A talajművelés elhagyása és a köztes növények okos megválasztása nyereségesebbé teszi a gazdálkodást – ez derült ki egy amerikai kutatásból.
Kevesebb talajmunka – kevesebb gázolaj (fotó: Horizont Média)
A többiekhez képest nyereségesebbek
Az USA kilenc legfontosabb kukorica- és szójatermelő államában 100 farmon végzett vizsgálatot egy nonprofit talajegészségkutató intézet, a Soil Health Institute (SHI) a Cargill támogatásával. A vizsgálat célja annak feltárása volt, hogy az egészségesebb talajból fakadó agronómiai előnyök tényleges gazdasági előnyökkel is járnak -e. A tanulmány nem számol a támogatásokkal, a technológia valós megtérülésére volt kíváncsi. Azok a gyakorlatok, amelyek nem változtak, kimaradtak a számításokból, hiszen a különbségek hatásaira voltak kíváncsiak a kutatók.
A vizsgálatba vont gazdaságok átlagos mérete 810 hektár volt. Valamennyien már legalább öt éve a talajegészség javítását célzó gazdálkodást folytattak. Ezen felül 19 éve no-till technológiával dolgoztak, és egy évtizede takarónövényeket, közteseket is alkalmaztak. Területeik felét borították takarónövényeket, ami messze megelőzi az átlagos üzemekre jellemző 5%-os területi arányt. Szinte minden vizsgált gazdaságban pozitív eredmények születtek – összegez a kutatóintézet igazgatója, Wayne Honeycutt. A hektáronkénti nettó jövedelem átlagosan 51,60 dollárral (15.500 Ft) javult a kukorica és 44,80 dollárral (13.500 Ft) a szója esetében.
Ezen vesztettek, ezen nyertek
A kukorica esetében a talajegészséget fokozó többletráfordítások hektáronként átlagosan 48 dollárt tettek ki. Ebből a legnagyobb tételt, 12,62 dollárt a vetőmag tette ki a köztes növények miatt. Ugyanakkor 99,60 dolláros nyereségtöbblet keletkezett, elsősorban amiatt, mert ezek a gazdaságok hektáronként 22,36 dollárt tudtak megtakarítani a műtrágya-felhasználáson. Csökkent a munkaerő- és üzemanyagköltség is, hiszen jóval kevesebb a talajmunka egy no-till rendszerben. A kukorica átlagtermése fokozatosan emelkedett, ami körülbelül 7,73 dollárral növelte a hektáronkénti bevételeket. A termésnövekedés mértékét volt a legnehezebb számszerűsíteni, mivel nem minden gazdaság tartott fenn az évtizedek során kontrollparcellákat, hanem az eredményeit a megyei átlaghoz viszonyította.
Meg kell jegyezni, hogy nem minden vizsgált gazdaság javította a termelés jövedelmezőségét, de a legtöbben igen. A nettó jövedelem a kukoricatermelésben a gazdálkodók 85%-ánál, a szójatermelésben pedig a 88%-uknál nőtt. És szinte mindnyájan (97%) arról számoltak be, hogy a növény stressztoleranciája – például az aszállyal szemben – javult.
A teljes kutatás itt érhető el. Lásd még a témában cikkünket: Szimultán a szántásról és szántásmentességről.
