A kukorica a legfontosabb takarmánynövényünk. Vetésterülete hazánkban már több évtizede meghaladja az 1 millió hektárt. A napraforgó hazánk legfőbb mezőgazdasági olajnövénye, amelynek vetésterülete a 90-es évek óta folyamatosan növekszik, miközben táplálkozásunkban is fontos szerepet tölt be. A KSH adatai alapján a napraforgó betakarított területe az 1990-es években 350 ezer hektár körül alakult, 2017-ben pedig már elérte a 704 ezer hektárt.
Az említett szántóföldi kultúrák vetésterületének méretéből adódóan a termesztésük sikerességétől nagyban függ a mezőgazdasági ágazat jövedelmezősége és a bruttó hazai termék kibocsátása. Egy szántóföldi vagy kertészeti növény termesztésénél pedig a vetés optimális időben elvégzése, a vetés pontos kivitelezése egy sarkalatos pontja a növénytermesztésnek. A vetés során elkövetett hibákat később nem lehetséges helyrehozni.
A vetés fő jellemzője a sortáv, tőtáv, a vetés mélysége és a kivetett mag mennyisége, melyek nagymértékben befolyásolják a későbbi hozamot.
1. kép. Simaság, napraforgó-adatgyűjtés bemutatása
E paraméterek optimális értékeiről számos kutatási anyag, gyakorlati tapasztalat áll rendelkezésünkre. A vetési sebesség pontos megválasztásáról már kevesebb szó esik a szakirodalomban, pedig ez befolyásolja mindazokat a paramétereket, amelyek a vetés fő jellemzői. A vetés minősége közvetlenül befolyásolja a kelést, a növények fejlődési dinamikáját, a szükséges növényvédelmi munkálatokat és a termés mennyiségét és minőségét is. A kivetett és a valójában kicsírázott tőszám a gyakorlatban lényegesen is eltérő lehet, ha nem voltak megfelelőek a vetési körülmények. Az egyre fokozódó klimatikus szélsőségek miatt egyre kisebb időintervallum áll a gazdálkodók rendelkezésére, hogy a szaporítóanyagot a megfelelő időben, optimális nedvesség mellett a talajba juttassák. Tehát a sikeres napraforgó- és kukoricatermesztés megalapozásának egyik alapfeltétele a megfelelő időben és minőségben elvégzett vetés. A nagy területet elfoglaló növényfajok, a területek koncentrációja, az egyre nagyobb méretű munkagépek, a munkaerőhiány és az egyre szélsőségesebbé váló időjárási viszonyok együttesen arra ösztönzik a gazdálkodókat, hogy növeljék a vetés sebességét, az optimális vetésidő betartása érdekében. E folyamat azonban veszélybe sodorja a munka minőségét, és így terméskieséshez vezethet. Ennek vizsgálatára állítottunk be a vetéssebesség-kísérleteket 2020 tavaszán. A vetéssebesség-kísérlet az országban 5 különböző helyszínen került beállításra. Az öt, területileg is jól elkülönülő helyszín Tura, Tápiószőlős, Hegykő, Simaság és Fertőd mellett került kijelölésre.
2. kép. Fertőd, silókukorica-adatgyűjtés bemutatása
1. diagram. Átlagos tőtávolság
A kísérletben a különböző vetési sebességek hatását vizsgáltuk a vetési paraméterekre. A beállított haladási sebesség a legtöbb esetben 10, 12, 14, 16 és 18 km/h volt. A 16 és 18 km/h kezelés nem minden helyszínen került beállításra, mivel a gazdálkodók által használt szemenkénti vetőgépek ezt a magas haladási sebességet már láthatóan nem bírták, pontosságuk drasztikusan csökkent. A vetés után közvetlenül elvégeztük az első méréseket is (vetési mélység), amelyek célja a vetés pontosságának azonnali bírálata volt. A kelést követően, a vegetációs időszak későbbi szakaszában a tövek közötti távolság mérését végeztük. A tőtávolság ellenőrzése 5 folyóméteren történt, összesen három sorban. A vetés mélysége szúrópróbaszerűen került mérésre, 2–2,5 folyóméteren. Később a tőtávolságot drónnal készült ortofotókon is ellenőriztük.
Az 1. illetve 2. képen látható példaként néhány kísérleti parcella a drónnal készült ortofotókon, és jelöltük az adatgyűjtési pontokat.
Értékelés, összefoglalás A kísérlet beállításának fő célja az emelt sebességű vetés során nyert idő és az ebből adódó terméskiesés gazdasági értékelése volt. Az első diagramon láthatók a kísérlet során mért tőtávolság-eredmények. Látható, hogy az esetek többségében a tőtávolság emelkedik a sebesség növelésének hatására. A jelenség minden kísérleti helyszínen, különböző mértékben megfigyelhető. Azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a hatás a vetőgépek típusától nagyrészt független. A jelenség okai közt tudhatjuk a vetési hibák növekvő mértékét, amelyet meg is figyeltünk a vizsgálatok során. A 16–18 km/h sebességtartományban a vetőgépek kezdtek megbízhatatlanná válni, és nem voltak képesek megfelelő talajkövetésre, a dupla és tripla vetések száma jelentősen megnövekedett. Mindemellett egyre nagyobb mértékben jelentkezett hiányos vetés. Sok esetben megfigyelhető volt, hogy a magasabb sebesség mellett a vetőmagot a vetőkocsi képtelen volt megfelelően a talajba helyezni. Előfordult, hogy az értékes szaporítóanyag több méteren keresztül a talaj felszínén volt megtalálható. Könnyen levonható a következtetés, hogy az emelt sebesség hatására keletkezett hibákból és az ezekből eredő tőszámcsökkenésből termésveszteség keletkezik. A második diagramon a tőtávolságból számított hektáronkénti tőszámot mutatjuk be, mellé rendelve a becsült termésveszteséget. Az egyszerűség kedvéért feltételeztük, hogy a növények nem képesek kompenzálni a tőhiányt. Ez a valóságban csak részben igaz, de szuboptimális tőszám esetén minden esetben számolhatunk terméskieséssel. A 1. táblázatban látható értékek a kísérlet során végzett mérésekből számolt tövek darabszáma hektárra vetítve, illetve azok százalékos formája. Jól prezentált a sebességnövekedés és tőtávolság növekedésének kapcsolata a turai, tápiószőlősi és simasági területek esetében.
1. táblázat. A kísérlet eredményei tőszám/hektár és százalékos termésveszteség formában
Ezeken a helyszíneken 6 soros vetőgépekkel történt a vetés, míg a hegykői és fertődi táblák esetében 12 soros vetőgépeket alkalmaztak, melyek esetében már nem mondható el a sebesség és tőtávolság alakulásának szoros kapcsolata. A 10 km/h sebességet tekintettük minden esetben a 100%-nak, ennél az értéknél lehetett mérni a legmagasabb tőszámértékeket. A 12 km/h sebességnél átlagosan 6,8%-kal csökkent a tőszám, és ezzel együtt a termés mennyisége is. A 14 km/h sebességnél átlagosan 8,64%-kal csökkent a tőszám és a termés. Ekkora veszteség esetén már komolyan megfontolandó, hogy érdemes-e gyorsítani a vetési műveletet. A 16–18 km/h tartományokban a kisebb vetőgépek kezdtek megbízhatatlanokká válni, és némelyik alkalmatlannak is bizonyult rá, hogy ilyen sebesség mellett használják. A kísérletekben használt vetőgépek a legpontosabban a 10 és 12 km/h sebességeknél vetettek. A 14–16–18 km/h sebességnél azok a vetőgépek dolgoztak megbízhatóan, ahol a nagy csoroszlyanyomás állandóan biztosítva volt. Általában erre azok a vetőgépek képesek, amelyek robusztusabb gerendelyszerkezettel vannak kialakítva. A kísérletekben a 6 sorosnál nagyobb vetőgépek bizonyultak jobbnak. A kísérlet következő évében vizsgálható az eltérő vetőgépek konstrukciója, tömegük, munkaszélességük és talajkövetési képességeik hatása a vetés minőségére.
Ez a kutatás az Innovációs operatív csoportok létrehozása és az innovatív projekt megvalósításához szükséges beruházás keretében, a 3023661216 azonosító számú támogatói okirathoz kapcsolódóan valósult meg.
SZERZŐK: CZAKÓ IVÁN, TÓTH GERGELY • DISCOVERY CENTER NONPROFIT KFT.
