Az amerikai agrárminisztérium (USDA) szemügyre vette az utóbbi idők legnagyobb bizniszét, az ázsiai szabadkereskedelmi térség létrejöttét. Úgy találta, kevésbé kell félnie tőle, mint Európa és Dél-Amerikai közeledésétől, a Mercosur egyezménytől, amiről itt írtunk legutóbb.
Nagy-Britannia is nyomul
Kína 14 ázsiai, csendes-óceáni országgal együtt tavaly év végén létrehozta a világ legnagyobb regionális szabadkereskedelmi övezetét, amelyben Japán, Ausztrália és Új-Zéland is benne van. A világ GDP-jének csaknem harmadát adja ez a 15 ország. Eredetileg az USA és India is része lett volna, de Donald Trump nem élt a lehetőséggel, most pedig már késő. (Lásd írásunkat: Kína bohócot csinált az USA-ból a szabadkereskedelmi övezettel.) A térség gazdasági ereje nagyon vonzó. Ráadásul a fentebb felsorolt országok egy része egy másik, a Csendes-óceánon átnyúló kereskedelmi egyezményben is benne van. Az Átfogó és Előremutató Csendes-óceáni Partnerség (CPTPP) Ausztrália, Brunei, Chile, Japán, Kanada, Malajzia, Mexikó, Peru, Szingapúr, Új-Zéland és Vietnám részvételével 2018 végén jött létre. Az EU-ból kilépett Nagy-Britannia idén januárban hivatalosan is felvételét kérte ebbe a társaságba.
Nyárig életbe lép a megállapodás
A Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség (RCEP) nevű szabadkereskedelmi egyezmény jelenlegi tagsága: 10 ország a Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetségéből (ASEAN) – Indonézia, Thaiföld, Szingapúr, Malajzia, Fülöp-szigetek, Vietnam, Brunei, Kambodzsa, Mianmar és Laosz –, valamint 5 ország az ázsiai-csendes-óceáni térségből, nevezetesen Ausztrália, Kína, Japán, Dél-Korea és Új-Zéland. Az RCEP akkor lép hatályba, miután legalább hat ASEAN-ország és három nem ASEAN-ország ratifikálta a megállapodást. Ez várhatóan idén nyáron következik be.
Terjeszkedésre használja
Az USDA elemzői szerint a RCEP megállapodás valószínűleg nem gyakorol nagy hatást Kína csendes-óceáni agrárkereskedelmére, mivel az ország korábban már kétoldalú megállapodásokat kötött Új-Zélanddal (2008), az ASEAN-nal (2010), Ausztráliával (2015) és Dél-Koreával (2015) is. Az RCEP értelmében Kína továbbra is mentesíti a vámcsökkentések alól az olyan érzékeny termékeket, mint bizonyos gabonafélék, a cukor és a gyapottermékek. A legtöbb agrár-élelmiszeripari vámtarifa azonban megszűnik az ASEAN-tagországokból és az Új-Zélandról érkező termékekkel szemben. Az ausztráliai és dél-koreai mezőgazdasági termékek zöme a következő 5 évben válik nulla tarifássá. Hosszú távon az RCEP Kínának kedvez a kedvezőbb beszerzési források révén. Ezenkívül a nemzetközi beruházások is könnyebbé válnak, ami támogatja Kína határokon átívelő agrárbefektetéseit – jegyzik meg az amerikai elemzők.
Amerika: nem félünk
Az RCEP-nek köszönhetően Kína és Japán között először jött létre kereskedelmi megállapodás. A szigetország számára a halászati termékek exportjában nyílik ezzel új, vámmentes lehetőség. Eközben Japán fokozatosan csökkenti a Kínából érkező mezőgazdasági termékek mintegy felének vámját. A megállapodás előírja a zöldség- és haltermékekre vonatkozó vámok eltörlését az elkövetkező 10–20 évben. 2019-ben Kína teljes mezőgazdasági exportjának 13 százaléka Japánba irányult – ez csak fokozódni fog a jövőben. Bizonyos érzékeny termékek, mint például rizs, búza, cukor, tejtermék, baromfi, marhahús és sertéshús esetén viszont Japán egyik RCEP-országgal szemben sem alkalmaz vámcsökkentést.
Az USDA úgy véli, hogy mivel a térség agrárkereskedelmét most még csak kis mértékben változtatja meg a megállapodás, ezért rövid távon nem befolyásolja az USA Kínába irányuló agrárexportját sem. Hosszabb távon pedig még annyi minden történhet…
