Mivel teszünk jobbat magunknak: ha forgatjuk a szántó termőföldjét, vagy ha csak a felszínen avatkozunk be aratás után és vetés előtt? Szakszerűbben: a szántásos vagy a szántásnélküli (minimális forgatással járó) talajművelés jelent bővebb termést és/vagy jövedelmezőbb gazdálkodást? Milyen pro és kontra hatással van az eltérő technológia a kártevő- és kórokozónyomásra, a talajállapotra, a tábla mikroökológiájára vagy akár még a vadkárviszonyokra is? És még mindig van megválaszolni való: a jövedelmezőség az egyetlen kérdés, vagy szempont-e a talaj fenntartható, biológiailag egészséges állapota? Sorozatunkban ezeket a kérdéseket járjuk körbe minden alkalommal egy-egy eltérő véleményt valló és gyakorlatot követő szakember megkérdezésével.
Természetesen a profit szempontjából mérlegelünk, de nem cél kizsigerelnia talajainkat
Szabó Istvánék családi gazdaságában durván 160 hektár érintett a szántásos talajműveléssel. Ezek 80 százaléka ártéri öntésterület, másutt erősen kötött, rögös, agyagos területek, de legfőképpen a mind szárazabb klimatikus viszonyok teszik próbára a gazdálkodó türelmét, szakértelmét és nem utolsósorban a gondos megfigyelésre alapozott tapasztalatok okszerű felhasználását. A Tisza, a Szamos és Túr folyók ölelésében fekvő vidéken hagyományos szántóföldi növényeket termesztenek; a kukoricát kétszer vetik egymás után, aztán napraforgót és őszi búzát.
Szabó István családi gazdálkodó
– Mi a jellemző módja a talajművelésnek, és milyen eszközök szükségesek a betakarítástól a következő növény vetéséig?
– A kukoricát és a napraforgót hagyományos, forgatásos műveléssel készítjük elő, egyedül a kalászosnál alkalmazunk eke helyett nehéztárcsát. Az utóbbi 4-5 évben egyre szárazabbak a talajaink, már 7-8 méter mélységben van az ásott kútban a talajvízszint. A szántásnál, hogy minél kisebb mértékű legyen a tömörödés, 30 centi mélyen szántunk, kalászos után középmély lazítást végzünk – 40-45 centis mélységben négyévente. Utána zöldítőkeveréket vetünk, amit ősszel szárzúzás után leszántunk. Az őszi szántás függ a száraz vagy nedves talajviszonyoktól: ha kell, várunk vele, hogy ne szárítsuk, és ne tapossuk-tömörítsük a túl nedves talajt. Úgy tapasztaltuk, hogy a művelési mélység váltogatása szántásnál döntő fontosságú eleme a technológiának. A másik fontos dolog, hogy egyenletes talajfelszín kell, amihez nekünk beváltak a Lemken ekék, réselt kormánylemezzel. Így csökken a kipárolgás, és tavasszal könnyebb a vetőágy kialakítása. Tavasszal aztán jön az egyszeri kompaktorozás, és mi ezután mindig 48 órán belül vetünk. Azt tapasztaljuk, hogy nincs túlzott gyomosodás – igaz, nem nézzük a gyomirtó szer árát, tartamhatású szerrel dolgozunk, maximális dózist juttatunk ki, és csak felülkezeléssel, posztemergensen. A kapásnövényeknél sorközművelést alkalmazunk, kultivátorozunk, hogy a kapillárisokat zárjuk. A zöldtrágya vetésének eredményessége függ a csapadéktól. Ha jön elegendő eső, akár embermagasságú is lehet, igaz, félő, hogy kiszárítja a talajt.
Szabó István
– Mitől várja, mi oldja meg a talajtömörödés problémáját? Milyen technológiai elemektől óvakodjunk, vagy milyen gyakorlatra fektessünk ilyen téren több figyelmet?
– Elsősorban a menetszám csökkentésével igyekszünk elébe menni ennek. Ezért használunk kompaktort is. Törekszünk arra, hogy ne műveljük túl a talajainkat. Emellett a növényvédelmi kezeléseket is úgy tervezzük, hogy ne kelljen többször rámenni a táblákra. A gumiabroncsok nyomását is csökkentjük, amivel nő a felület, és mérséklődik a talajterhelés. Egyébként a művelési mélység változtatása is része ennek a koncepciónak.
– Többnyire a barna talajhoz vagyunk szokva. Átok vagy áldás a szármaradvány a felszínen? Csak a felszín felett telelnek át kórokozók és kártevők, és ezért fontos a leforgatás?
– A szármaradványt a talaj élőlényei bontják: nem érezzük úgy, hogy külön erőfeszítéseket kell tenni, vagy gyorsítani kellene ezt a folyamatot. Leforgatjuk a szárat, ráér a földben elbomlani. Gondolkodunk néha baktériumtrágya alkalmazásában, de olyan kiszámíthatatlanok a csapadékviszonyok, és egyre nagyobb a szárazság, nincs elég nedvesség a talajban, hogy felszaporodjanak a baktériumok, gombák. Szerintem gondos technológiánál szármaradvány leforgatása mellett sem kezelhetetlen a növényvédelem, de a mi hozamaink igazolják a forgatásos művelés jogosságát.
– Mennyire érzi meghatározónak a gyomkezelési technológiában a szántás jelentőségét?
– Szerintem a gyomkezelést segíti a szántás. Ahogy említettem, mi alapkezelés nélkül, csak a gyomok megjelenésekor, posztemergensen alkalmazunk gyomirtást, kukoricában tartamhatású szerekkel. Az a kevés gyomkelés, ami a kezelés ellenére előtör, kezelhető akár még mechanikai beavatkozással is.
– Jellemzően mekkora részt tesz ki a költségeikben a talajművelés? Hogyan változtatna ezeken a költségeken?
– Nincs igazán összehasonlítási alapom, mert csak szántunk, és kevés menetszámmal dolgozunk. Emellett a talajviszonyokhoz igazítjuk a művelési beavatkozásokat, így összességében nem hiszem, hogy fajlagosan nagy költség lenne a talajművelés amiatt, hogy szántunk. Ehhez persze az is kell, hogy korszerű gépekkel dolgozzunk; mi, mind az erőgépeket, mind a munkagépeket illetően John Deere erőgépet és munkagépeket használunk.
– A profitot vagy a hozamot veszi figyelembe a termelésnél? Hogyan mérlegeli egy-egy folyamat megtérülését?
– Természetesen a profit szempontjából mérlegelünk. De ezt még véletlenül sem úgy értem, hogy a cél rövid távon kizsigerelni a talajt, hanem ellenkezőleg: nagyon is odafigyelünk arra, milyen mélységben, milyen időzítéssel és menetszámmal dolgozunk. Igyekszünk a talaj termőképességét fenntartani, talajvizsgálati eredményekre alapozottan a tápanyagokat pótolni. Tudom, hogy távlatosan az is a jövedelmezőség egyik tényezője, hogy milyen a talaj minősége, szerkezete, milyen a talajélet. Szóval, a hatékonyság a döntő, aminek a végén profit áll. A mi terméseredményeink és a talajaink állapota egyelőre nem igényli, hogy felülbíráljuk a szántásos technológiánkat. Nyitottak vagyunk, figyelünk és meghallgatunk másokat, részt veszünk szakmai rendezvényeken.
– Milyen félelmei vannak a szántás elhagyásával kapcsolatban? Mi tartja vissza az átállástól?
– Félelmeim nincsenek, egyszerűen, ahogy említettem, egyelőre nincs olyan érv, ami miatt váltanunk kellene. A búzánk termésátlaga 6 tonnás, a napraforgónké évek óta 4 tonna felett van, a kukoricánk átlaga pedig még a klímaváltozás szeszélyei közepette is 13 tonnás. A családi gazdaságunkban lényegében én csinálok mindent, bírom erővel – ez sem ok tehát a váltásra. Nemrég vizsgálták a talajainkat, meglepődtek, milyen jók a viszonyok – így ez sem érv a váltásra nálunk. De ismétlem: mi odafigyelünk a lazítás mélységére, a művelési mélység változtatására szántásnál, illetve a tavaszi víztakarékos magágykészítésre: egyszóval, okszerűen gazdálkodunk.
Dr. Juhász Gábor és testvére, Dr. Juhász Péter András családi gazdaságában 200 hektár a szántásnélküli technológiával művelt, kötött, vályogos jellemzőjű terület. Bő 10 éve termesztenek így hagyományos szántóföldi növényeket, szintén Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.
Dr. Juhász Péter András testvérével közösen dolgozik családi gazdaságukban
– Mi a jellemző módja a talajművelésnek gazdaságukban; milyen eszközök szükségesek a betakarításról a következő növény vetéséig?
– 2010-ben, a hatalmas belvíz után döntöttünk a szemléletváltás mellett. A szántás elhagyásával a forgatás nélküli művelés mellett raktuk le a voksunkat. A kezdetekkor évről évre tapasztaltuk az időjárási anomáliákat. A nem megfelelő talajszerkezet, kevés szervesanyag-tartalom és minimális talajélet egy nem fenntartható gazdálkodást vetített elő. Amikor még csak 80 hektáron gazdálkodtunk, egy Dondi 5 késes középmélylazítót (kb. 4550 cm) használtunk. A későbbiekben javultak a talajaink, azonban továbbra is keveselltük a szármaradványt, túl nagy volt a talajbolygatás, túlságosan nagy az olasz rendszerű lazítók keverő hatása. Új technológiára váltottunk. Egy 300 lóerős Fendt vezérgép mellett egy ötkéses Fralaz lazítót vettünk, ami ugyan 50-55 centi mélyen dolgozik, de nem forgat, és 5 elővágótárcsát házilag szereltünk rá, hogy a szármaradványt és a talajt a lazítókés előtt átvágja, ezzel is elősegítve a minimális talajbolygatást. Kukorica után tehát ezt a lazítót használjuk ősszel, majd tavasszal rövidtárcsát. A szármaradvány miatt nem kombinátorozunk, a felszínt 4-5 centi mélyen átkeverjük, és visszatömörítő hengerrel zárjuk. A kulcskérdésnek inkább a vetőgépet tartom. Tavaszi kapásnövényeinket PP-kites John Deere-rel vetjük, aminek jó a mélységtartása, nagy a talajnyomása, így pontos, szép vetést érünk el vele. A vetőtárcsa előtt dolgozó elővágótárcsa és Yetter-sávtisztító megtisztítja a szármaradványos felső réteget, így a mag pontosabban kerül a talajba. A hátsó, ujjas tömörítőkerék pedig szépen visszazárja a magárkot.
Dr. Juhász Péter András
Ősszel, búza, repce vetésekor John Deere 750 A típusú direktvetőgépet használunk: kell a nagy csoroszlyanyomás a direktvetésnél, és fontos a nagy áteresztőképesség is, mert nem szabad, hogy beduguljon a nagy szármaradvány vagy takarónövény mellett. A szármaradványok miatt a tápanyag-utánpótlást kapás növényeknél egy félig saját tervezésű és gyártású Yetter-egységekkel felszerelt injektálóval végezzük, amikor Nitrosolt juttatunk a talajba.
– Mitől várja, mi oldja meg a talajtömörödés problémáját; milyen technológiai elemektől óvakodjunk, vagy milyen gyakorlatra fektessünk ilyen téren több figyelmet?
– Az előzőeknél ez mindvégig szempont: a fő a taposás mérséklése, a menetszám csökkentése. Gabona vagy repce után egyébként egy 7-8 fajtát tartalmazó, kifagyó takarónövény-keveréket vetünk, tavaszi terminálással. Ez nemcsak a szénforgalom, a szervesanyagpótlás miatt jó, hanem az akár 2 méterig lehatoló vastagabb vagy hajszálgyökerek miatt, amik lazítják, szerkezetessé teszik a talajt. Az persze fontos, hogy hogyan időzítjük ezeknek a vetését: ha túlzottan megerősödnek, virágot hoznak, inkább zsigerelik a talajt, ezért előtte terminálni kell ezeket a takarónövényeket.
– Többnyire a barna talajfelszínhez vagyunk szokva. Átok vagy áldás a szármaradvány a felszínen? Csak a felszín felett telelnek át kórokozók és kártevők, és ezért fontos a leforgatás?
– Szerintem ebben a vetésforgó a legfontosabb tényező. Én azt tapasztalom, hogy a felszíni szármaradványok aerob módon történő bomlása a talajélet fellendülésével egyre jobb, egyre gyorsabb, ha egyébként a technológia körültekintő. Egyáltalán nem tapasztalok olyan kártevőnyomást, amit a no-till technolóigával kapcsolatban néha fel szoktak hozni.
– Mennyire okoz nehézséget gyomkezelésben a talajmunkák elhagyása, minimalizálása, mire kell odafigyelni?
– Nálunk most például alig voltak gyomok. A takarónövények után, tavasszal minimális gyomnövekedés volt a kukoricában. A takarónövény ősszel lenyomja, takarja a talajt, utána nem tud feljönni a gyom. Más kérdés, hogy a kukorica után lehet egy nagyobb gyomnyomás, akkor bizony elkél a glifozát és még a mechanikai gyomirtás is.
– Jellemzően mekkora részt tesz ki a költségeikben a talajművelés? Hogyan változtatna ezeken a költségeken?
– A forgatás nélküli talajművelés költségeit tekintve szerintem nagyjából megegyezik a hagyományos szántásos műveléssel. A lazítással, tárcsázással, vetéssel olyan 35-40 liter üzemanyaggal teljesítjük a feladatot; nem hiszem, hogy ezzel hátrányban lennénk a szántásos műveléshez képest. De ez csak egy elvi válasz, mert minden azon múlik, hogy ki mennyi menetszámmal, milyen inputozással, mennyi növényvédelemmel vagy plusz tápanyaggal teljesíti a szezont. Muszáj hangsúlyoznom, hogy mi nem is a költség vagy a megtakarítás miatt váltottunk a forgatás nélküli művelési módra, hanem a talajaink épsége, élettana érdekében. Itt egy-két év alatt nem lehet eredményt várni, de ha nem is kimutatható költségarányosan, a talajok megóvása érdekében ezt tartom hosszú távon jövedelmező megoldásnak.
– A profitot vagy a hozamot veszi figyelembe a termelésnél? Hogyan mérlegeli egy-egy folyamat megtérülését?
– Nem kérdés, hogy a profit, ez az alapja mindennek, ebből van megélhetés, fejlesztés, innováció. Nem lehet véletlen, hogy az USA-ban és egyre több helyen már teljesen átállnak erre a művelésmódra. Növelik a forgatás nélküli, sőt, a művelés nélküli területek arányát, preferálják a direktvetést, és sok helyütt szinte már csak a betakarításnál meg a vetésnél van gép. A fontos szerintem a megfigyelés, a tapasztalatokon és a fokozatosságon nyugvó eljárás és persze a megfelelő gépállomány.
– Mi volt a legnagyobb félelme a szántás elhagyásakor? Mennyire volt ez megalapozott?
– Félelem nem volt, de azért persze szorítottunk, hogy nehogy veszteségesen jöjjünk ki belőle, amikor átálltunk. Nem féltünk, hanem körülnéztünk forgatásnélkülit követő ismerősöknél, kérdezősködtünk, figyeltünk, aztán láttuk, hogy menni fog – ismétlem: körültekintően, óvatosan és jó eszközökkel.
Kohout Zoltán
