Öntözés híján rohamosan veszítjük el piacainkat

Újabb aszályrekord fenyeget

Az utóbbi hatvan év 6. legszárazabb időszakát éljük, és a meteorológiai adatok aggasztó képet festenek a közeljövőről. A növénytermesztés szempontjából döntő, tavaszi időszakra vonatkozó, leginkább intő fejlemény, hogy folyamatosan és gyors ütemben tűnik el az ilyenkor szokásos és fontos csapadék – ráadásul a szántók és kertészetek nagy részét érintő dél-nyugati, közép- és észak-magyarországi térségekben különösen. Az egyik megoldás a még el sem kezdődött átfogó öntözésfejlesztés lenne, ami ráadásul nemcsak halaszthatatlan, de meg is térülne. Ugyanakkor azonban a lemaradásunk oly tetemes, hogy még ha ezt az évet meg is ússzuk, nyugat- és kelet-európai konkurenseink ellenállhatatlanul szorítják ki áruinkat a piacokról.

Szárazság és extrém csapadékok szeszélyes váltakozása teszi nehézzé a védekezést

Kevesebb víz és több stressz jön

Az idei szárazságot kísérő adatok mind kedvezőtlen és egyirányú tendenciát rajzolnak ki. A hőmérséklet-emelkedés az elmúlt 36 évben szignikáns növekedést mutat Magyarországon, és a durván 2 fokos emelkedés máris gyorsabb, mint a bolygó átlaga; néhány évtized múlva 3,5 fokos átlaghőmérséklet-emelkedés várható.

Közben, ha nem is ennyire szembetűnően, csökken az éves csapadék mennyisége. Nem is az éves átlag változása aggasztó, hanem az időbeni és térbeni változékonyság kiéleződése. Az utóbbi években mind többször tapasztaljuk, hogy az átlagosnál bőségesebb az eső- vagy hómennyiség, viszont előtte/utána tartósan száraz időszakok okoznak stresszt a növénykultúrákban. Máshogy kifejezve ugyanezt: kevesebb a csapadékos nap országos átlagban, de egyre több a 20 mm-t meghaladó csapadékú napok száma, s mindeközben a száraz időszakok hossza jelentősen nőtt az utóbbi bő 110 évben. Márpedig a sokszor korszerűtlen talajművelést folytató, takarónövényeket és szántás nélküli, minimumművelést nem alkalmazó gazdaságokban a rövid ideig tartó, intenzív záporokat, zivatarokat követő kis özönvizek nem tudják hatékonyan pótolni a száraz időszakok kieséseit, sőt, gyakran további talajromlást okoznak.

Eltűnt a tavaszi esők ötöde

A szélsőségek egy másik sajátos, figyelmet érdemlő tünete a tavaszi csapadékmennyiség változása. Míg az éves csapadékmennyiség – még ha szeszélyes eloszlásban érkezik is – szinte változatlan, addig a tavaszi súlyos csökkenést mutat. Az őszi vetésű növények fejlődése és tavaszi vetésűek indulása, a növényvédelmi kezelések és trágyázások miatt fontos időszakban – az utóbbi száz év adatsorai alapján – csaknem 20%-os visszaesés következett be. Szintén jelentősen csökken az őszi csapadék, amelynek az elmúlt szűk negyvenévi átlaga 145,5 mm volt. Noha hagyományosan a tél a legszárazabb évszakunk – évi átlagban 110 mm esik hó vagy eső formájában – ott az utóbbi időben kisnövekedést mutatnak az adatsorok, még ha nem is jelentős mértékben.

Így lett az egyik legszárazabb év

És most lássuk, mi a helyzet az elmúlt egy évben! A meteorológiában használt csapadékindex (SPI) a szárazság mértékét hivatott mutatni. A viszonyítási alap az elmúlt évtizedek csapadékösszeg-átlaga, ami nálunk durván 600 mm. Nos, az elmúlt egy évben (tavaly április és idén március között) lehullott csapadékmennyiség elmarad az 19611990-es sokévi átlagtól. Idén tavasszal az SPI egyéves országos átlaga -1,31, ami összességében ugyan mérsékelten száraz kategóriát jelent, de eléri a meteorológiai aszály kritériumát. Sőt, mivel az előzőekben említett csapadékeloszlás súlyosan aránytalan, a mezőgazdaság szempontjából a helyzet korántsem „mérsékelt” – mint látni fogjuk.

Az SPI alapján 1955 óta ez a 6. legszárazabb egyéves időszak. Az agráriumot érintően különösen nagy baj, hogy sem ősszel, sem télen nem kaptak a talajt mély rétegekben átáztató csapadékot az ország nagy területei. A legsúlyosabban érintett vidék a Dunántúl déli része (Dráva-mente), a Felső-Tisza-vidék és a Közép-Tisza-vidék, kisebb területen a Marosköz, illetve a Nógrádi-medence egyes részei.

Tavaszi szél vizet apaszt

Ám idén az évtizedes trendek mellett néhány szerencsétlen, kedvezőtlen körülmény is erősíti a szárazság negatív hatásait. Az első a hőmérséklet emelkedő trendje. Ez az egész országban markánsan kimutatható (egyébként érezzük is) mind éves átlagban, mind az évszakos értékeknél 1901 óta. Idén 2,1 fokkal magasabb volt a középhőmérséklet a sokéves átlagnál január és március között, sőt, az 1981-2010-es normál értéket 3 fokkal lépte túl az év első három hónapjában – erősítette meg lapunknak Bíróné dr. Kircsi Andrea. Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) éghajlatszakértője szerint a másik tényező: a szél.

Februárban és márciusban Európa felett anticiklon épült ki, ami esetenként a Kárpát-medence fölé húzódott, és meggátolta a frontok eljutását térségünkbe: csak a frontok peremén érkeztek csapadékot adó léghullámok. Amikor az anticiklon mégis elmozdult nyugat, észak-nyugati irányba, akkor ugyan a frontok-frontátvonulások útja megnyílt térségünk felé, de egyrészt ezek kevés csapadékot hoztak (a frontok csapadékmezeje szétesett az Alpok és Kárpátok felett), ráadásul a frontvonulások nagyon szeles idővel jártak, ami fokozta a talajok kiszáradását.

Mit jelent mindez a talajnak?

Az OMSZ agrometeorológiai elemzése szerint a felső 20 cm-es talajréteg nedvességtartalma az ország túlnyomó részén a kritikus 40%-os érték alá csökkent március végére, sőt, a nyugati és északi határszél kivételével a 30%-ot sem éri el. Az ennél mélyebb rétegek több nedvességet tartalmaznak ugyan, de a téli csapadékmennyiség nem volt elég a nagyobb mélységek őszi aszály utáni feltöltéséhez, így 50-150 cm alatt is számottevő hiány mutatkozik. Az aszály jelei a keleti országrészben sokfelé, a Dunántúlon foltokban mutatkoznak, keleten is főként a rossz víztartó képességű talajokon súlyos a helyzet.

Egy neve mellőzését kérő gazdaságvezető lapunknak azt mondta: az eddigi aszálykárt nem fogják kiheverni a növények, bármilyen eső jön is a tavaszi szezonban. Azok sem nyugodhatnak meg, akiknek sikerült elvetniük például a kukoricát: a felszínközeli rétegben még előforduló nedvesség miatt szétterül, de gyenge marad a gyökérzet, ami már el sem indul lefelé, miután lejjebb már kiszáradt a talaj.

Takarás, lazítás – kell és meg is éri!

S ha már talaj – az elmúlt 12 hónap, de különösen a tavaly nyár vége óta eltelt időszak megmutatta, milyen fontos és sürgető Magyarországon is átállni a talajkímélő, a talaj nedvességét megőrző művelési technológiák alkalmazására. A takarónövények egyrészt óvják a talajt a szelek és a lezúduló nagy esők erodáló hatásai ellen, másrészt szivacsként tárolják a csapadékot, továbbá gátolják a kipárolgást, sőt, még lazítják is a talaj szerkezetét. Mindemellett tárolják és átadják a tápanyagokat a főnövénynek.

A talajkímélő (szántás/forgatás nélküli) művelési formák ezt erősítve előmozdítják a talaj laza szerkezetét, megóvják annak élővilágát – ami végső soron a termőföld jó víz- és levegőháztartását, a giliszták, gombák, baktériumok, tápanyagok felhalmozódását eredményezi.

Néhány hete egy Zala megyei gazdaság vezetője lapunknak azt nyilatkozta: bár az átállás első évében volt némi terméscsökkenése, azóta még az aszályos években is plusz 30-40 mm csapadék és háromszor annyi giliszta van a földjeiben, így ma a legrosszabb években is jóval a környék átlaga felett arat.

Mennyi a kár?

A Gabonatermesztők Országos Szövetsége (GOSZ) szerint a kalászos gabona 30%-a kárba veszhetett – mondta nemrég Petőházi Tamás. A GOSZ elnöke úgy kalkulál, hogy ennek mértéke 1 millió, de a tavalyi terméseredményhez képest a 2 millió tonnás terméscsökkenés sem zárható ki. A fent említett talajművelési szempontokhoz adalék, hogy Petőházi szerint is aggasztó, ha a gazdák sokasága elhagy bizonyos technológiai elemeket csak azért, hogy az aszály miatt várható gyenge bevételeket így spórolva kompenzálja. Behozhatatlan kiesést, 15%-os terméscsökkenést is lehetségesnek tart Halmos Gábor, a Concordia Közraktár Zrt. vezérigazgatója, aki szerint a csatornázott, öntözött földeken gazdálkodóknak most nagyon nagy szerencséjük van.

A szárazság egy éve Magyarországon az elmúlt hónapok csapadékindexe alapján (forrás: OMSZ)

Nemcsak az őszi búza van bajban, hanem a repce, a kukorica, a krumpli, a borsó is. Utóbbit szinte csak ott vetik, ahol öntözni is tudják. A szűk 300 ezer hektáron vetett repcének 30%át is fenyegetheti a szárazság – több tízezer hektárt máris beszánthattak a termesztők. A vetések fő akadálya a rögös, poros, szélsodorta talaj. Ahol mégis sikerül a termőföldbe juttatni a magot, ott is kérdéses a műtrágyázás, a növényvédelmi kezelés eredményessége, ha nem érkezik bemosó csapadék. Raskó György agrárközgazdász szerint 100 milliárd forint fölötti kárt okozhat a szárazság csak a búza- és repcefronton. Ráadásul a sajtójelentések szerint mind Nyugat-Európában, mind Ukrajnában és az oroszoknál nő a gabonakibocsátás, vagyis még a kevesebb magyar gabonának sem lesz magasabb az ára. Raskó szerint az fenyeget, hogy a keleti termelők is kedvező árakon nyomulhatnak be a kieső magyar gabona helyére.

Szakemberek hasonlóan borús kilátásokat – a hazai termények drágulását és az import erősödését – jósolnak a zöldség-gyümölcs ágazatban.

A gazdák-gazdaságok máris több mint félezer aszálykárt jelentettek be, összesen 24 ezer hektárt érintően. Összehasonlításul: 2018 tavaszán 1 kárbejelentés érkezett 41 hektárra…

Öntözés: „szörnyű hibánk” a késlekedés

A szakértők szerint az állam idén nagy segítséget nyújtott a gazdálkodóknak egyrészt az öntözési szezon kezdetének előrehozásával (április 15-ről március 1-re), másrészt az alapvízdíj csökkentésével. Igaz, akik az aszály miatt többet öntöznek az előre kalkuláltnál, azok továbbra is az emelt díjat fizetik.

Sokkal nagyobb baj az, hogy Magyarországban évtizedek óta semmi sem történik az öntözött területek növelése érdekében. A szárazság, a felmelegedés a 80-90-es évek óta sürgeti a megoldást, és Illés Zoltán, a Vidékfejlesztési Minisztérium környezetügyért felelős akkori államtitkára és Dunkel Zoltán, az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) elnöke már akkor a felszíni vizek és a csapadék megtartását, konkrétan 100-150 záportározót és 8-12 nagyméretű víztározó megépítését – sőt, már akkor egy öntözési hivatal létrehozását szorgalmazta.

Az átfogó öntözésfejlesztési program az utóbbi hónapokban nagy lendülettel elkezdődött. Szerkesztőségünknek az Agrárminisztérium és a NAIK vezetője vázolta, hogy mind a gazdák-gazdaságok öntözésberuházási adminisztrációját, mind a szükséges képzések hozzáférhetőségét a megfelelő szervezeti formákkal segítik, továbbá 10 éven át évi 17 milliárd forintot fordítanak az infrastrukturális és egyéb feladatok finanszírozására.

Raskó György szerint súlyos késésben van az ország: nem tudjuk „megfogni” a Dunán, a Tiszán, a Bodrogon, a Rábán vagy a Dráván érkező vízmennyiségeket. Szerinte is szükség van víztározók építésére a bővebb vizű folyókon, mert ma a gazdák ha akarnának sem tudnának hová csatlakozni saját hálózataikkal. „Az ausztriai hegyekben most is van még hó, ami rövidesen elolvad. Az a víz Magyarországra is jön, de mivel nincsenek tározóink, néhány nap alatt levonul a folyóinkon, holott ezt be lehetne tározni az olyan aszályok idejére, amilyen ez is. Szörnyű hibáink vannak ezek a téren, egyszerűen nem találja meg a helyes utat az ország. Ha ezt 20 éve elkezdtük volna, az is késő lenne, mert 20-30 évbe telik, amíg ez a víztározó- és öntözőrendszer szépen kiépül – mondja az Antall-kormány agrárminisztere, aki ma maga is gazdálkodó. Számításai szerint 1 hektár öntözött termőföld átlagosan 1 millió forint termelési értéket állít elő, öntözés nélkül pedig 400 ezret. Ha csak 500 ezer plusszal számolunk hektáronként, a hazánkban művelt 5 millió hektáron az is 2500 milliárdos termelésiérték-növekedést jelent, és ennek Raskó szerint mintegy 1000 milliárdos nyereségtartalma lehetne. A fejlesztéseket a cikkünk elején részletezett időjárási trend sürgeti: a szárazság, a szélsőségek gyakoribbá válása.

Így (nem) használjuk ki és fel a rendelkezésre álló vízkészleteinket (illusztráció: Kató Dániel)

(E cikkünk anyagának áprilisi összeállítása után kezdődtek a kiadós, lényegében május 2. dekádjáig sem szűnő esőzések. Ezek – szintén az OMSZ elemzései szerint – néhány kisebb térség kivételével a legtöbb helyen feltöltötték a szomjazó talajokat, elsősorban a termőföldek fél-egyméteres mélységében. Május 20-án egyedül a Dél-Alföld és Hajdú-Bihar egyes területein van elmaradás, ugyanakkor a termőföldek még mindig bírják a csapadékfelvétel – csupán főleg a rossz szerkezetű táblákon alakulnak ki belvizek.)