Az Európai Unió legelső és legnagyobb közös politikája, a közös agrárpolitika 1962-es megalakulása óta eddig öt komolyabb módosításon és kiigazításon esett át. Például az 1992-ben elindított MacSharry reform korlátokat vezetett be a növekvő termelés megfékezésére, az állami intervencióra, a 2003-as változtatás a támogatásokat szinte teljesen elválasztotta a termeléstől, míg 2013-ban bevezették a zöldítés feltételrendszerét.
Az uniós agrárpolitika jelenleg is komoly kihívásokkal szembesül, mint az élelmezésbiztonság szavatolása nem csak az EU, de a világ számára is, a globális piacok és az árak ingadozásainak kezelése, a vidéki területek fejlődésének fenntartása unió-szerte, a természeti erőforrások fenntarthatóbb módon történő felhasználása és hozzájárulás az éghajlatváltozás mérsékléséhez. E kihívásokra történő megfelelő reagálás érdekében, de az egyszerűsítés alapelvének biztosítása mellett, megfontolt döntésre van szükség. A tét nagy, hiszen több mint 500 millió európai polgár élelmezése, 137 milliárd eurónyi agrárexport (Eurostat, 2018. év), 12 millió gazda jövője és 44 millió munkahely sorsa múlik ezen a reformon. Ki kell állni a KAP uniós költségvetése megtartásáért, amely ma az uniós büdzsé 38%-át teszi ki, de az EU össz-GDP-jét tekintve a kiadások mindössze 1%-át jelenti. A britek közelgő – nem tudni, mikorra megvalósuló –kilépése 2018-as árakon számolva kb. 5-6%-nyi lyukat üt majd az unió jövőbeni hétéves költségvetésén. Továbbá, egyre többen adtak-adnak hangot a földművelési és állattartási követelmények szigorítása, a nagyüzemi növénytermesztés és belterjes állattartás uniós támogatásokból történő kizárása, valamint a támogatásoknak a nagyobbaktól a kisebb gazdaságok felé történő átirányítása iránt.
Ki kell állni a KAP uniós költségvetése megtartásáért, amely ma az uniós büdzsé 38%-át teszi ki
Az Európai Bizottság 2018 májusában a jövőbeni hétéves költségvetésre, míg június elején az új uniós agrárpolitikára kiadta a hivatalos javaslatait. Az ír agrárbiztos, Phil Hogan erőteljesen szorgalmazta mind a költségvetési tárgyalások, mind az agrárreform-álláspontok még a közelgő európai parlamenti választások előtti lezárását, hogy az új agrárrendtartási rendszer már 2021-től hatályba léphessen, s ne kelljen átmeneti időszakot beiktatni (a 2013-as reformot követően 1 éves átmeneti időszakra volt szükség). Különösen az Európai Parlament Agrárbizottságára, valamint a saját parlamenti frakciójára, az európai néppárti képviselőcsoportra helyezett politikai és diplomáciai nyomást. Az Agrárbizottság azonban még február végén, kétharmad-egyharmad arányban úgy döntött, hogy a minőségi munkához szükséges kellő idő biztosítása érdekében áprilisban, az utolsó három ülésén szavaz majd az agrárreformhoz adott parlamenti jelentésről, így a plenáris ülésen meghozandó döntés a következő Európai Parlament idejére tolódik át.
Forrás: Farm Europe intézet – 2018. május. Az Európai Bizottság uniós agrárköltségvetésre vonatkozó javaslatának becsült hatása a mezőgazdasági jövedelmek átlagos alakulására az EU-ban
A végső bizottsági javaslatot mindannyian ismerjük. Mind a költségvetési indítvány, mind az új teljesítési modellt leíró részletes szabályrendszer megdöbbentette az EP Agrárbizottságának a képviselőit.
Először is, a belga Bruegel Intézet számításai szerint az Európai Bizottság javaslata – melyet mind folyó áron, mind 2018-as áron kiszámolt; mi a kézzelfoghatóbb 2018-as árakat használjuk –mintegy 15%-kal rövidítené meg az uniós agrárköltségvetést. A brit kilépés csak 5-6%-os vágást indokolna minden uniós politikánál, de a brüsszeli vezetés emellett más célokra, az új menedékjogi és az új migrációs pénzalap feltöltésére, valamint az unió külpolitikai tevékenységének a szélesebb körű finanszírozására jelentős forrásokat vonna el a két hagyományos uniós politikától, az agrárpolitikától és a kohéziótól. A Bruegel Intézet 13%-os csökkenést jelez a közvetlen támogatásoknál, s horribilis, 23%os vágást a vidékfejlesztésnél. Emellett a már jelentősen csökkentett agrárbüdzsé tagállamok közötti kiegyenlítése céljából a Bizottság a lemaradó országok gazdáinak területalapú kifizetését 50%-kal közelítené az uniós átlaghoz (ún. külső konvergencia), de ezt nemcsak az EU átlaga feletti kifizetésekkel rendelkező tagállamoktól, hanem a 90% és az átlag között elhelyezkedő tagállamoktól – ilyen például Franciaország, Ausztria, Írország, de hazánk is – is elvenné, méghozzá ugyanolyan (3,9%-os) mértékben. Ezt a javaslatot egyszerűen nem lehet korrektnek nevezni. Ami a magyar szeletet illeti, az Agrárgazdasági Kutatóintézet 2018-as árakon történő számításai szerint a közvetlen támogatásoknál az uniós források 16,4%-át, míg a vidékfejlesztési pillérben több mint a negyedét, 26,61%-át veszítené el. Amennyiben ez a bizottsági javaslat valósulna meg, az egy komoly csökkenést jelentene a magyar agrárium számára, hiszen számításaink szerint a következő hét évben 1230 és fél milliárd forintnyi uniós támogatás hiányozna a hazai mezőgazdaságnak. Sőt, a fenti táblázat azt is bemutatja, hogy a bizottsági költségvetési javaslat megvalósulása esetén mennyivel csökkenne a gazdák becsült átlagjövedelme a következő hétéves időszakban (nem minden tagállam szerepel itt).
A KAP jövője. Forrás: Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatósága honlapja
A Parlament – a következő hétéves uniós keretköltségvetésre vonatkozó tavaly novemberi parlamenti állásfoglalása mellett – az új uniós agrárpolitikáról szóló jelentésnél is kimondta, hogy elvárja a jelenlegi – az EU 27-re számított – uniós büdzsé megőrzését, s a csökkenést nem tudja elfogadni. A költségvetésről és a szorosan ahhoz kapcsolódó kérdésekről (mint például a külső konvergencia) majd az állam- és kormányfők döntenek az Európai Tanácson, de a Parlamentnek utólagos vétójoga van, így az elvárásait nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az EP tehát nyíltan kiáll a Magyarországon nemrég elindult aláírásgyűjtés célja, az agrárköltségvetés megőrzése mellett.
Másodszor, a Bizottság által kigondolt új teljesítési modell a jelenlegi rendszerhez képest nemhogy előrelépést, hanem egy teljesen új, bonyolult és nehezen megvalósítható elgondolást fogalmaz meg stratégiai tervekkel, teljesítménymutatókkal és mérésekkel (a következő oldal tetején található ábra foglalja össze a Bizottság javaslatát).
Az agrárbizottsági tagok többsége jogosan vetette Hogan biztos szemére, hogy a nemzeti stratégiai tervek valójában kivennék az unió kezéből az irányítást, s azt a tagállami kormányok kezébe adnák. Ez két szempontból rossz. Egyrészt – ahogy a Farm Europe brüsszeli intézet is írja – hosszú távon a Közös Agrárpolitikából sok nemzeti agrárpolitika válna, amely e közös uniós politika eljelentéktelenedését hozná maga után, s így idővel a közös, uniós források további leépülésében is megjelenne. Másrészt, ha a tagállamok határozhatnák meg a nemzeti agrárpolitikájukat és ehhez uniós pénzt kapnának, akkor a nagyobb és erősebb tagállamok, mint Németország, Franciaország vagy Hollandia jóval jobb pozícióba kerülnének a kisebbekkel szemben, hiszen könnyebben tudnák kitárgyalni a stratégiai tervüket a Bizottsággal.
Az EP megfelelően átírta a bizottsági tervezetet ahhoz, hogy megmaradjon a KAP közös uniós politika jellege
A COPA-COGECA álláspontja szerint ez megbontaná az EU belső piaca amúgy is törékeny egyensúlyát, s végül az integráció gazdaságának a széteséséhez vezetne. A parlamenti szakbizottság képviselői, köztük a magyar Erdős Norbert, ezért egy egységes erős és döntően uniós alapú agrárpolitikában érdekeltek. A parlamenti munka kezdete előtt dönteni kellett arról, hogy az EP Agrárbizottsága alapból utasítja el az Európai Bizottság javaslatát, s új tervezetet kér, vagy nekiesik a javaslatnak, s ahol kell, teljesen átírja, hogy biztosítsa az agrárpolitika közös jellegét. A grémium végül ez utóbbi mellett döntött. Közben bonyolította a helyzetet, hogy az EP Környezetvédelmi Bizottsága társbizottsági státuszt kapott ebben az ügyben, vagyis akár az Agrárbizottság nélkül is benyújthatná a jelentését az EP plenáris ülésének, s extrém esetben az is előfordulhatna, hogy kizárólag környezetvédelmi pozíciót fogad el álláspontként az Európai Parlament. A környezetvédők jelentéstervezete „ráhozta a frászt” a gazdák érdekképviseleti szervezeteire, hiszen többek között csak 40%-nyi alaptámogatást, tápanyag-gazdálkodási tervek kötelező elkészítését, irreálisan szigorú és a zöldítéssel kibővített kölcsönös megfeleltetést (az új rendszerben ezt kondicionalitásnak hívják), nagyon alacsony – 80 ezer eurós – támogatási felső határt s kicsi – mindössze 6%-os – termeléshez kötött támogatást kér. Ezt mindenáron el kellett kerülni, így az elsődleges magyar érdek a szakbizottsági szavazás elhúzása volt, hogy ebben a ciklusban, ezzel a parlamenti összetétellel elkerüljék a plenáris szavazást, s ne kelljen a Környezetvédelmi parlamenti bizottság álláspontját a plenáris ülés elé vinni. Nem véletlen, hogy a Greenpeace civil szervezet a plenáris döntés elmaradása miatt kesereg a leginkább, amellett, hogy tartalmi szempontból teljes mértékben elégedetlen az Agrárbizottság döntésével. Ezt a horror forgatókönyvet, összefogva a németekkel és a közép-kelet-európai képviselőkkel, sikerült elkerülni – az EP Agrárbizottság szavazásaira április 1-jén, 2-án és 8-án került sor. Végeredményben egy inkább kiegyensúlyozottnak, mint elfogultnak tekinthető, a további tárgyalásokra jó alapot nyújtó szöveget vesz majd át az új Parlament új Agrárbizottsága (a tartalmi kérdéseket a cikk második része mutatja be). Ez akár úgy is dönthet, hogy új parlamenti jelentést állít össze a jogszabálytervezetekről, vagy további módosító indítványokat kér be a képviselőktől, s azokról újra szavaz, mielőtt a plenáris ülésre vagy egyeztetőbizottsági tárgyalásokra, ún. trialógusokra menne a dosszié. Véleményünk szerint további módosításokkal kell majd javítani a szövegen, például a támogatási felső határ tekintetében, de erről majd a második részben. Összességében időt és további manőverezési lehetőséget nyertünk a Parlamentben, a magyar érdekek még jobb képviselete érdekében.
Másrészt, a parlamenti agrárbizottsági munkában teljesítettük a másik fő célkitűzést is, hiszen az EP megfelelően átírta a bizottsági tervezetet ahhoz, hogy megmaradjon a KAP közös uniós politika jellege, ne legyen agrárpolitikai renacionalizáció, így hosszú távon a KAP ne jelentéktelenedjen el. Például a kondicionalitásnál a részletszabályokat is meghatározza az EP, s a leendő rendelet III. mellékletében pontról pontra leírja a gazdáknak szóló alapkövetelményeket, méghozzá a jogszabályba foglalt gazdálkodás tizenhat, míg a helyes mezőgazdasági és környezeti állapot kilenc előírásában. A tervezet ezenkívül elveszi a lehetőséget a Bizottságtól, hogy ezeket a követelményeket másodlagos jogalkotással a jövőben kiegészítse vagy módosítsa. A Capreform.eu tudományos blog szerint szintén a közös jelleget erősíti az aktív gazda fogalmának a meghatározása, de a fiatal gazda és az új gazda fogalmának (a 40 éves korhatár alapján történő) szétválasztása vagy az állandó gyepterület jelenlegi fogalmának a megtartása is. A támogatási felső határnál pedig egységes küszöbérték került meghatározásra minden gazda számára, s egységes rendelkezések szabályoznák a munkabér és más bér jellegű juttatások, s a gazdálkodáshoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások költségeinek a levonását, míg a Bizottságtól elvettük a másodlagos jogalkotás lehetőségét ezen a területen.
A Parlament Agrárbizottságának elfogadott álláspontját, az agrárpolitika fő pontjaira vonatkozó elgondolásokat a cikk következő részében részletezzük majd.
SZERZŐ: PÁCZAY GYÖRGY • EURÓPAI PARLAMENTI SZAKÉRTŐ
