Aratási tapasztalatok – félidőben

A 2018-as gazdasági év is szolgál meglepetésekkel az aratási időszakban, így sokadszor igazolódik be az a tétel, hogy nincs két egyforma évjárat. Akármilyen jól készül fel egy gazdálkodó az év egyik nagy munkacsúcsára, mindig korrigálni kell, gyakran szükség van azonnali beavatkozásokra.

Szücs Zoltán mosonudvari gazdálkodó szerint nem jött be az optimista aratási becslés

Szeszélyes évszakok

Szücs Zoltán, a Mosonudvaron gazdálkodó Szücs Bt. ügyvezető tulajdonosa immár közel negyed évszázada, hogy ezt a társasági formát és vele az önálló gazdálkodást választotta. Pontosan tudja, hogy a legalaposabb felkészülés mellett is vannak váratlan és kiszámíthatatlan események aratáskor, amelyekre azonnali, hatékony megoldásokat kell találni. Gépészmérnök lévén nem csak a szakterülete jelent ilyenkor új kihívásokat, de a munkaszervezésbe, a logisztikai részletekbe is bele kell nyúlni menet közben, hogy a munka zavartalanul menjen, és a betakarítást offenzívaszerűen, a legrövidebb idő alatt, de a legjobb minőségben lehessen levezényelni. Nem volt könnyű feladat a gazdálkodót ezekben a napokban, a munka dandárjában szóra bírni, de a régi kapcsolatainkra való tekintettel kötélnek állt, és így olvasóinknak is betekintést enged a gazdaságában folyó aratási munkák menetébe…

– Kérjük, mondjon néhány gondolatot az ősziek célba érkezésének előzményeiről, a repce és a kalászosok idei évjáratának sajátosságairól.

– A vetésszerkezetünket évek óta úgy alakítom, hogy az ősziek és a tavasziak nagyjából fele-fele arányban legyenek elosztva, és természetesen ezen belül a vetésváltás szakmai szabályai is érvényesüljenek. Ez munkaszervezési szempontból és munkaerő-gazdálkodási szempontból is kedvező. Az őszi vetések között az őszi káposztarepce, az őszi árpa, a durumbúza és az őszi búza szerepel. A kalászosok 420 ha, a repce 220 ha területet foglaltak el, és mindegyik haszonnövény időben földbe került az ősz folyamán. Ahol kellett, ott a gyomirtást is eredményesen elvégeztük, ami ígéretes növényfejlődést tett lehetővé már ősszel. A tél ugyan nem annyi és nem olyan hótakarót hozott, mint amit szerettem volna, de részben megvédte a kultúrákat, bár a legnagyobb hidegekben éppen nem volt már hó. Ez azonban nem okozott sem kifagyást, sem jelentősebb ritkulást az állományokban, köszönhetően a fajták/hibridek jó télállóságának. A tavaszi indulás nagyon jó képet mutatott, erőteljesen, mondhatni robbanásszerűen jutott előbbre a vegetáció, egészen az áprilisi csapadékszegény időszakig, ami a Mosoni-síkságon beköszöntött. Aszályosnak talán még nem volt nevezhető ez az időszak, így az öntözés gondolata nem merült fel, jóllehet nyolc öntöződobunk vár azonnal munkára foghatóan felkészítve, ha Szücs Zoltán mosonudvari gazdálkodó szerint nem jött be az optimista aratási becslés bevetésükre szükség van. Így is szép volt a kalászosok összképe, egészen a május végén, június elején beköszöntött, már valóban aszályos forró napokig, amikor bizony megsínylették a növények a víz hiányát, éppen a búza virágzásának és termékenyülésének időszakában. Ennek következtében csak a kalászok felében volt kötés, ami bizony elkísérte a növényeket az aratásig. A búzatábla ugyan nagyon szép határképet mutatott, de ha közelről szemléltem – márpedig a gazdának ez a kötelessége és érdeke –, akkor valóban csak a kalászok felében volt érett, egészséges szemtermés. Az őszi árpának későn jött az eső, kivéve a mélyebb fekvésű területeken, a búzáknak meg csak a szalmatömegét növesztette meg igazán, mint később kiderült. Ennek megfelelően nem is lehetett magas termésszinteket remélni már az aratás megkezdése előtt sem, ami aztán be is igazolódott. Az első – még joggal optimista – becslésekhez képest mintegy harmadával kevesebb termést lehetett betakarítani. Összességében a búza apróbb szemű maradt, alacsonyabb hl-súllyal, de a minőség szerencsére nem romlott számottevően. Ez azt jelenti, hogy a mi termesztéstechnológiánk mellett idén is 16-17% fehérjetartalmat mértünk. Azzal a csalóka érzéssel azonban meg kellett barátkozni, hogy messziről a 6-7 t/ha termést mutató búzatábla a mérlegelésnél csak 3,5-4 t/ha termést adott valójában, nagy tömegű szalmamennyiség mellett.

A messziről 6-7 t/ha termést mutató búzatábla a mérlegelésnél csak 3,5-4 t/ha termést adott

Nem tudni, hogy mikor végzünk, mert minden 2-3 napban kapunk 10-30 mm esőt, ami átrendezi az aratási terveket

Öröm és üröm aratáskor

– Milyen tapasztalatokkal, milyen megfigyelésekkel gazdagodott az idei aratás közepéig – hiszen még csak július első dekádjában járunk, amikor beszélgetünk.

– Az aratás valamikor a mezőgazdasági munkák kiemelt ünnepének számított, de mára ez megváltozott. Napjainkban inkább az figyelhető meg, hogy egyfajta ideges vibrálás övezi a termelők körében ezt az időszakot, és úgy tűnik, hogy a nagyon várt esemény sokakat mégis váratlanul ér. Mindenki szeretné, ha a lehető legrövidebb idő alatt túlesne ezen a kötelező munkacsúcson, ezért szorítaná a munkát, ugyanakkor a felvásárlók már ráérősebben, a saját kigondolt munkaritmusuknak megfelelően dolgoznának, és ez a kettő nincs szinkronban. Szűrik a minőséget, nem engedik be a szárítandó magasabb víztartalmú tételeket, és ez zavart okoz. Nem mindegyik gazdálkodó egyformán felkészült sem a technikai eszközeivel, sem a szállítójárműveivel, így az esélyek messze nem egyenlők közöttük az aratási roham során. Van azonban egy örvendetes jelenség – amelyet mint gazdaköri elnök is csak üdvözölni tudok. Az idei csapadékos aratásban területenként nagyon A messziről 6-7 t/ha termést mutató búzatábla a mérlegelésnél csak 3,5-4 t/ha termést adott változó módon és eséllyel tudnak aratni a gazdák. Ezért négyen-öten összeálltak, összeadták a gépeiket a munka folyamatossága érdekében, és ott, annak a gazdálkodónak a tábláin aratnak, ahol azt a feltételek lehetővé teszik. Így mindenki sorra kerülhet, miközben az adott helyen nagy kapacitással tudnak aratni, ami egy nagyon jó kezdeményezés a jelenlegi időjárási viszonyok között.

– Hogyan sikerült a műszaki felkészülés az idei aratásra? Milyen karbantartási/javítási gyakorlatot követnek annak érdekében, hogy zavartalanul megkezdődhessen a betakarítás?

– A megszokottnál egy héttel korábban indult aratási munkára mi teljes mértékben felkészültünk, hiszen nálunk, gépész szemlélettel felvértezve, nem hagyjuk a műszaki karbantartásokat az utolsó pillanatokra. Annál inkább sem, mert az elmúlt őszi, viszonylag gyors kukoricabetakarítás után azonnal átszerelés – gabonára és aprómagra – és általános karbantartás következett. A gépek ezután tisztán és műszaki szempontból ellenőrzött állapotban kerültek be a fedett/zárt gépszínekbe. Mindez a folyamatos és állandó munkarendből következik, amiben mindig prioritást élvez a szántóföldi tevékenység, amelyet a legmagasabb technológiai és technikai színvonalon igyekszünk teljesíteni. Ezek elvégzése után pedig következnek a karbantartási, szerelési és műszaki felkészítési feladatok. Ilyen a kombájnok esetében a szinte teljes szétszerelés, ami magában foglalja a rostacseréket, a ferdefelvonó levételét és ellenőrzését, a dobkosár cserét, a verőlécek cseréjét (ez utóbbi ötezer üzemóra után éppen most volt esedékes), stb. Tehát már télen szinte teljesen üzemkészek a gépek. Így a nyár elején bármikor indíthatók az őszi vetésűek aratására, gyakorlatilag az első feladat, az őszi árpa betakarítása előtt csak tankolás és indítás vár a gép kezelőjére. Az idén különösen hasznos volt ez a korai felkészülés, hiszen új területekkel bővült a gazdálkodásunk, ami még több tavaszi munkát adott az embereinknek. Természetesen egy-egy lánccsere, vagy kisebb igazítás még belefért, de aztán az őszi árpa aratásával ténylegesen megindult a betakarítási munka, amibe a saját területek mellett béraratás is beletartozhat.

– Volt-e olyan nem várt esemény, műszaki probléma, amely kivédhetetlennek bizonyult, és komoly javítási feladatot adott már az aratás első felében?

– Gépész ember lévén tisztában vagyok azzal, hogy a legjobb felkészülés ellenére is előfordulhatnak olyan események, amelyek anyagfáradásból, vagy alkatrészhibából adódnak. A jelenlegi gépek gyári alkatrészekkel történő ellátása egyetlen telefonhívással, órákon belül biztosítható, helybe szállítással, ami óriási segítség a közelmúlt gyakorlatához képest. Természetesen a javításhoz is kell szakértelem, de nincsenek elviselhetetlenül nagy és kieső állásidők; az alkatrész-forgalmazók, ill. gépkereskedők minden ilyen jellegű igényt gyorsan és pontosan kiszolgálnak. A gépkezelők pedig már kevés műszaki ismeret birtokában is megbirkóznak a beszereléssel, persze megfelelő szakmai felügyelet mellett – amit nálunk én látok el. Ha ez nagyobb feladat a vártnál, akkor nekem – mint gépészmérnöknek – elemi érdekem, hogy segítsek, vagy akár a szerelést elvégezzem. Nem esik nehezemre időnként sem ez a szakmunka, sem a gépekkel történő munkavégzés, ha arra van szükség valamilyen okból. Az idei aratási szezon is hozott már olyan nem várt, és még soha elő nem forduló eseményt, amely, mondhatom, hogy meglepett, és valóban mérnöki szintű beavatkozást igényelt. Konkrétan az egyik 5500 üzemórás kombájn kerékcsavarokat magában foglaló keréktárcsája levált a féltengelyről – anyagfáradás vagy feltételezhetően hőkezelési, de mindenképpen anyag minőségbeli probléma következtében. Ez vélhetően olyan ritkán fordulhatott elő ez idáig a magyar gyakorlatban, hogy rendelni sem lehetett, vagy csak több hetes átfutási idővel. Így aztán maradt a saját kezű hegesztés, amely speciális – kb. 1200 Ft/db egységáras – hegesztőpálcával történt, és amihez mintegy 70 db-ot kellett ezekből felhasználni. A kiesés, amit a javítás igénybe vett, így csak egy nap volt. Most, amikor beszélgetünk, már magtárban az őszi árpa, a durumbúza, és még van 180 ha őszi búza, de nem tudni, hogy mikor végzünk, mert minden 2-3 napban kapunk 10-30 mm esőt, ami átrendezi az aratási terveket. Természetesen, ha egy-egy határrészhez érünk, akkor az ott található kisebb béraratási vállalásunknak is eleget teszünk, hogy ne kelljen utána 10-20 km távolságból visszamenni. Mindezt a miénk mellett halmozódó – és a kis tulajdonosoknak sürgős – munkát csak a betakarító kapacitás növelésével tudtuk kompenzálni, amit már évekkel ezelőtt megtettünk. Persze érthető, hogy mindenki két hét alatt akar végezni az aratással, de ez kapkodás minden tekintetben zavart okoz. Kicsit türelmesebb hozzáállással és a gazdák közti okos összefogással részben akár meg is lehet valósítani. A nem is olyan régen még akár augusztus közepéig is elhúzódó, temérdek – géphibából eredő – leállással tarkított aratások emléke nagyon hamar feledésbe merült, bár azt a gyakorlatot azért már senki nem sírja vissza…

Nem tudni, hogy mikor végzünk, mert minden 2-3 napban kapunk 10-30 mm esőt, ami átrendezi az aratási terveket

SZERZŐ: NAGY ZOLTÁN