Februári lapszámunkban a szántóföldi termelés több ágazatába is bepillantunk interjúalanyaink segítségével. Arról kérdezünk kertészeket, szántóföldi növénytermesztőket, gyógynövénnyel foglalkozókat, hogy milyen tervekkel vágnak neki az idei évnek. Kicsiket és nagyokat egyaránt beszédre bírtunk, de itt most csak két kisebb gazdaságot mutatunk be, ízelítő gyanánt.
Mit kezdjünk 70 hektárral?
A szárító beszerzésének terve több megkérdezett gazdaságban is megjelenik. „Régi vágyálmom a szárító, de kicsi vagyok hozzá. Ahogy apáink mondták: ez a gazdaságméret az éhenhaláshoz sok, meggazdagodni kevés. Jó lenne, ha összeállnánk néhányan, és közösen vennénk meg, már mondogatom egy ideje a szomszédos gazdáknak” – sóhajt egy 70 hektáros Komárom-Esztergom megyei gazdaság vezetője. Itt tényleg sok az apró birtok. A föld gyarapítását esélytelennek érzi interjúalanyunk, már a traktorba szerelendő automata kormányzás ára is kihívás az életében. Ezért inkább a föld más irányú, jövedelmezőbb hasznosításán gondolkozik. Leginkább az erdősítés lehetősége fogta meg, mivel ehhez jóval kevesebb szakértelem, piaci kapcsolat és emberi kéz kell, mint a kertészeti kultúrákhoz.
„Telepítés után az első 12 év a nagyon jól fizet a támogatások miatt, bár a homokos föld miatt öntözni is kellene valahogy az akáccsemetéket, hogy ki ne pusztuljanak. Tartályból megoldható lenne. A kérdés inkább a többi év, bár már rebesgették, hogy talán területalapú támogatás is lesz az erdőre. Esetleg méhekkel lehetne még valamit kezdeni, ha az egyik fiam beletanulna.” Nevezett ifjak egyike 26, a másik még csak 18 éves. Ők őstermelőként folytatják tovább a gazdálkodást, a családfő a cégben végzi az egyéb tevékenységeket, miután megszűnik a korábbi családi gazdaság. Talán egyes gyógynövényekbe lehetne még beletanulni, ha már ennyire támogatják az ágazatot – tépelődik a gazdálkodó. Csakhogy a szántóföldi növényekről most nehéz lemondani: 55 ezerért kötik az új kukoricát.
Nem hiányzik a konkurencia
„Van elég bajunk, már csak ez a gyógynövény pályázat kellett!” – fakad ki nem várt módon éppen egy főként lósóskát és vasfüvet termelő gyógynövényes gazda. Attól tart, hogy sok gyenge portékát termelő, a piacot rontó, új belépő jelenik meg az ágazatban. Valahogy úgy, ahogy a méhes szakma is felhördült, amikor sok fiatal gazdáknak éppen a méhek jutottak eszébe, hiszen 10-12 millió forint támogatásból mással nemigen lehetett elindítani egy gazdaságot. Tulajdonképpen ettől rettegnek a biogazdálkodók is. Más sem hiányzik nekik, mint hogy az uniós terveknek megfelelően a földek 25 százalékát átállítsák ökotermelésre. Épp eleget rontott az értékesítési árakon, hogy ezek a termékek bekerültek a szakboltokból az áruházláncok tömegárui közé.
A Hajdú-Bihar megyei gazdaságban az egész család a gyógynövényekből él, és szoros „integrátori” kapcsolatot építettek ki egy német felvásárlóval, akitől a palántát kapják. „A Covid nagy bajba sodort minket. Csökkent a kereslet a szelíd gyógyászat termékei iránt, így a német fél felmondta a termeltetési szerződést, még azon az áron is, hogy kötbért fizet. A területünk harmadáról egyik pillanatról a másikra eltűnt a vevő. Búza, kukorica, olajtök került ide. Az utóbbihoz teljes gépparkunk és szárítónk is van, termeltetjük is, de nagyon hektikus a piaca. A többi területen hazai felvásárlóknak termelünk gyógynövényeket, lényegesen rosszabb áron, mint a németeknek. Ha most még 5-10 új szereplő megjelenik a piacon, mondjuk egy többéves, könnyen termeszthető, kevéssé lopott cickafarkkal, akkor ennek a piacnak is befellegzett…”
A teljes cikket elolvashatja februári lapszámunkban, majd hamarosan itt, a honlapunkon is.
