A februári készülődés egyik neuralgikus pontja mindig a várható, vagy az éppen aktuális időjárás.
Az időjárás, amely az induló idei évben is szolgált meglepetésekkel mindjárt január elején, amikor egy-egy napsütéses napon megközelítette, sőt egyes térségekben meg is haladta a hőmérő higanyszála a 15 C°-os értéket. Tartósan kellemes, már-már tavaszias viszonyok uralkodtak, és a télnek nyoma sem volt. Ilyenkor jönnek az aggódó felvetések, hogy nem indulnak-e el az ősziek, jarovizálódnak-e a búzák, mi lesz a megnyurguló repcékkel és a gyümölcsösök rügyeivel később, ha megjönnek mégis a kemény fagyok? Nem lesz-e a szokatlan januári melegnek terméscsökkentő hatása, ami egyáltalán nem jönne jól az egyébként is szerény terményárak és a finnyás piaci viszonyok mellett. Hol vannak már azok a telek, amikor térdig tapostunk a hóban, talpunk alatt ropogott a fagyott, csillámló hótakaró? Akkor a gazdák arcán nyugalom és optimista hangulat tükröződött, szemben a maival, amikor szinte mindenki a klímaváltozás okozta felmelegedésre fogja a szerényebb termésszinteket. Van persze, aki ezt a helyzetet is derűlátóan fogja fel, hiszen a kedvező időjárási és talajviszonyok már-már munkára serkentenek. A fejtrágyázások lehetőségét kínálja a szorgalmasabbak, az előbbre látók számára, még akkor is, ha január első felében erre még alig volt példa. Az óvatosabb gazdák azonban a kiszámíthatatlan hosszúságú jó idő ellenére sem nyugtalankodtak, mert ugyebár február elején „a kutya nem ette meg még a telet” – ahogy mondani szokás. A földgolyó másik oldalán – Észak-Amerikában – szokatlanul kemény a tél, és nálunk általában ilyenkor nagyon enyhe, a megfigyelések szerint. Folytatva a nem túlságosan biztató gondolatot, ezekben az években általában korán jön és meleg a tavasz is, kevés csapadékkal, amelyet az egyáltalán nem kívánatos aszályos nyár követ. Indokolt tehát még alaposabban átgondolni az idei növénytermesztési stratégiát, és még nagyobb súlyt helyezni a mesterséges vízpótlásra…
Búzavetések és a vetésterület
Talán túl korai még a kalászosok átteleléséről elmélkedni, de tény, hogy a búza vetésterületi apadása egyre aggasztóbb méreteket ölt. A 936 000 ha telelő őszi búza kockázati tényezőit figyelembe véve bizony van okunk az izgalomra. No, nem azért mert nem lesz meg az ország őrlési szükséglete, hanem mert tovább veszítünk hajdani búzaexportos erényeinkből, és ezzel együtt piaci kapcsolatokat is veszítünk elsősorban az egyébként is szűk minőségi búzapiacon. Sajnos a vetésterület csökkenésével a minőségi búzatermelés egyre hátrébb szorul, de a mennyiség is csökken, ha gyengébb az évjárat. Most még tovább csökkenhet a vetésterület, a téli esetleges gyérülés, a nem várt belvízkárok miatt. A későbbi tavaszi, kora nyári kedvezőtlen időjárás – csapadékhiány, vagy korai aszály – okozta terméscsökkenés pedig mindig kockázati tényező, amivel számolni kell. Egyszerűen nem megy tehát a hazai búzatermesztés felzárkózása, és nem tudjuk átlépni az 5,5 millió tonnás eddigi – rendszerváltás utáni – terméscsúcsot. A baj csak az, hogy időközben a termelés – piaci motivációra – irányt váltott, és a mennyiség felé mozdult el. A legendásan jó magyar búza már csak nyomokban „játszik” a nemzetközi piacokon, ami nagyon sajnálatos, mert elvesztett pozíciót visszaszerezni dupla energiát igényel…
A klímaváltozás hatásai
A klímaváltozás egy folyamat eredménye. Ez azt jelenti, hogy alattomos, kiszámíthatatlan hatásokkal jelentkezik, amire nagyon nehéz felkészülni. Nem várt időszakokban is jelentkeznek kedvezőtlen hatásai, de alapvetően az év végére lejátszódó változások azt erősítik meg, hogy valami elkezdődött, és valami folyamatosan rettegésben tartja a gazdálkodókat. A legjellemzőbb empirikus jelei a szokatlanul hosszú ideig tartó csapadékhiány, a hőségnapok egyre gyakoribb megjelenése, a hatalmas viharjelenségek, amelyekben a szél, a jégeső és a nagy hőmérsékleti különbségek óriási károkat okoznak. Az ilyen jelenségek legtöbbször nem jelezhetők előre nagy pontossággal, de lehet az is, hogy mindegy lenne, hiszen a védekezés esetenként lehetetlen. A szántóföldi növénytermesztést akkor sem lehet tető alá kényszeríteni, ha a preventív védekezési módszerek juthatnak szerephez. Teljes körű védelem természetesen nem lehetséges az elemekkel szemben, de kisebb-nagyobb kárenyhítő megoldások szinte mindegyik csapás ellen bevethetők. Mindennek ára van, így a védekezés, ill. megelőzés elméleti/gyakorlati munkáinak is, de ezen a téren jelentős előrelépés tapasztalható. A tehetősebb gazdaságokban egy-egy ilyen védekezési mechanizmus kidolgozása és alkalmazása már folyamatban van, szerepel a költségek tervezésénél. Egyelőre sokan még legyintenek erre a kérdésre, mert a régi gazdamondás szerint „amit az időjárás elrontott, azt helyre is hozza”. Igen ám, csak időköz ben elindult egy tudományos alapokon nyugvó magyarázat az időjárás változására, amelynek tapasztalható jelei is vannak. Valóban létezik némi korrekció a természet részéről, de van, amikor a haszonnövények már későn kapnak csapadékot, és fejlődési fázisaikból egy-egy kimarad, és pl. a késve jött csapadék már nem úgy, vagy egyáltalán nem hasznosul. Tudják ezt már azok a gazdálkodók, akik kevésbé értékes termőhelyeken gazdálkodnak, és saját bankszámlájukon tapasztalják a klimatikus változások negatív hatásait…
A kockázatvállalás mértéke
Kétségtelenül hangzatos, már-már idegesítő kifejezés lehet, a kockázatvállalás a gazdálkodással kapcsolatban. Amúgy sem lehet más cél, mint az évjárat sajátosságait figyelembe véve a legjobb eredmény elérése. A változó körülmények miatt viszont nem elegendő már a hagyományosnak mondható költségvetés megtervezése, a kockázatokkal is számolni kell, ill. a kivédésükre további költségeket kell tervezni. Természetesen mindez anyagi terheket ró a gazdálkodókra, hiszen akár az öntözés megszervezése, akár egy növénybiztosítás megkötése, akár a termésbiztonság érdekében tett technológiai módosítások mind többletköltségekkel járnak. Ahol szűkös a keret, ott nagyon jó megérzés kell ahhoz, hogy melyik költségnövelő tényezőre voksoljanak, melyik garantálhatja jobban a termés biztonságát. Ezek a többletköltségek korábban nem voltak szokásosak, a mai gazdálkodási gyakorlatban viszont egyre inkább nélkülözhetetlenek. Elég csak az öntözés hatásait vizsgálni, ahol két-három alkalommal kijuttatott 30-40 mm öntözővíz megmentheti a teljes termést. Ha így van, akkor viszont bőven megtérül az öntözés költsége, persze, mindez akkor igaz, ha az öntözőberendezés már egy korábbi beruházást követően rendelkezésre áll. Egyéb természeti csapások persze nem védhetők ki ilyen könnyen, de a kárenyhítés megszervezésének valamelyik formája mindenképpen indokolt.
Versenyhelyzetben
A hazai termelők körében ki nem mondott folyamatos verseny, versenyfutás folyik. Részben egymással, részben a támogatásokért, részben pedig azért, hogy a támogatások csökkenése, ill. 2020. évi esetleges megszűnése után is rendelkezzenek a túlélést biztosító tartalékokkal. Van tehát bizonytalanság a jövőt illetően, hiszen a növekvő költségek, a lejáró, ill. megújításra váró földbérletek esetlegessége, a földárak folyamatos emelkedése sokaknak alapos fejtörést okoz. Ezek önmagukban is komoly gondokat jelentenek, és akkor még a talajok termőképességének fenntartása, a vetésváltás megoldása a kisszámú gazdaságosan termelhető haszonnövénnyel már a szűk szakmai problémák számát növeli. Természetesen a technológiai és gépi fejlesztések úgyszintén komoly gazdálkodási fegyelmet követelnek meg. A gazdálkodók egy része már elmozdult a precíziós gazdálkodás irányába, ami további szakmai felkészülést, igen jelentős fejlesztéseket igényel. Nehéz időszak elé néznek tehát a gazdálkodók, ha versenyben akarnak maradni akár a hazai versenytársaikkal, de különösen az uniós gazdákkal szemben. Igaz, hogy azt a hatalmas hátrányt, amelyet az EU-belépést követően tapasztalhattak, már bizonyos mértékig sikerült ledolgozni. Ez meglátszik a technikai felszerelések színvonalán, a technológiai folyamatok alkalmazásánál, de egyelőre a termésszintek – országos átlagokat tekintve – még elmaradnak a nyugat-európai országokéitól. A verseny tehát minden szinten folyik tovább, és ezt egyre nehezedő körülmények között kell megvívni. A klimatikus változások kihívásai mellett a világpiaci trendekhez való alkalmazkodás – kis ország, kis termés, kisebb exportmennyiségek, stb. miatt –, valamint a földvagyon megtartásának kérdése és még számos anomália teszi bizonytalanná a jövőt. Persze, korábban is számos akadályozó tényezővel kellett megküzdeni, és ez többé-kevésbé sikerült. Talán így lesz ezután is, legfeljebb nem mindenkinek egyformán lesz lehetősége tervei megvalósítására…
SZERZŐ: NZ.
