A tavaszi vetésű növények termesztése nagy termőterületen történik. Ez egyben azt is jelenti, hogy a termesztés – az ország változatos ökológiai adottságaiból adódóan – nagyon eltérő talajviszonyok mellett történik. A helyileg eltérő adottságok mellett a termesztés feltételeit az egyre szélsőségesebb időjárási időszakok váltakozása jellemzi.
Atavaszi vetésű növények agrotechnikájának – ezen belül a tavaszi talajmunkák technológiájának – a növények eltérő élettani és morfológiai sajátosságaihoz kell igazodnia. Ennek megvalósításához megfelelő színvonalú műszaki eszközök, gépészeti megoldások szükségesek (1. kép). A fontosabb tavaszi vetésű növények termesztéséhez a termőterületi és termelési volumen alakulását az 1. táblázat tartalmazza, a „KSH STADAT” alapján, 2014 és 2020 között.
Az 1. táblázat adataiból látható, hogy a termőterületre és volumenre vonatkozó adatok stagnálása mellett a termésátlagok kismértékben emelkedtek.
A termesztett tavaszi vetésű növények esetében az időjárási anomáliák, szélsőséges csapadékviszonyok hatásának csökkentésére különösen fontos a megfelelő, az ökológiai adottságokhoz igazodó talajművelési technológiák, műszaki eszközök alkalmazása. A tavaszi talajmunkák elvégzésére az említett növényféleségeknél, a vetési hőmérsékleti igények mellett, a rendelkezésre álló agrotechnikailag optimális időszak elég rövid (2. kép). Ezt szemlélteti a 2. táblázat.
A szántás elmunkálására a különböző talajféleségek tulajdonságaihoz igazodó, eltérő konstrukciójú elmunkálóeszközök közül lehet választani. A leggyakrabban alkalmazható eszközök a sekély felületű felszínalakításra a simítóval kombinált fogasborona-gépkapcsolatok. A fogasboronák különböző munkaszélességű kivitelben, az alkalmazott munkaszélességnek megfelelően, több tagból épülnek fel. A fogasboronák, könnyű szerkezetű kivitelüknek köszönhetően – még a nagy munkaszélességű változatok is –, függesztett vagy féligfüggesztett változatban készülnek, az egészen nagy munkaszélességű változatok pedig vontatott kivitelűek. A tavaszi talajmunkák esetében kedvező munkát végeznek a küllőskapák. A küllőskapák egyszerű kialakításúak. Munkavégző szervük a vázkeretben csapágyazott, tengelyre felfűzött, kopásálló acélöntvény kapákból áll. Konstrukciójuknál fogva nagy munkaszélességgel készülnek, függesztőberendezéssel csatlakoznak az üzemeltető traktor hidraulikus hárompont-féligfüggesztő berendezéséhez. Vázszerkezetük osztott kivitelű, szállítási helyzetben a két szélső tag hidraulikus munkahengerek segítségével felcsukható (3. kép).
Munkahelyzetben a megfelelő munkamélység tartására és a talajkövetés biztosítására támkerekek támasztják alá a szerkezetet.
A tavaszi talajmunkák hatékony eszközei a különböző hengerkonstrukciók, melyek a kedvező felszínalakító és tömörítőhatás mellett a felszín lezárását is elvégzik. A szakirodalom szerint a hengerezéssel lezárt és tömörített szántások vízháztartása, nedvességmegtartó képessége a felületelmunkálással a simítóval elmunkált felülethez képest kedvezőbb. Erre a célra használhatóak a különböző kialakítású rögtörős hengerek (Güttler, Kongskilde, Cambridge) vagy hengerboronák. Ezek a hengerek kisebb munkaszélességben függesztett, míg nagyobb munkaszélességben vontatott változatban készülhetnek. A rögtörő elemei különböző kialakításúak. A nagyobb munkaszélességű változatok szállítási helyzetben a vázkerethez kapcsolódó felcsukható szárnyakkal rendelkeznek, a gyűrűshengersorok előtt pedig rugós simítólapok vannak felszerelve, illetve egyes típusokon a hengertagok külön felfüggesztésűek és független talajkövetőek. Ezek a hengerek bizonyos talajtípusokon (pl. rugós simítólapokkal kiegészítve) megfelelő magágyat is készítenek (4. kép).
A tárcsás talajművelő eszközök, könnyű- és nehéztárcsák, boronák, rövidtárcsák is hatékony eszközei a tavaszi talajmunkák elvégzésének, mind az alapművelés, mind a kiegészítő előkészítő műveletek tekintetében. Különösen hasznos a rövidtárcsák aprító munkája az őszről elmaradt szántások elmunkálásában, a hatékony száraprítás és leforgatás pedig az elmaradt szántások pótlására végzett tarló bedolgozására. A rövidtárcsák is kisebb munkaszélességgel függesztett kivitelben, míg a nagyobb munkaszélességű változatok vontatott gépként készülnek. A függesztett gépek hárompont-függesztő berendezéssel, a vontatott változatok pedig vonórúddal csatlakoznak az üzemeltető traktor hidraulikus emelő-, illetve vonóberendezéséhez. A vontatott konstrukciók fő teherviselő szerkezete a központi gerincváz. A gép szimmetriatengelyében elhelyezkedő gerincvázon vannak kialakítva a kétoldalt szállítási helyzetbe kiemelhető és munkahelyzetbe süllyeszthető szárnyak hidraulikus munkahengereinek támaszkodóbakjai, valamint billenőcsapjainak a fülei. Hasonló módon csatlakozik a futómű és szerelvényei. A kétoldali szárny vázkerete szintén zártszelvényű, hegesztett keretszerkezet, mely csuklók segítségével és a kiemelő munkahengerekkel csatlakozik a központi gerinctartóhoz. A keretszerkezet tartóbakjai képezik a két sorban elhelyezett, különböző profilú tárcsalevelek csapágyazásának bázisfelületét. A rövidtárcsák esetében is fontos a tárcsalevelek gumibakos felfüggesztése, ami a dinamikus igénybevételt csökkenti, a tárcsalevelek csapágyait pedig különleges tömítések védik. Kétoldali szárny vázkeretéhez külön-külön, csuklósan csatlakoznak a „DD” hengertagok vázkeretei, illetve hegesztéssel a hengertagokat kiemelő hidraulikus, kettősműködésű munkahenger bakja. Ez a konstrukciós építési mód biztosítja a hengertagoknak a szárny keretével együttes mozgását vagy szükség szerinti kiemelését (5. kép).
A tavaszi talajápolási, előkészítési, vegyszerbedolgozási munkákra a szántóföldi kultivátorok sekélyen művelő munkaeszközökkel, rugósfogú, véső alakú szerszámmal szerelt, könnyű szerkezeti építésű változatai szinte valamennyi talajtípus esetén hatékonyan használhatók. Ezek a szántóföldi kultivátorok, kombinátorok rácsos, hegesztett vázszerkezettel, függesztett, féligfüggesztett vagy vontatott traktorkapcsolattal készülnek. A vázszerkezet hossztartókból és kereszttartókból áll. A vázkeret a nagyobb munkaszélességű változatoknál osztott kivitelű, és a két szélső tag szállítási helyzetben felcsukható. A rugós vagy merev kapaszárak a kereszttartókra csavarkötéssel csatlakoznak. Az eltömődésmentes üzemeltetés biztosítására a kapaszárak vagy művelőelemek távolságának biztonságos osztása érdekében a kereszttartók több, 3-4, nagyobb munkaszélesség esetén akár 5 sorban vannak elhelyezve. A tavaszi talajmunkák elvégzéséhez a rugós vagy merev kapaszárakra véső, csavart, durva vagy lúdtalp alakú munkaeszközök szerelhetők fel és választhatók ki az aktuális talajművelési feladatnak megfelelően. Egyes típusoknál a kultivátor munkaeszközöket különböző simítólapok vagy rugós simítóegységek előzik meg. Egyes típusoknál pedig a rugós simítóegység a kultivátorszerszámok mögött kerül elhelyezésre. A kultivátor hátsó részéhez pedig különböző konstrukciójú, pálcás, spirális vagy „U” profilú tárcsás hengerek csatlakoznak a felület lezárása céljából. Az ezekkel a kiegészítőkkel szerelt szántóföldi kultivátorokat kombinátoroknak is nevezhetjük (6. kép).
Az elmaradt szántásokat legeredményesebben és leghatékonyabban a nehéz szántóföldi kultivátoros, illetve tárcsás művelőeszközökkel kombinált kultivátorok munkájával lehet kiváltani. Ezek a nehéz szántóföldi kultivátorok szintén függesztett és vontatott változatban készülnek. A kereszttartókhoz vagy gerendelyekhez kengyelcsavarokkal vagy a hegesztett bakokhoz csapszegeken keresztül csatlakoznak a tekercsrugós vagy nyírócsapos biztosítású munkaeszközt tartó kapaszárak (7. kép).
A kapaszárak munkaeszközei is a különböző kötöttségű és nedvességtartalmú talajokhoz, illetve a művelés módjához igazodóan lehetnek csavart, lúdtalp vagy lándzsa alakú munkaszerszámok. Ezeknek a szántóföldi nehézkultivátoroknak a legtöbb típusa valamilyen lezáró munkahengerrel van egybeépítve.
A vontatott gépeket – munkahelyzetben – támkerekek támasztják alá, melyekhez képest a munkamélység – hidraulikus munkahengerek löketének ütköztetéses gyűrűkkel – pontosan beállítható. A kiemelt szállítási helyzetben a gép ezekre a fúvott gumiabroncsozású kerekeire támaszkodik. A lezáró „DD” vagy egyéb konstrukciójú hengerek külön vázkerettel, csapokon keresztül kapcsolódnak a kultivátor vázkeretéhez. A hengerek kettős működésű hidraulikus munkahengerekkel helyezhetők üzembe, illetve ha nincs a munkájukra szükség, kiemelhetők. A tavaszi, forgatás nélküli alapművelés kombinált munkaeszköze a tárcsás munkaeszközzel egybeépített szántóföldi kultivátor (8. kép).
Ezek a nagy munkaszélességű, kombinált vontatott gépek osztott vázkerettel készülnek. A vázkeretre van függesztve az osztott, „V” alakban elhelyezett, csipkés tárcsalapokkal szerelt mellső tárcsatag. Az ezt követő kereszttartókhoz pedig kengyelcsavarokkal csatlakozik a hidraulikus, tekercsrugós vagy nyírószeges biztosítású, ék alakú lazítószerszámmal vagy lúdtalp alakú szerszámmal szerelt kultivátor-kapaszár. Ezt a kombinációt egy újabb, csipkés tárcsalevelekből kialakított tárcsatag követi. A művelt felület lezárását ezeknél a gépeknél is valamilyen hengerkonstrukció végzi (9. kép).
A lezúzóhengerek ezeknél a kombinált kultivátoroknál is külön vázkerettel, csuklósan kapcsolódnak a kultivátor vázához, és ha nincs a munkájukra szükség, hidraulikus munkahengerekkel kiemelhetők.
Az előzőekben ismertetett konstrukciók alapgépeinek alapváltozatai a tavaszi talajmunkák egyes feladatait tudják elvégezni, de a különböző kiegészítőkkel, simítókkal, lezáróhengerekkel, esetleg tárcsás aprítókkal – kedvező viszonyok, könnyű talajállapotok mellett – a tavaszi talajmunkák valamennyi, akár a magágykészítés feladatainak az elvégzésére is alkalmasak.
Nehezen megmunkálható talajok és a magágy minőségére igényes kultúrák esetén azonban az erre a célra kifejlesztett magágykészítő gépeket, kombinátorokat, kompaktorokat szükséges alkalmazni. Ezek a berendezések a magágyat kevés taposási kárral, egymenetben is elkészítik (10. kép).
A magágykészítő gépek tulajdonképpen szántóföldi kultivátorokhoz hasonló konstrukciós kialakításúak, csak speciális precíziós megoldásokkal egészülnek ki.
A magágykészítő gépek többsége az úgynevezett precíziós szintezési rendszerrel rendelkezik. Ez a szintezési rendszer egyrészt a traktor hátsó függesztőberendezésének és a magágykészítő gép lezáró elemeinek összehangolásával valósítható meg, másrészt minden esetben a mellső-hátsó tömörítőhengerekre, illetve a szintezőelemekre építve valósítja meg a precíziós munkamélységtartást. A magágykészítők egyéb szerkezeti elemei közül kiemelendők még a traktornyomlazítók, amelyek merev vagy rugós szárú kapákból (kapacsoportokból) állnak, és azok merev (fix) rögzítésűek, rugóval vagy hidraulikusan állíthatók be (11. kép).
A magágykészítő gépek/gépcsaládok mindegyike különböző munkaszélességű változatokkal, de szinte egységesen úgynevezett precíziós szintezési rendszerrel rendelkezik. Ma már olyan kultivátor-/kombinátorkapák is bővítik a szerszámválasztékot, amelyek rugókarakterisztikája – a mélységváltozást jellemző függőleges irányú elmozdulások terén is – kiválónak minősíthető.
SZERZŐ: DR. KELEMEN ZSOLT MŰSZAKI SZAKÉRTŐ
