Az EU extenzifikációs törekvései azt a pufferkapacitást támadják, amit eddig a bioüzemanyag-ipar használt ki a mezőgazdasági termelésben. Ennek rossz hatása lehet az élelmiszerárakra.
Nem túl nagy terület
2020-ban világszerte.1,4 milliárd hektáron termesztettek különféle gabonákat, fehérje-, cukor- és rostnövényeket, gyümölcsöket, zöldségeket és egyebeket. A termények nagy részét élelmiszerként használják fel. A bioüzemanyag előállítását célzó terület nagysága 7 százalékosra tehető – írja az UFOP.
A felesleg észszerű levezetése
Bioüzemanyagot elsősorban azokban az országokban gyártanak, ahol eleve többlet van az alapanyagból (főként kukoricából, szójából, pálmaolajból), és törvényileg előírt bekeverési kötelezettség van érvényben a töltőállomásokon. Ha a felesleget nem használnák fel bioüzemanyagok előállítására, akkor az takarmány-alapanyagként hasznosulna. Csakhogy maga a bioüzemanyag-előállítás is jó minőségű fehérjetakarmány keletkezésével jár, amely iránt folyamatosan növekszik az igény. Ha ezek bőségesen állnak rendelkezésre, az kedvezően befolyásolja a takarmány-alapanyagok árát, így az ezek termesztésére szánt terület nagyságára is kihat.
Nem lesz felesleg?
Mindent összevetve a bioüzemanyagok hozzáadott értéket teremtenek, csökkentik a fosszilis tüzelőanyagok, illetve állati takarmányok importjára fordított a devizaszükségletet. Az árakat nem befolyásolják lényegesen, mivel az élelmiszertermelés számára felesleges mennyiséget vezetik le a piacról. Az EU jelenlegi extenzifikációs törekvései éppen ettől a plusz kapacitástól fosztják meg a termelést. Az élelmiszer-alapanyagok előállítása elvehet a jelenlegi 7 százalékos puffertérből, és akkor a zöld célokat más módon kell megvalósítani. Különben az élelmiszerárak a jelenleginél is jobban elszállnak.
Ez is érdekelheti a témában: Jó lehetőség a magyar termelőknek a német energiafordulat.
