Az idő felmelegedésével a növények életciklusa is újraindul. A tavaszi hajtásnövekedéssel, valamint a friss, zsenge levelek növekedésével szinte egy időben jelentek meg a levéltetvek is. Az idei évben a hűvösebb, csapadékosabb időjárás miatt a levéltetvek kártétele szinte minden növényen, még a frissen kelt kapron is látható volt. A levéltetvek a termesztett és a gyomnövényeken is megfigyelhetőek.
A tojásokban áttelelő nőstény tavasszal kezdi meg életciklusát. Táplálkozik, szaporodik, majd lerakja a petéit. Tavasztól egészen őszig jelen vannak a növényeken, gyakorlatilag az első levelek megjelenésétől a betakarításig. Az első nemzedék szárnyas alakjai biztosítják a fajok terjedését, ezt követően azonban már a szárnyatlan alakok fejlődnek ki. Ezek az egyedek már nem változtatnak tápnövényt, ahol megtelepedtek, ott szaporodnak. A tavasztól őszig tartó időszakban sok nemzedékük fejlődik ki, legtöbbször a környezeti tényezők befolyásolják a szaporodás mértékét. Nagyon érzékenyek a hőmérséklet változásaira, a magasabb hőmérsékleti értékeket nem bírják, ezért általában július-augusztusban elpusztulnak, de legalábbis gyérül a mennyiségük. A legkedvezőbb a 20 °C körüli hőmérséklet és a 75-80%-os páratartalom. Az ettől kimagaslóan eltérő értékek már kedvezőtlen körülménynek számítanak, a mortalitás megnő, a gradáció pedig összeomolhat. A hirtelen lehulló csapadék szintén káros a levéltetvek számára, ugyanis képes lemosni a növényekről az állatokat. Azoknál a fajoknál, melyek nyár végén gazdanövényt váltanak, kialakul a repülni képes, szárnyas nemzedék, a növényváltást követő időszakban viszont már a telelésre való felkészülés történik meg.
Polifág kártevők, ugyanakkor a tápnövény-specializáció is megfigyelhető ezeknél a károsítóknál. Általában a friss hajtásokon, a levelek fonáki oldalán figyelhetők meg, ezeken a területeken táplálkoznak. Szúró-szívó szájszervük segítségével sebzéseket okoznak, majd a nyálukkal előkészített táplálékot felveszik. Táplálkozásuk hatására a levelek sárgulnak, csökken az asszimilációs tevékenység, melynek következményeképp a termés mennyisége csökken, a növény kondíciója romlik, emiatt akár minőségi kár is történhet. Közvetett tevékenységük miatt különösen jelentős a kártételük, ugyanis vírusvektorok, több vírust is terjeszthetnek, ezért vetőmag-, vetőgumó-, valamint faiskolai termesztés során fokozottan ügyelni kell a jelenlétükre.
Levélpirosító almalevéltetű kárképe almán (fotók: Menyhárt Anna)
Levéltetvek eltérő alakjai (mikroszkópos felvétel, Menyhárt Anna)
Ezeken a területeken nagyon fontos a megfelelő védekezés, már a kezdeti, tavaszi időszakban is, mert a tömegszaporodás a tavasz végi-nyár eleji hónapokban történik. A vírusok ellen nincs védekezési mód, így fontos a terjedésük ismerete, valamint a vektorok elleni hatékony védekezés. A vírusok terjesztése során megkülönböztetünk perzisztens és nem perzisztens úton terjedőket. A perzisztens vagy cirkulatív vírusok a vektor testében maradnak, mechanikai úton nem vagy nehezen vihetőek át. A rovarok a növényeken töltött hosszabb táplálkozási idő után válnak fertőzőképessé; az első szívástól (azaz a kórokozó felvételétől) a fertőző szívásig minden esetben lappangási idő telik el, ami alatt az állat nem fertőz. Az inkubációs idő leteltével az állat hosszabb időre fertőzőképessé válik, és ez a képesség gyakran az élete végéig megmarad, ezt még a vedlés sem befolyásolja. Vannak olyan esetek is, melyeknél az utódok is öröklik ezt a fertőzési képességet. A vektort a kórokozó nem betegíti meg. A fertőzőképességet az biztosítja, hogy a szívogatással a növényi nedvből a rovarba kerülnek a vírus részei (virionok), és a bélfal egyes részeihez kapcsolódnak. A fertőző anyag a levéltetű testében kering, majd az inkubációs idő letelte utáni következő táplálkozásnál az egészséges növény megfertőződik. Ilyen például a burgonya levélsodródás vírus (PLRV).
A nem perzisztens vagy vektorhagyó vírusok vektorokkal is terjedhetnek, azonban ezeknél a mechanikai átvitel is jelentős. A levéltetvek úgynevezett próbaszívogatások során keresik a tápnövényüket, így nem a szállítószövetből, hanem csak a bőrszövetet átszúrva szívogatnak. Ha nem a tápnövényüket találták meg, továbbállnak. Minél több növény került a levéltetű és tápnövénye közé, annál nagyobb az esélye, hogy vírust is felvett, ami megtapadva a szájszervén kerül tovább. A megtapadt kórokozók a következő táplálkozásnál lekerülnek az állat szájszervéről. Ezzel az átviteli móddal azok a vírusok terjednek, melyek az epidermisz közelében helyezkednek el. Ezek általában a mozaikvírusok, például az uborka mozaikvírus (CMV) kajszi- és szilvahimlő (PPV). Előrejelzésük leginkább rövid távon végezhető, de az időjárás alakulása nagymértékben befolyásolja a terjedésüket és szaporodásukat. Megfigyelésükhöz jó eredménnyel alkalmazható a sárga színű tálcsapda. A módszer lényege, hogy a betelepülő egyedek színérzékelése kiváló. A tálat vízzel kell feltölteni. A csapdákat heti egy-két alkalommal kell ellenőrizni, a betelepülés mértékétől függően. A házikertekben ezzel a csapdával nemcsak megfigyelés végezhető, hanem a kártevők gyérítésére is használható. A sárga tál mellett a sárga ragadós lapok kihelyezésével is megfigyelhetjük a betelepülő levéltetvek mennyiségét. A ragadós lap működési elve hasonló, a levéltetvek a sárga színre repülnek, így a csapda megfogja azokat. Leolvasása heti egy- vagy kétszeri alkalommal történjen! Emellett a növények egyedi vizsgálatával állapítható meg a fertőzés mértéke, melynek értékelésére a Banks-skála szolgál, ez a fertőzés erősségét határozza meg.
Levéltetvek (mikroszkópos felvétel)
Fekete cseresznye-levéltetű cseresznyelevélen
Banks-skála:
0: mentes: a növényen nincsenek levéltetvek;
1: nagyon gyenge fertőzés: csak kis kolóniák alakultak ki, vagy csak az egyes növényeken található néhány egyed;
2: gyenge fertőzés: a növényeken kis kolóniák alakultak ki, a növény szárán és a fiatal leveleken található néhány egyed;
3: közepes fertőzés: a levéltetvek több nagy, de nem összefüggő csoportot alkotnak a leveleken, a száron és a hajtáson is jelen vannak az állatok;
4: erős fertőzés: a tetvek nagy számban vannak jelen a növényi részeken, részben vagy teljesen összefüggő kolóniák alakultak ki.
A védekezés során a legjobb, ha a kártételt megelőzzük. Szántóföldeken az árvakelések megszüntetése segíthet a védekezés során, mert csökkenthető az áttelelt levéltetvek száma. A vetésforgó betartása is jelentős előnnyel bír a védekezés során. A téli áttelelés megakadályozásában a gyümölcskultúráknál nagy szerepe van a lemosó permetezésnek. A megelőzés mellett a védekezésben fontos szerepet kap az időzítés. Ez az előrejelzési módszerek alkalmazásával pontosan véghezvihető. Házikertben a fertőzött növényi részek eltávolításával eleinte eredményesen védekezhetünk, amikor azonban a levelek zsugorodnak, sodródnak, indokolt a kémiai védekezés elvégzése. Ha a vírusfertőzés tünetei megjelentek, sajnos már késő a védekezéshez, ugyanis a vírusok ellen nem tudunk megfelelően védekezni. A természetes ellenségek közül az egyik legjelentősebbek a katicabogarak. Lárváik és a kifejlett imágók is táplálkoznak a levéltetvekkel. A harlekinkatica lárvája több levéltetvet pusztít el, azonban túlzott elszaporodása és agresszivitása miatt a hazánkban őshonos katicabogarakat is veszélyezteti. Jelentős még a fürkészek tevékenysége a levéltetvek elleni küzdelemben. Egyre többször megfigyelhető a megkeményedett levéltetűváz a növények levelein és hajtásain.
Levéltetű-kolónia réti lóromon (Rumex obtusifolius)
Parazitált, elpusztult levéltetvek maradványai (mikroszkópos felvétel)
A levéltetvek betelepülése után, amíg még nem látszik a szívogatás nyoma, kontakt szerek is használhatók a védekezés során. Ezek között nem egy a biológiai gazdálkodásban is alkalmazható hatóanyag is rendelkezésre áll a védekezéshez; az egyik legelterjedtebb a káliszappan és a narancsolaj, melynek szárító hatása érvényesül a levéltetvek ellen, így pusztítja el azokat. Ezeknél a készítményeknél ügyelni kell arra, hogy a permetezés során a levél fonáki részére is jusson a szer, mert csak akkor hatásos, ha a kártevőket is éri. Sokszor alkalmazzák még a különböző olajos készítményeket, például a paraffinolajat, leggyakrabban a lemosó permetezésekhez. A felszívódó szerek a kárkép felfedezését követően is használhatóak, ugyanis ezek az összesodródott levelek között is elpusztítják a levéltetveket. A védekezéshez használható növényvédőszer-hatóanyagok: cipermetrin, deltametrin, gamma-, lambda-cihalotrin, flonikamid, acetamiprid, tiakloprid, eszfenvalerát, napraforgóolaj, narancsolaj, paraffinolaj, pirimikarb, piretrinek, valamint a levéltetvek gyérítésére alkalmas a 3-(polioxietilén)propilheptametil-trisziloxam. A levéltetvek mézharmattermelése vonzza a méheket, ezért csakis méhekre nem veszélyes készítményt szabad alkalmazni a védekezés során, valamint ügyeljünk az élelmezés-egészségügyi várakozási időkre és a felhasználási útmutató helyes betartására!
SZERZŐ: MENYHÁRT ANNA NÖVÉNYORVOS
