Sok tekintetben furcsa év az idei, az őszi vetésű haszonnövények szempontjából. Nagyon sok tanulsággal szolgál, és ismét olyan jelenségek megfigyelésével gazdagodhattak a gazdálkodók, amelyek ritkán, vagy egyáltalán nem fordultak elő a közelmúltban.
Az egyik ilyen a szokatlanul kemény, sok térségben hótakaró nélküli, tartós mínuszokkal tarkított és hosszú tél. Valóban napi beszédtéma volt, hogy a temérdek új köztermesztésben lévő – és még ilyen hideggel nem találkozott – búzafajta hogyan vizsgázik. Nos, ma már elmondható, hogy várakozáson felül jól teleltek, igaz, azért kifagyással is kellett számolni a legkitettebb térségekben, az erősen fagyzugos táblákon.
Nagyobb fejtörést okoz az, hogy a vetésterület, ill. a betakarításra váró terület lényegesen kisebb a 2017-es évben a korábbiaknál, ami több okra vezethető vissza. A termelők motivációja jól nyomon követhető, hiszen alapvetően a kalászosok szerény jövedelmezőségével, a prémium minőség elismerésének hiányával magyarázható. Ugyanakkor a vetésváltás viszont megköveteli a kalászosok jelenlétét, így aztán sok gazdaságban csak a szükség a meghatározó tényező.
Az időjárási anomáliák is nagyon változóak voltak az ország egyes térségeiben, és itt elsősorban a csapadékviszonyok eloszlása érdemel említést. Míg az ország keleti és déli részein tartós hóborítás volt a tél folyamán, addig az észak-nyugati térség „fedetlenül” vészelte át a hideget, és ez a szintén csapadékszegény tavaszi időszakban alaposan próbára tette a vetéseket. Olyannyira, hogy néhány termelő az árubúza öntözésébe kezdett.
Mint kiderült ezt nagyon jól tette, hiszen megmentették a jó termés számára a tábláikat. Az öntözés szokatlan jelenség, sőt nem is nagyon volt korábban példa arra, hogy őszi kalászosokat öntöztek volna az ország bármely részén, talán a vetőmagtermesztő táblákat leszámítva. A száraz tavasz és kora nyár viszont kevesebb növényvédelmi munkát adott, nem tudott epidémiaszerű, nagy kárt okozó jelenség kialakulni, ami veszélyeztette volna a termés mennyiségét vagy minőségét. Az általános kijelentéstől függetlenül, persze számos helyen lokális beavatkozásokra szükség volt, de ez már szinte minden évjáratban így van.
Az aratás közeledtével azonban „kitett magáért” az időjárás, és a sokat emlegetett szélsőségek nélkül nem múlhatott el a kalászosok tenyészidőszaka. A június elején elindult vihar-jelenségek, hatalmas csapadékmennyiségek nem kímélték – különösen az északi, észak-keleti és keleti országrész gabonatábláit.
A hónap második felében sem lehet pontosan tudni, hogy milyen termésbefolyásoló meglepetések várnak még a kint alvó búzára. Azt azonban minden gazdálkodó tudja saját gyakorlatából, hogy a minőség tekintetében ilyenkor nagyon sok minden eldől. Nem beszélve a betakarítás menetéről, tervezett ritmusáról, hiszen a megszakított és kitolódó aratás soha nem jó előjel a gabona minősége szempontjából…
Repce-kihívások
Sajnálatos módon az őszi káposztarepcék sokkal jobban megszenvedték a kemény telet. A mintegy 230 000 ha-os vetésterület jelentősen megcsappant, és a betakarításra váró mintegy 200 000 ha is erősen megritkult. Ismert, hogy a repce jól „benövi” a tenyészterületét, de a csapadékhiányos vidékeken a vegetáció elmaradt a várakozástól. Következésképpen biztosra vehető, hogy a termésszintekben eddig megfigyelhető kedvező irányú elmozdulás nem folytatódik.
Annak ellenére, hogy kevesebb országos termés és alacsonyabb termésátlagok várhatóak, az árak kedvezőtlenül csökkennek az elmúlt évhez viszonyítva. Az augusztusi jegyzések 101 000 Ft/t árat jeleznek, ami a betakarításkor várható ún. azonnali felvásárlási árat még alacsonyabb szintre teheti. A repcetermesztés jövője szempontjából ez a „visszalépés” semmiképpen nem szerencsés, hiszen a következő évi termesztési kedvet visszaveti. Az ár alakulásának hátterében áll az is, hogy a biodízel felhasználás iránti kereslet csökkenőben van, így az alapanyagért folytatott versengés az ipari/étkezési és a biodízel-előállítás között mérséklődik. Termelői szemmel nézve ez a jelenség nem kedvez a vetésszerkezet alakítása szempontjából, és a kalászosok szerény jövedelmezősége mellett a repce árbevétel csökkenésével is számolniuk kell az érintetteknek. Kérdés, hogy melyik ipari növény termesztése lesz üdvözítő, ha a kukorica- és a napraforgó-termesztésben is hasonló anomáliák jelentkeznek.
Egyik szemmel a piacot figyelve
Sokszor szóba jött már aratás előtt, hogy nem elég az árut megtermelni, azt jól el is kell adni. Sokat változott a gazdálkodók szemlélete ebben a tekintetben, és egyre többen vetették bele magukat a kereskedelem rejtelmeibe, éppen a sikeres értékesítés érdekében.
Most ismét a küszöbön van az aratás, vagy már sok helyen javában tart is, tehát a felvetett kérdés aktualitása abszolút időszerű. A nyitott szemmel és füllel járók már értesülhettek arról, hogy a világ árutőzsdéi már beárazták a kiválónak ígérkező európai termést, közte a miénket is. Az ismételt rekordmennyiség-gyanús kilátások hírére az év elején emelkedő gabonaárak ismét lefelé vették az irányt. A következő hónapokban pedig nemcsak a külföldi, hanem a hazai piacon is további áresésre számítanak a szakemberek.
Nem örülhettek tehát sokáig az év elején felfelé induló gabonaáraknak a gazdálkodók. Az első negyedév végére ugyanis a drágulást egyre inkább a stagnálás és az áresés váltotta fel. A folyamat egyáltalán nem meglepő, hiszen a világ gabonakészletei és az idén megint magas termés ezt a kereskedelmi gyakorlatot generálja. Búzából elsősorban Oroszországból, Ausztráliából és Észak-Amerikából jöhet majd a többlet mennyiség. Ezek közül különösen az orosz búza megjelenése érintheti érzékenyen a hazai termesztőket, bár a globális világpiaci hatások alól egyébként sem vonhatjuk ki magunkat teljesen
A szakemberek várakozásai szerint a kínálati nyomás tovább erősödik, amit mára már be is áraztak a világ árutőzsdéi. A búza jegyzése az év elején a világ minden vezető árutőzsdéjén emelkedett, terménytől függően általában 3-5%-os drágulást tapasztaltak a szakemberek. Ez a tendencia azonban februárra véget ért, és a jegyzések stagnálni, sőt csökkenni kezdtek. A fordulat hátterében – elsősorban a búza esetében – az áll, hogy minél közelebb kerülünk az aratás várható idejéhez, úgy válik egyre biztosabbá, hogy ebben az évben ismét rendkívül sok terményt takarítanak be a gazdálkodók világszerte. Így például legutóbb az ausztrál és argentin terméssel kapcsolatos várakozások javultak számottevően.
Mindez a hazai termelőket is érinti, hiszen a hazai termés jelentős részét ma is exportálják a gazdálkodók. Mivel az előző év is hasonlóan alakult, az aratástól kezdődően az év végéig olyan alacsonyan voltak a gabonaárak, hogy sokan inkább kivártak, a termény pedig a raktárakban halmozódott. Az idei terméskilátások itthon is kedvezőek, a téli fagyok nem okoztak különösebb károkat, így az aratás előtti időszakban a közepesnél valamivel jobb termés várható, ami elsősorban a mennyiségre vonatkozik. A minőség egy következő elemzést igénylő téma, amelyet a betakarítást közvetlen megelőző csapadékviszonyok és a betakarítás körülményei erősen befolyásolhatnak…
Nem szűnő kiszolgáltatottság
Miközben folyik az aratás, annak munkaszervezése, az értékesítés gondja egyre nyomasztóbbá válik. Talán ilyenkor érzik legjobban a termelők a kiszolgáltatottságot, hiszen a terményárak ilyenkor még mérsékeltebbek a szokásosnál is. Sajnálatos módon ez így megy már évek óta, mert a vetés idején abszolút semmilyen információ nincs az árak majdani alakulásáról.
Kétségtelen, hogy a termelő keze nincs azért teljesen elengedve, hiszen a földalapú támogatás – ha megkötésekkel is, de – segíti a munka eredményességét. A földdel kapcsolatos ügyek menete, a tulajdonszerzés, a földhaszonbérlet új szabályai azonban állandó kétségeket ébresztenek a jó szándék mögött. A lényeg, hogy a gazdálkodó nem tud csak a munkájára összpontosítani, mert számos más biztonsági és jövőépítő megoldáson kell gondolkodnia, tevékenykedni ezek érdekében. A kereskedelembe pedig belekényszerül, hiszen a termény tisztességes áron történő eladása az eredményességének záloga.
A gazdálkodói tevékenység mindemellett a szabályzók labirintusában történő okos lavírozás nélkül mit sem ér. Emellett a pályázatok figyelése, a pályázatok elkészítése vagy elkészíttetése szintén a munka sarkalatos része. A gazdálkodás költségei halmozottan jelennek meg, a gazdálkodás ritmusát pedig követni kell, a célok elérése érdekében. Kár, hogy a termelési folyamatok összehangolása nem nagyobb szervezettség mellett zajlik, mert akkor nem éreznék az – elsősorban kis és közepes – gazdálkodók a nagyfokú kiszolgáltatottságot, a kereskedelem, a pénzintézetek, a hatóságok, a hivatalok, az időjárás, a tőzsdei/világpiaci mozgások, stb. felé. Az erősen elméleti válasz erre: a növekedés elérése legyen mielőbb a cél – fejlesztésekkel, beruházásokkal –, és akkor minden jobbra fordul…
