Szimultán a szántásról és szántásmentességről

Mivel teszünk jobbat magunknak: ha forgatjuk a szántó termőföldjét, vagy ha csak a felszínen avatkozunk be aratás után és vetés előtt?

Szakszerűbben: a szántásos vagy a szántásnélküli (minimális forgatással járó) talajművelés jelent bővebb termést és/vagy jövedelmezőbb gazdálkodást? Milyen pro és kontra hatással van az eltérő technológia a kártevő- és kórokozónyomásra, a talajállapotra, a tábla mikroökológiájára vagy akár még a vadkárviszonyokra is? És még mindig van megválaszolnivaló: a jövedelmezőség az egyetlen kérdés, vagy szempont-e a talaj fenntartható, biológiailag egészséges állapota? Sorozatunkban ezeket a kérdéseket járjuk körbe minden alkalommal egy-egy eltérő véleményt valló és gyakorlatot követő szakember megkérdezésével.

A szabadbattyáni székhelyű, de a régió 13 települését érintő, mintegy 4000 hektáron gazdálkodó, csaknem 90 főt foglalkoztató Sárrét Kft. jellemzően hagyományos szántóföldi növényeket termeszt, illetve a hozzá tartozó cégcsoport portfóliójának része a tejelőszarvasmarha-tartás is. Kukucska Péter növénytermesztési illetékes szerint gazdasági, termőhelyi adottságokból és növénytermesztési szempontokból eredő okai vannak annak, hogy milyen érvek alapján mérlegelnek a forgatásos vagy az azt mérséklő agrotechnológiai megoldások között.

– Mi a jellemző módja a talajművelésnek, és milyen eszközök szükségesek a betakarítástól a következő növény vetéséig?

– A cégcsoportunknál mindig a következő évi főnövény és az időjárás határozza meg a talajművelés menetét. Ameddig csak lehetséges, mélylazítóval és mellette mélykultivátorral próbáljuk megoldani a talajművelést, legyen szó akár kukorica utáni gabonáról vagy kukorica után újra kukoricáról. Sajnos nálunk gyakran előfordul, hogy kukorica után ismét kukoricát vetünk. Ennek több oka is van. Egyrészt belenyúlik a betakarítási szezon a késő őszbe, és egy esős őszben a középkötött talajainkon nem tudunk már gruberrel dolgozni. Ekkor vesszük elő ekéinket, és folytatjuk a munkákat.


Kukucska Péter

– Mitől várja, mi oldja meg a talajtömörödés problémáját? Milyen technológiai elemektől óvakodjunk, vagy milyen gyakorlatra fektessünk ilyen téren több figyelmet?

– A talajtömörödés problémájának kérdése teljesen szubjektív. Ki miben hisz, és mit fogad el, kinek mi a meggyőződése. Sokszor a mezőgazdasági cégek életében gazdasági okai vannak például egy mélylazításnak, és csak a legszükségesebb esetben lazítanak, vagy gyakran talán még akkor sem. Véleményem szerint már azzal is sokat teszünk, ha éves szinten a taposások számát csökkentjük, és olyan agrotechnikát alkalmazunk, amivel a lehető legjobban kíméljük talajainkat. Ez értendő a talajműveléstől egészen a betakarítás végéig.

– Többnyire a barna talajhoz vagyunk szokva. Átok vagy áldás a szármaradvány a felszínen? Csak a felszín felett telelnek át kórokozók és kártevők, és ezért fontos a leforgatás?

– Egyiket se mondanám. Ugyanakkor azonban, ha ennél az ellenpárnál maradunk, akkor átok, ha áttelelnek a kórokozók és kártevők, és áldás, ha talajpárolgást és vízveszteséget kicsit lassítja. Persze szép látvány a sima barna talaj. Szakavatott szemnek viszont teljesen elfogadott a szármaradvány a földfelszínen.

– Mennyire érzi meghatározónak a gyomkezelési technológiában a szántás jelentőségét?

– Fontos, de nem ez határozza meg a területeink gyomnyomását. Az évelő gyomok csökkentésében viszont fontos szerepe lehet.

– Jellemzően mekkora részt tesz ki a költségeikben a talajművelés? Hogyan változtatna ezeken a költségeken?

– Nálunk a talajművelés költsége 12-15 százalék közé becsülhető. Kétféle lehetősége van a költségcsökkentésnek. Az egyik a munkaműveletek optimális elvégzése. Ilyen, valljuk be, vagy nagyon ritkán adódik, vagy vannak olyan évek, amikor egyáltalán nem valósul meg. A másik lehetőség pedig a mulcsművelés. Emellett még, lehetőségként, szóba jöhet a hazánkban egyre jobban elterjedőben lévő minimum, illetve no-till (szántást nélkülöző vagy forgatás nélküli – a szerk.) talajművelés.

– A profitot vagy a hozamot veszi figyelembe a termelésnél? Hogyan mérlegeli egy-egy folyamat megtérülését?

– A mai világban egyértelműen a profitot kell figyelembe venni! A hozam másodlagos. Ha ugyanis egy gyengébb talajon gazdálkodó a hozamot nézné, akkor sajnos nem lenne nyereségtermelő képessége. A termésszinthez kell igazítani a ráfordításokat. Azt, hogy hogyan mérlegelhető egy folyamat megtérülése, úgy vélem, számokban nem igazán lehet megítélni.

– Milyen félelmei vannak a szántás elhagyásával kapcsolatban? Mi tartja vissza az átállástól?

– Jelen gépesítés mellett csak részben, teljes egészében azonban nem tudjuk elhagyni a forgatásos talajművelést. Mint említettem, sok a kukorica után vetett következő évi kukorica, ezért a késő őszi talajmunkákat az eke elhagyása nélkül nem tudnánk megoldani. Az utóbbi években komoly problémák forrása a mezei pocok és a fuzáriumfertőzés megerősödése.

Virág Bence családi gazdaságuk 600 hektárját műveli Fejér megyében, sárosdi központtal, és összesen 1200 hektárnyi területet integrációban. Fő kultúráik, a búza, a repce és a kukorica mellett borsó-, szója- és hibridnapraforgó-vetőmag, illetve egy kisebb húsmarhaállomány takarmányszükségletének előállítását végzik.

– Mi a jellemző módja a talajművelésnek gazdaságukban; milyen eszközök szükségesek a betakarítástól a következő növény vetéséig?

– A gazdaságra korábban a szántásra alapozott talajművelés volt jellemző, sekély művelés csak a kis szármaradványú kultúrák, például napraforgó után történt. Aztán beszereztünk egy szántóföldi nehézkultivátort, amit, főleg a vetésszerkezet átalakulása miatt, egyre többet használtunk. A min-till és no-till szemlélettel 2017-ben találkoztam, és onnantól igyekeztem a szántást háttérbe szorítani, így a gruber, illetve a tárcsa került előtérbe. Emellett már a terület egy részén elindítottam a no-till művelést, ahol a betakarítás és a vetés között semmilyen talajmunka nem történik. Ennek a technológiának a legkomolyabb és legköltségesebb feltétele a megfelelő vetőgép beszerzése.


Virág Bence

– Mitől várja, mi oldja meg a talajtömörödés problémáját; milyen technológiai elemektől óvakodjunk, vagy milyen gyakorlatra fektessünk ilyen téren több figyelmet?

– A talajművelés indoklására egy nagyon jó gondolat, hogy minden művelettel egy korábbi művelet hibáját próbáljuk kijavítani. Esetemben tavaly egy szerencsétlen véletlen miatt ősszel a no-till kísérleti területen a novemberi esők érkezésekor kezdtünk aratni, emiatt a tábla jelentős része alkalmatlanná vált a no-tillre a gépi taposás miatt. Ezeket a részeket meg kellett tárcsáznunk. Szerintem a betakarítás körülményeire már min-till körülmények közt is nagyon kell ügyelni, hiszen ilyenkor éri a talajt legnagyobb taposás. A talajtömörödés problémájának megoldását hosszú távon és no-till körülmények közt a felszínen maradt szármaradványból képződő mulcstól, illetve az aktívabb talajélettől várom.

– Többnyire a barna talajfelszínhez vagyunk szokva. Átok vagy áldás a szármaradvány a felszínen? Csak a felszín felett telelnek át kórokozók és kártevők, és ezért fontos a leforgatás?

– Természetesen a mostani tendencia szerinti enyhe telek mellett a felszínen sokkal könnyebben telelnek át a károsítók, de művelt körülmények közt is van haszna a szármaradványnak, ami ellensúlyozza a károsítok jelenlétét, megvédi a talajt az eróziótól, deflációtól és kiszáradástól. Emellett a szakma fősodra kezd elfeledkezni egy fontos tényezőről: a talajbiológia önszabályzó folyamatairól. A zavartalan élettérben – no-till esetén ez a bolygatatlan talaj – a talajlakó élőlények versenytársként szabályozzák egymást, így a károsítókat is.

– Mennyire okoz nehézséget gyomkezelésben a talajmunkák elhagyása, minimalizálása, mire kell odafigyelni?

– Természetesen a forgatás kihagyásával a gyomszabályozás is átalakul, de szerintem ez a rendszer sok problémát megold, igaz, hoz is helyette másokat, azaz nem ez a Szent Grál. Egyelőre üzemi körülmények között leginkább a kémiai gyomirtás van segítségünkre, de ezenfelül van több alternatív megoldás is, mint például a takarónövények használata, mechanikai módszerek, és már a küszöbön vannak egyéb biológiai megoldások is.

– Jellemzően mekkora részt tesz ki a költségeikben a talajművelés? Hogyan változtatna ezeken a költségeken?

– A talajművelés direkt költségei közt van különbség a forgatásos és forgatás nélküli rendszerben, de nem olyan jelentős. Ez azért igaz ránk, mert még szántunk is, így a forgatás nélküli eszközpark nem érte el a megfelelő hatékonysági fokot. Fejlesztéssel jelentősen csökkenthetők a költségek. Ugyanez a kérdés no-till esetén irreleváns, de tény, hogy a megfelelő vetőgép beszerzése komoly költségteher az első években.

– A profitot vagy a hozamot veszi figyelembe a termelésnél? Hogyan mérlegeli egy-egy folyamat megtérülését?

– Mondhatnám, hogy csak a profitot nézem, de mivel olyan területeken gazdálkodunk, ahol érdemes intenzív technológiát folytatni, annak ki kell termelnie a költségeit. Tehát a profit az első, de ennek szerves része, hogy egy hozamszintet el kell érnünk.

Mi volt a legnagyobb félelme a szántás elhagyásakor? Mennyire voltak ez megalapozott?

– A legnagyobb félelmem a kezdetektől máig az évelő gyomok felszaporodása. Erre egyelőre megvan a kiforrott megoldás: a glifozát hatóanyag, de sajnos ennek hosszú távú sorsa eldőlni látszik. Jelenleg komoly különbséget nem látok a forgatásos műveléssel szemben.

no-till szántás szántásnélküli takarónövény talajélet talajnedvesség