kedvezőbb, mint a kontroll. Lineáris arányban csökkentették a stresszhatások miatti pusztulások mértékét. Paprika esetében a 0,05% kezelés még nem mutatott nagy differenciát, azonban a 0,075%-os már látványos eredményt hozott. Leghatékonyabb a 0,1%, valamint emellett a 0,125% és a 0,15% töménységeknél figyeltem meg, hogy a pusztulás mértéke nulla!
A paradicsomnál a pusztulás mértéke szintén elhanyagolható, itt azonban a palánták levelei a hidrikus stressz miatt sárgulás jelét mutatták, ugyanakkor a legmagasabb töménységnél ez nem volt megfigyelhető. Paprikánál a levelek bekanalasodtak, viszont a 0,15%-os kezelés palántáin ilyen jeleket nem láttam. Általában a két kezelési módszer (áztatással – nélküli) nem hozott nagy eltérést.
6. kísérlet
A huminsav kedvező hatást gyakorolt mindkét, különböző (34 cm3 és 58 cm3) térfogatban nevelődött palánták növekedésére (6. kép). Az átszövések szépen mutatják a kezelések közti különbségeket, a 0,1%, valamint 0,125% és a 0,15% töménységek voltak a hatékonyabbak, de a gyökerek aktivitása már a 0,075%-os töménységnél megmutatkozott. Számottevő tápanyaghiányt még a 34 cm3 térfogatú cellában nevelődött palántáknál sem érzékeltem. A kutatásom igazolta Salari, A. et al. (2022) kísérleteit.
A kutatás tapasztalatai
A huminsav egyfajta nitrogénaktivátorként működött a palántanevelés során, és segítette a legyengült palánták növekedését, de gátolta megnyúlásukat. Ugyanakkor a számos palántánál tapasztalt nitrogén- és egyéb tápelemhiányt ellensúlyozta a huminsav, ami ún. tápanyag-szinergistaként működik, mert mérsékli a tápanyaghiányt, fiatalon tartja a növényt, de a túlnövekedést mérsékli. Megnövelte a gyenge növények vitalitását, segítette az ellenálló képességüket a palántadőléses kórokozóval szemben. Hatékony ásványianyag-beépülést eredményez különösen mikroelemek tekintetében, ami egyben gyors hatással is párosul, néhány nap alatt üdébb vagy sötétzöld leveleket eredményez. Mindezek eredményeként tömörebb és edzettebb palánta nevelhető.
Pozitívan befolyásolja a vetőmagvak csírázási, valamint életképességi százalékát, növelte a magvigort, a növekedési erélyt, a palántamagasságot, az átlagos heti gyarapodást, és minden esetben igen jelentősen befolyásolta a gyökerek méretét, nagyságát. Csökkentette a felneveléshez szükséges időt, valamint a trágyamennyiséget, ami megtakarítást eredményezett. Az erős hidrikus stresszhatásokból fakadó pusztulási százalék csökkent, sőt, bizonyos kezelések azt teljesen megakadályozták. Mérsékelték a gyökérfulladás okozta mikroelemhiány tüneteit is.
Hasonló kedvező kutatási eredményekről számolt be paprikapalántánál Qin, K. és Leskovar, D. I. (2018). A két módszer szerint elvégzett kezelések közti különbözőségek kezdetben nagyobb, később kisebb mértéket mutattak. Ez az eltérést azért következhetett be, mert a korai időszakban a növények teljes fűtést kaptak stresszhatások nélkül, később a fűtetlen környezet miatt a körülmények kedvezőtlenebbé váltak, és ez az előny mérséklődött, de mindvégig megmaradt. Ha az egész nevelési idő fűtött térben történik, feltételezhetően még jobb eredmények, érhetőek el.
Az alkalmazott koncentrációk általában serkentették, a legtöményebb, 0,15% kezelés azonban egy időre leállította a növekedést. Hasonló megfigyelésekről számoltak be Pertuit, A. J. et al (2001), Türkmen, Önder, et al. (2004), akik szerint a magas dózis kezdetben akadályozta a növekedést. Magas dózisnál a növénytömeg és a heti növekmény alacsonyabb volt, ugyanakkor ezek a növények adták a legnagyobb gyökértömeget, vigorindexet, és csak ezeknél észleltem üdezöld színű lombot, ami jól demonstrálta a palánták életerejét. E jelenségeket még igen erős víznyomásos stressz esetén is megtartotta a növény a kontrollal szemben (8. kép).
Úgy gondolom, hogy a palántanevelésnél létjogosultsága lehet a huminsavas vetőmagkezelésnek, de beöntözéses technológiával is jó eredményeket kaphatunk. Szakmai véleményem szerint a 0,1% és a 0,125%, ill. erős hidrikus stressznél a 0,15%-os koncentráció hozhat eredményt. Palántanevelésnél 2 talajkezelést és ugyanennyi lombkezelést is javaslok, kezelésenként kb. 0,5-1 g/m2 dózisban. Kutatásom eredményei alapján minden termelőnek ajánlom a huminsavakat, mert használatukkal környezetkímélő és rentábilis módon folytatható a palántanevelés.
Köszönettel tartozom Dr. Csicsor János biokémikusnak a kutatási munkákban való támogatásokért, szakmai tanácsokért, humanista szemléletért, valamint a MezőHír szerkesztőségének, hogy cikkemet megjelentették!
SZERZŐ: NÉMETH TAMÁS NÖVÉNYORVOS-BIOLÓGUS, A PAPRIKA, PARADICSOM SPECIALISTÁJA, KUTATÓ, A VEGYSZERMENTES TERMESZTÉS KÉPVISELŐJEKONZULTÁNS: DR. CSICSOR JÁNOS BIOKÉMIKUS, A MAGYAR TŐZEGTÁRSASÁG KÉMIAI BIZOTTSÁGA ÉS A MAGYAR HUMINSAV TÁRSASÁG ELNÖKE
