Az ökológiai gazdálkodásban – amikor nem használható iparilag, ammóniaszintézis útján előállított műtrágya – a légköri nitrogén (N2) megkötésére képes pillangósnövények nyújtják az egyetlen lehetőséget a kultúrnövények N-ellátásához. Annak, hogy a szántóföldi borsótermesztés területe évek óta stagnál, illetve csökkent, növénytermesztési okai vannak, ezt pedig a takarmányborsó bizonytalan terméshozama (alacsony szintű termésbiztonsága) okozza. A takarmányborsó nagyon igényes a talajra és a talajművelésre. Mivel a borsót önmaga után nem ajánlott ugyanazon a területen termeszteni, legalább öt-hat éves szünetet célszerű tartani.
Fő célkitűzés: gyökerekkel megfelelően átszőtt talaj
Takarmányborsó gyökérzete glejes, illetve humuszos pszeudoglejes talajon
Zab-borsó keverék löszös feketeföldön
Talaj és magágy: a nagy és biztonságos terméshozam alapja
Talajművelés
Takarmányborsó szemenkénti vetése 6-8 cm mélységű talajművelés után
Vetés
Sorba vetés
Kőmentes talajokon ezért a hengert feltétlenül vontatott simítóval kell alkalmazni. A vetéssűrűséggel kapcsolatban nehéz általános érvényű ajánlásokat tenni, mivel a borsó elágazódóképessége fajtaspecifikus. A gyakorlati tapasztalatok a következő vetéssűrűséget igazolják:
‑ 80–90 mag/m2 laza talajokon.
Szemenkénti vetés
Őszi és tavaszi takarmányborsó összehasonlító vetése
Őszi borsó termesztése
Összegzés
SZERZŐ: DR. JOACHIM BISCHOFF • LANDESANSTALT FÜR LANDWIRTSCHAFT, FORSTEN UND GARTENBAUFORRÁS: SAATEN-UNION TUDÁSTÁR-SOROZAT/ŐSZI ÉS TAVASZI TAKARMÁNYBORSÓ
