Hazánkban a kapás növények igen jelentős csoportot képviselnek mind a termőterületüket, mind a jelentőségüket, felhasználásukat illetően. Ebbe a csoportba azok a növények tartoznak, amelyek sortávolsága eltér a többi szántóföldi növényétől (pl. hüvelyesek, kalászosok), mert míg az előzőeké 12,5–15,4 cm, addig a kapás sortáv vagy 45–50 cm (cukorrépa, de lehet a szója is), vagy 70–76 cm (kukorica, napraforgó).
Elnevezésüket onnan lehet eredeztetni, hogy a vegyszeres gyomirtást megelőző időkben a sorok gyommentesen tartása kézi kapálással vagy lóval húzott kapával történt, amelyeknek el kellett férniük a két növénysor között. Természetesen ezen növényfajok egyedeinek habitusa, felépítése, mérete, fejlődése is megkívánja a nagyobb térállást. A kapás kultúrákban vetésüket, valamint kelésüket követően következnek az ápolási munkák, amelyeknek célja – nemcsak a kapások, hanem az összes termesztett növény esetében:
- a növények számára ideális körülmények teremtése,
- az egyenletes fejlődést akadályozó tényezők kiküszöbölése,
- a minél nagyobb mennyiségű és minél jobb minőségű termés képződését akadályozó tényezők kiiktatása, megszüntetése, kialakulásuk megelőzése.
Ezek alapján a következő növényápolási feladatokkal számolhatunk az egyes kapás kultúrákban:
- sorközművelő kultivátorozás (kapás növények gyomirtása),
- töltögetés (burgonya, szekunder bakhátak),
- vegetatív részek csonkolása (dohány tetejezése, kacsozása).
Sorközművelés
A kapás növényállományok kezdetben kis méretük és kevés levélzetük miatt a gyomokkal kevésbé tudnak versenyezni, és ahhoz, hogy megfelelő ütemben fejlődjenek, a gyomnövények irtása elengedhetetlen. A sorközök kapálásával, kultivátorozásával a mechanikai gyomszabályozást valósítjuk meg, amellyel a vegyszerek használatát mérsékeljük, egyúttal termesztéstechnológiánk környezetkímélőbb lesz. Az időjárástól függően ezt a műveletet két vagy szükség esetén több alkalommal is elvégezhetjük, addig, amíg a sorközművelő kultivátort húzó traktor hasmagassága ezt lehetővé teszi, nem károsítja a növényállományt. A gyomnövények gyökerének elvágásával így a sorok közötti terület tisztán tartható, a sorok gyomirtása azonban már nehezebb feladat. Erre megoldás a sorpermetezés, ami – azáltal, hogy nem a teljes területre kerül vegyszer – költségtakarékosabb és kevésbé környezetterhelő. Létezik a sorközművelés mellett a sorkezelésre egy alternatív megoldás is, mégpedig a gyomok lánggal történő pusztítása, amely manapság újra megjelent, és az újabb gépfejlesztések által kezd ismertté válni. A perzselőfejek elektronikus szabályozásával kiküszöbölhető a haszonnövények láng általikárosodása.
A sorközök kultivátorozása az előbb említett funkció mellett még egy nagyon hasznos szerepet is betölt. A fiatal növényállomány a vetést közvetlenül megelőző magágykészítéskor volt utoljára bolygatva. Az azóta eltelt idő alatt a területen többször eshetett akár nagyobb intenzitású eső is, amelynek hatására a felső réteg tömörödötté, később kiszáradva „cserepessé” vált. Ezt a réteget mindenképpen érdemes „feltörni”, sekélyen porhanyítani, lazítani, ezáltal átszellőztetni, a talaj víz- és levegőháztartását javítani.
A menetszámcsökkentés szellemében a sorközműveléssel egy menetben megoldható a fejtrágyázás is, a kultivátorra szerelt műtrágya-adagoló berendezéssel és a hozzá tartozó tartállyal. A berendezéssel a kapás növény tövéhez juttathatjuk a szilárd, de akár a folyékony műtrágyát, amelyet az utána következő kapák bedolgoznak a talajba.
Technikai lehetőségek
A sorközművelő kultivátorok gerendelyén az egyes típusoknál találkozhatunk saraboló (egyoldalas), illetve lúdtalp (kétoldalas) kapákkal, valamint forgókapákkal (csillagkerék), de akár ezek keverékével is. Érdemes a sorközművelő kultivátorok művelőelemeinek számát a vetőgépünk által egyszerre elvetett sorok számához igazítani. Gyomirtásra alkalmazható a gyomfésű is. A kelő, kezdeti fejlődésben lévő, még sekélyen gyökerező gyomnövényeket kihúzza vagy kiüti a talajból, egy részüket pedig betakarja földdel. Emellett – a kultivátorozáshoz hasonlóan – a talaj felső 2–5 cm-es rétegét is átszellőzteti, a vízgazdálkodását – a cserepesedés megszüntetése révén – javítja. Kapás növények közül használhatjuk kukoricában, napraforgóban és cukorrépában, szójában és még burgonyában is. Fejtrágyázás is megoldható, a műtrágya egy menetben kijuttatható, és bedolgozható vele a talajba.
Dohányban, burgonyában
A dohány termesztéstechnológiájában meg kell említenünk a tetejezést és a kacsozást/kacsgátlást. Mindkettő szerepe a betakarítandó (letörendő) levelek minőségének és méretének javítása, azaz a termés növelése, hiszen akár a kacsokkal (hónaljrügyek), akár a virágszárak és virágok képzésével a dohánynövény jelentős mennyiségű tápanyagot azok fejlesztésére fordít, a levelek helyett-mellett. A tetejezés végezhető kézi munkaerővel, de vegyszeres módja is ismert, amikor a csúcsrügy növekedését gátló készítményt juttatunk ki. A bimbós állapotot túlhaladóan minden nappal megkésett tetejezés a dohánylevelek minőségét fokozottan rontja, valamint terméscsökkenéshez vezet. A virágzat eltávolítása után megindul a levelek hónaljában az oldalhajtások (kacsok) fejlődése. A kacsok eltávolítása mechanikus módszerrel igen élőmunka- és költségigényes, így azt kacsgátló hormonkészítmények kipermetezésével oldhatjuk meg.
Ha burgonyát termesztünk, másodlagos bakhát készítése is indokolttá válik, amikor a hajtások néhány centiméterre megközelítették az ültetőgép által készített elsődleges bakhát felszínét. A szekunder bakhát készítését végezhetjük egyszerű töltögető ekével, illetve talajmaróval kombinált töltögetővel. Ezt a műveletet a burgonya virágzásáig 2-3 alkalommal el kell végeznünk.
A növényvédelem és az öntözés is a növényápolási munkák közé sorolható, bár – jelentőségüknél fogva – olyan, igen komoly csoportot képviselnek, amelyről szinte azt lehet mondanunk, hogy akár elkülönülten is kezelhetőek, így ennek részletes tárgyalására nem térünk most ki. Ebből a rövid ismertetőből is kiderül, hogy a növényápolás is fontos agrotechnikai elem, amely mindenképpen szükséges ahhoz, hogy egészséges, jól fejlett növényállományunk legyen, így ha az időjárási körülmények is kedvezően alakulnak, bizakodóbbak lehetünk, hogy jó minőségű és nagy mennyiségű termést takaríthatunk be.
SZERZŐ: DR. DÓKA LAJOS FÜLÖP ADJUNKTUS, DR. SZABÓ ANDRÁS ADJUNKTUS • DE MÉK NÖVÉNYTUDOMÁNYI INTÉZET
