A magas olajsavas napraforgó továbbra is többet ér a hagyományosnál, de az éves ármozgások arra figyelmeztetnek: a prémium már nem jelent automatikusan nagyobb nyereséget.
A napraforgópiacon látványosan kettévált a magas olajsavas, vagyis HO, valamint a hagyományos, nagy olajtartalmú, LO termény árának alakulása. A két terménytípus között továbbra is jelentős az árkülönbség, ám a prémium szegmens az elmúlt egy évben jóval nagyobb veszteséget szenvedett el.
Két napraforgó, két ellentétes ármozgás
Az AKI PÁIR adatai szerint 2026 júniusának utolsó hetében a magas olajsavas napraforgómagot átlagosan 221,2 ezer forintos tonnánkénti termelői áron vásárolták fel. A hagyományos, nagy olajtartalmú napraforgó ugyanebben az időszakban 194,5 ezer forintot ért tonnánként. Az árak az áfát és a szállítási költséget nem tartalmazzák. A különbség tehát megközelítette a 27 ezer forintot tonnánként, ami első pillantásra továbbra is vonzó felárnak tűnik. Az éves összehasonlítás azonban már kevésbé kedvező képet mutat. A HO-napraforgó ára 15 százalékkal csökkent, miközben az LO-terményé 2 százalékkal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a prémiumkategória árának visszaesése nem általános napraforgópiaci gyengülésből következett. A két terméktípus iránti kereslet, a feldolgozói igény és az értékesítési lehetőségek eltérően alakultak.
A felár önmagában még nem profit
A HO-napraforgó termesztése szigorúbb elkülönítést és fegyelmezettebb technológiát igényel. Kiemelten fontos az árvakelés visszaszorítása, a megfelelő hibrid kiválasztása, valamint a betakarítás, a szállítás és a tárolás során történő keveredés elkerülése. A felvásárlási szerződésekben meghatározott olajsavtartalom elmaradása könnyen a prémium részleges vagy teljes elvesztését okozhatja. Emiatt a tonnánkénti árkülönbséget nem lehet egy az egyben többletjövedelemnek tekinteni: abból le kell vonni az elkülönített termesztés és kezelés költségeit, illetve számolni kell a minőségi kockázattal is. A jelenlegi, közel 27 ezer forintos felár még számottevő, de csak megfelelő terméshozam és biztos értékesítési háttér mellett képes ellensúlyozni a többletköltségeket.
Visszaesett a magyar napraforgó exportja
A külkereskedelmi adatok sem adnak egyértelmű okot az optimizmusra. Magyarország 2026 januárja és májusa között 98,1 ezer tonna napraforgómagot exportált, szemben az egy évvel korábbi 162,4 ezer tonnával. Ez csaknem 40 százalékos visszaesést jelent. Ezzel párhuzamosan az import 28,8 ezer tonnáról 47,8 ezer tonnára nőtt, vagyis 66 százalékkal több külföldi napraforgómag érkezett az országba. A két folyamat együtt arra utal, hogy a hazai feldolgozók beszerzési szerkezete átalakul, a magyar termelőknek pedig erősebb importversenyben kell helytállniuk. Az import növekedése önmagában nem bizonyítja a hazai termény versenyképességének tartós romlását, hiszen a beszerzéseket a minőség, a szállítási idő, a feldolgozói kapacitás és a korábban megkötött szerződések is befolyásolják. A tendencia azonban mindenképpen figyelmet érdemel.
A bolti olaj közben tovább drágult
Miközben az ipari napraforgómag átlagos termelői ára éves alapon 10 százalékkal csökkent, a napraforgó-étolaj kiskereskedelmi beszerzési ára emelkedett. Az összesített beszerzési ár június utolsó hetében 627 forint volt literenként, 7 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A termelői alapanyagár és a kereskedelmi beszerzési ár természetesen nem mozog automatikusan együtt. Az étolaj árában a feldolgozás, a csomagolás, az energia, a logisztika, a készletezés és a kereskedelmi költségek is megjelennek. A különbség mégis jól mutatja, hogy az alapanyag olcsóbbá válása nem feltétlenül jut el gyorsan a fogyasztói piacig.
Megéri még HO-napraforgót termeszteni?
Igen, de elsősorban akkor, ha a termelő már a vetés előtt rendelkezik megbízható felvásárlási szerződéssel, pontosan ismeri a minőségi követelményeket, és meg tudja oldani a termény elkülönített kezelését. A vetésszerkezet meghatározásakor nem elegendő a pillanatnyi tonnánkénti felárat figyelni. A várható hozamot, a hibrid költségét, a technológiai kockázatokat, a szállítási távolságot és az esetleges minőségi levonásokat is bele kell számítani a döntésbe. A magas olajsavas napraforgó tehát továbbra is lehet jövedelmező prémiumtermék, de már nem tekinthető automatikus nyerő választásnak. A biztonságot ma nem pusztán a magasabb ár, hanem a jól előkészített szerződés és a fegyelmezett termesztéstechnológia adja. A részletes hazai ár- és külkereskedelmi adatok az Agrárközgazdasági Intézet piaci jelentéseiben követhetők.
Forrás: AKI
MezőHír Tudástár: HO-napraforgó – A magas olajsavas (HO) napraforgó olyan hibridtípus, amely magas olajsavtartalma miatt prémium felvásárlási árat érhet el, ugyanakkor termesztése elkülönített technológiát, szigorú minőségi követelmények teljesítését és biztos értékesítési szerződést igényel, ezért jövedelmezőségét a felár mellett a költségek, a hozam és a minőségi kockázatok együttesen határozzák meg.
