Tervezhető tőszám- és tápanyag-differenciálás „okoskodás helyett”
Az AgroFIELD akadémiai előadásainak korábbi, írott megjelenésében részletesen vizsgáltuk a kukorica tőszámának a termés mennyiségére gyakorolt hatását. Élesen rávilágítottunk arra, hogy a digitalizáció – az agronómia nélkül – képtelen a valós haszon irányába terelni a precíziós gazdálkodást. A digitális környezet viharos fejlődése nem egyensúlyozhatja ki a szakmai alapok és adatok markáns megjelenésének a hiányát. Legfeljebb a tudatunkban képes felépíteni a valós szolgáltatás és/vagy haszon erős illúzióját, melynek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy nem azonos a valósággal.
Nem tudjuk megragadni a nemesítési módszerek fejlődésében előálló tartalékokat, mert a gyors hibridrotáció miatt ezen genetikák terméspotenciál-növekménye – a kellő hibridinformáció hiányában – homok módjára pereg ki az ujjaink között. Rámutattunk arra, hogy a kukorica genetikai hátterében a tőszám tekintetében (is) hatalmas változékonyság áll, ezért balgaság fajszinten kezelni ezt a tulajdonságot. Elengedhetetlen tehát a hibridek karakterizálása a tőszám tekintetében.
Milyen hatások meghatározók a Kárpát-medence változatosságában?
A korábban bemutatott kísérletsorozat rámutat arra, hogy a hibridek között óriási különbség van a tőszámra adott termésválaszok tekintetében. A négy helyszín adatait elemezve az is kiviláglott, hogy különböző adottságú termőhelyeken (és/vagy évjáratokban) ezek a tulajdonságok – hibridenként eltérő mértékben – változhatnak is. A termőhelyi és/vagy évjáratbeli változatosságot is számos tulajdonság egymásra hatása határozhatja meg. A kukorica szempontjából a legfontosabb, hogy a csapadék és a talajviszonyok harmóniába kerüljenek. Ha ez mondjuk – kedvezőtlen esetben – öntözéssel megvalósulhat, akkor helyezhetjük a hangsúlyt egyéb tényezőkre, például az inputokra és azok mennyiségére. A termőhely állapotának fontos faktora annak tápanyagszintje, azon belül is a nitrogénszolgáltató képesség. A kukoricahibridek nitrogénkarakteresztikája egy újabb komoly változó, amelyet az okos „okoskodáshoz” szintén meg kell határozni. A harmadik változó ebben a „polidimenziós térben” a termőzóna, azaz a talaj változékonysága (mozaikossága) amely minden megoldandó problémaszámot a maga sokszínűségével felszoroz és ezzel előállít egy olyan bonyolult feltételrendszert, melynek megoldása – a mai tudás- és technikai szinten – a „mission impossible” (lehetetlen küldetés) kategóriájába kerül. Ennek a messze nem egyszerű helyzetnek a megoldása nem lehet és nem is lesz rövidtávú.
A közeli jövőben a szakma, a digitalizáció és a mesterséges intelligencia (MI) szoros egymásra találása hozhat majd eredményeket az okosfronton is
Talán a közeli jövőben a szakma, a digitalizáció és a mesterséges intelligencia (MI) szoros egymásra találása hozhat majd eredményeket az okosfronton is, demost valami másra lenne szükség, most kellene valami, ami hasznos megoldást hoz a termelésbe az okosnak mutatott „okoskodás” mellett, de inkább helyett.
Hogyan lehet alkalmazkodni a termőhelyi és évjáratbeli körülményekhez?
Erre az adna lehetőséget, ha megismernénk hibridjeinket és meghatároznánk – legalább – tulajdonságkategóriáikat, ki tudnánk választani azokat az „okoshibrideket” melyek képesek alkalmazkodni a Kárpát-medence nagyon hektikus időjárási és változatos talajtípusaihoz. Az okoshibrid az a megoldás, amely időt ad a tudománynak és a technikának, hogy egymásra találva harmóniába kerüljön. Akkor elérkezik majd a digitális jövő, de most nagyon kellene ez a segítség az analóg gazdálkodáshoz is, hogy a környezeti változékonysághoz való alkalmazkodást – a pillanatnyi emberi okoskodás helyett – az okoshibrid genetikailag elvégezze. Az okoshibrid legyen rugalmas, és ezáltal képes legyen alkalmazkodni térben és időben a pillanatnyi körülményekhez.
Igáslovak és telivérek – vizsgálat a kukorica karakterisztikájára
2019-ben a Precíziós Műhely rovatindító cikke volt egy, az Egyesült Államokban, Iowa Államban lefolytatott hároméves és három helyszínes Work Horse-Race Horse (WR-RH) kukoricakarakterizációs kísérletsorozat ismertetése. A kutatás célja az volt, hogy mely hibridek képesek alacsony nitrogéndózisok és „alacsony” tőszámok mellett elfogadható, de biztonságos termesztésre. (Nagyon meglepő, hogy Iowában havi 100 mm csapadék mellett is foglalkoznak ezzel a kérdéssel, míg nálunk – a körülményeink ellenére – ez a tudományban légüres tér.) Ezt a hiányt valamelyest ellensúlyozandó mutatjuk most be az első hazai WH-RH kísérletsorozat eredményeit.
2019-ben három helyszínen, három talajtípuson állítottuk be a kísérletsorozatot
Az Agrofil-SZMI Kft. által beállított hasonló kísérletsorozat tervei
2019-ben három helyszínen, három talajtípuson állítottuk be a kísérletsorozatot. A nyár folyamán a humuszos homoktalajon útjára indított kísérletet a drótféregproblémák és a csapadékhiány miatt elveszítettük, a másik két helyszín számos hasznos, most ismertetésre kerülő információt szolgáltatatott. A kísérletekben a kezeléseket magában foglaló parcellákat a N-dózisok – és azokon belül a tőszámok – szerint blokkosítottuk, és azokba vetettük el a 20 hibridet. A három nitrogéndózisú blokkot (0-60-180) négyszer megismételtük a rendszerben, hogy statisztikailag is értékelhető kísérleti elrendezést nyerjünk. A területek– nitrogénkezeléseken túl – az üzemi kukorica kezeléseiben részesültek. A területet multispektrális kamerával, drón segítségével több hullámhossztartományban és időpontban felvételeztük. A tenyészidőszak végén a parcellákat parcellakombájnnal takarítottuk be, és parcellánként mértük és rögzítettük a szemtermést és a nedvességtartalmat. Az adatokat statisztikailag feldolgoztuk és értékeltük, aminek segítségével a valódi kezeléshatásokat elválasztottuk a kísérlet hibáiból adódó bizonytalanságoktól. Az eredményeket grafikonon vizualizáltuk, értékeltük és csoportosítottuk a hibrideket, tulajdonságaik szerint.
Eredmények – a tipikus hibridek karakterisztikája
Az 1–6. ábrákon ábrázoltuk a hibridek termőhelyenkénti, egyedi terméseredményeit a grafikonokon jelölt tőszámintervallumokban. A 20 hibridnek – az ábrán látható tőszám mellett – adott átlagai mutatják, jelölik ki a grafikonterület négy kvadrátját, melyek közül a színezett jobb felső negyed mutatja a legértékesebb mezőt, melyben az ábrázolt mindkét tőszámtartomány átlagát meghaladó hibridek kerültek. A hibrideket számokkal azonosítottuk, és a legjobb – a mezőn belül is kiemelkedő – a kísérletben figyelemre méltó hibrideket piros színnel jelöltük.
A 7–10. ábrákon a vonalak helyszínenként mutatják az adott hibrid különböző nitrogénszinteken mutatott tőszám-karakterisztikáját.
Terjedelmi okok miatt csak néhány jellemző hibrid karakterisztikáját tudjuk röviden megmutatni. Ezek a hibridek jól szemléltetik azokat a kategóriákat, melyek ismerete elengedhetetlenül fontos lenne a vetőmagokban rejlő genetikai tartalékok legalább részleges kiaknázásához.
Mindkét helyszínen (mindkét termésszinten) és minden tőszámban jól vizsgázott (kiemelkedően átlag felett teljesített) a 10-es, 14-es és 15-ös hibrid. A magasabb termésszint mellett nagyon jó eredményeket mutatott a 9-es hibrid, míg alacsonyabb termésszinten a gyengébb termőhelyen a 4-es hibrid előnyös tulajdonságai bontakoztak ki.
A 14-es hibrid szinte minden tőszám-kategóriában dobogós helyezést ért el. Terméseredményei kiemelkednek a kísérleti átlagból. További előnyös tulajdonsága rugalmassága és alkalmazkodó képessége, mely a legfeljebb közepes tőszámreakcióban és az alacsony nitrogénreakciójában nyilvánul meg. (A magasabb nitrogénreakciójú helyszínen is csak 60 kg/ha ai. szintig jelentkezett.) A kísérletsorozat szintén plusz variánsa a 15-ös hibrid. Kifejezetten gyenge tőszámreakciója és legfeljebb közepes nitrogénreakciója mellett kiemelkedően magas termésre képes hibrid. Különösen magas terméssel hálálja meg a jó körülményeket. Igazi 60/60-as (60 e. tő/60 kg N) WH hibrid arcát mutatta a kísérletekben. A 10-es hibrid minkét helyszínen csúcsterméssel mutatkozott be, mely gyenge tőszám- és közepes tápanyag-reakcióval párosult. Ígéretes WH-tulajdonságú hibridnek mutatkozik, mely 60/60 szituációban is képes lehet elérni a saját egyéni csúcsát, vagy ahhoz közeli értéket nyújtani, mindezt amellett, hogy termései messze meghaladják a csoportátlagot.
A 9-es hibrid gyenge-közepes tőszámreakcióval és gyenge nitrogénreakcióval rendelkezik. Jó termőhelyen kifejezetten magas terméspotenciált mutat. A 12-es hibrid egy legfeljebb átlagos termőképességű hibrid, melynek kiváló tőszámreakciója mellé mérsékelt nitrogénreakció párosul. Az ábrán jól látható, hogy a gyengébb – de magasabb nitrogénreakciójú – termőhelyen a kiváló tőszámreakciója csak a magas nitrogéndózisok mellett volt képes megmutatkozni.
A 11-es hibrid igényeiben egyértelműen RH (Race Horse) kategória tulajdonságait mutatja, hiszen kiváló nitrogén- és tőszámreakcióval rendelkezik, azonban jelentős inputigényét kiemelkedő terméssel nem képes meghálálni, termesztésének megnövekvő költségeit ellensúlyozni.
A 17-es hibrid szintén jelentős tőszám- és nitrogénreakcióval rendelkezik, a jobb termőhelyi körülményeket meghálálja, termései azonban ennek ellenére is csak a középmezőnyben helyezik el a hibridet. Magas igényei RH-jellegre utalnak, de sajnos termésszintjét illetően a kísérletsorozatban nem volt képes ezt az arcát számunkra megmutatni.
Válasszunk hibridet a termésmaximumhoz!
A korábbi cikkekben és a bevezetőben is szó esett a meglehetősen hektikus kárpát-medencei klímáról és annak további alalakulásáról. Az elmúlt évek csapadékeloszlásai kedvezhettek volna a magas tőszámok alkalmazásának, de ezekben a jó kukoricás években sem jöttek minden esetben a nagy tőszámokra szignifikánsan magasabb termések az egyes alacsonyabb vagy átlagos tőszámokhoz képest. A cikk írásakor uralkodó időjárás az idei évre nézve pedig kifejezetten aggasztónak látszik. A magas tőszám és magas nitrogénszint tartása egy aszályos évjáratban kifejezetten ront a terméskilátásokon, így a célokhoz képes meglehetősen kontraproduktív. Az adott növényre – jelen esetben a kukoricára – megjósolhatatlan, hogy milyen évjárat lesz, és milyen évjáratra, termésszintre tervezzünk tőszámot és tápanyagot.
A klíma hektikussága miatt előnyös a WH-tulajdonság, amelynek tág tőszámoptimuma lehetővé teszi, hogy átlagos vagy átlag alatti tőszámmal vetve, aszályra hajló helyzetben is tudja hozni a körülményekhez igazodó maximumát. A rugalmasága megengedi azt, hogy a nagy termés reményében ne sűrítsük túl az adott évjárat biztosította lehetőségeken. Egy WH hibrid ráadásul lényegesen kevesebb nitrogénnel is el tud jutni akár a termés maximumához is.
Ez előnyös egy aszályos évjártban, mert a magas nitrogénszint tartásához járuló sóhatás aszály idején további termésdepressziót okoz. Egy RH típusú hibrid esetében a tőszámcsökkentésre kevés lehetőség van. Ilyen hibrid alkalmazásánál mindig „ki kell jönni a lépésnek”. Ez azt jelenti, ha nincs eső, akkor csinálni kell! Azokon a helyeken lehet biztonsággal termeszteni minden évjáratban, ahol az öntözés megoldható. Az RH hibridek másik tulajdonsága, hogy a magas tőszámot és tápanyagellátást rekordterméssel képesek meghálálni. Érdekes tapasztalata volt a két kísérletnek, hogy a benne szereplő input- és tőszámigényes hibridek erről az oldalukról nem tudtak bemutatkozni. A vizsgált hibridek közül ebben a kategóriában csak közepes vagy annál rosszabb hibridek vizsgáztak. Így ebben a vizsgálatban, érdemben nem tudunk ajánlani RH hibridet. A kutatásban a nemleges információ is hasznos, mert rámutat annak a veszélyére, hogy a hazai hibridszortimentben keringhet néhány olyan hibrid, amely – állattenyésztési példával élve – hasonlatos a férges malachoz, amelyik „jó kedvvel eszik-iszik, de csak a szőre nő”. Ez pedig ugye az a fajta, amelyet még ajándékba sem szabadna kapnunk, pedig az információ hiányában még fizetünk is érte, a végén azért, hogy „lábon lőhessük” magunkat vele.
Őszre egy újabb évjárat eredményeivel gazdagodhatunk
Nagyon termékeny volt a kísérletsorozat a WH hibridek tekintetében. Több, a tőszám szempontjából rugalmas, és nitrogénigényében szerény hibridet találtunk. Külön szerencse, hogy ezek közül több is átlagon felüli termőképességgel rendelkezik. Reményeink szerint – szerencsés esetben –idén novemberben már egy újabb évjárat három helyszínének eredményével leszünk gazdagabbak, és az AgroFIELD Termelői Klub tagjai már ezen információk alapján (is) választanak kukoricahibridet a 2021-es termelési évre.
SZERZŐ: LAJOS MIHÁLY, BODA ZOLTÁN, HUNYADI-BUZÁS BALÁZS • AGROFIL-SZMI KFT.
