A vajdasági gépgyártó és növénytermesztő évek óta a regeneratív technológiát követi
Vajdasági szántóföldi növénytermesztő gazdatársaink ugyanúgy szenvedik a klímaválság következményeit, mint alföldi, dél-magyarországi kollégáik, sőt, ott még uniós támogatás sem enyhíti a kockázatokat. Kaszás Gellért ilyen körülmények között váltott forgatásmentes, regeneratív talajművelésre, és beszámolója szinte tankönyvi példázat arról, miért előnyös – sőt, egyre inkább elkerülhetetlen – a takarónövények, a no-till eljárások, a direktvetés, a csökkentett vetőmagnorma alkalmazása.
22 hektáron, teljes szemléletváltással
Kaszás Gellért vajdasági gazda 22 hektáron gazdálkodik, ahol alapvető szántóföldi növényeket termeszt: kukoricát, napraforgót, szóját, árpát, búzát és repcét. A gazdasága ma már teljes egészében regeneratív szemlélet szerint működik. Mint mondta, tíz-tizenegy éve találkozott először komolyabban ezzel a gondolkodással. Korábban forgatásos, gruberes, rövidtárcsás eljárásokat alkalmazott, majd miután átvette a családi földeket, és saját maga kezdte művelni azokat, váltott.
Korábban nem volt mély mezőgazdasági tapasztalata. Fémipari műhelyben dolgozott, gépeket kezelt, és bár a családban volt föld, gyerekként, fiatalként inkább csak besegített, amikor kellett. Amikor viszont saját traktort vásárolt, és elkezdte átgondolni, hogyan csökkenthetné a kiadásokat, egyre inkább érdekelni kezdte a talajmegújító, forgatás nélküli gazdálkodás. Egy előadás és az internetes szakmai fórumok hatására végül úgy döntött: belevág.
A grubertől a teljes no-tillig
Eleinte még min-tillezett, 10 cm-es mélységben művelte a talajt, csak csekély gruber-rövidtárcsa-kombinációt használt, majd később ezt is elhagyta: eladta a grubert. Azóta – immár négy éve – kizárólag no-till technológiával dolgozik. Ez azt jelenti, hogy nem szánt, nem forgat, hanem a vetést közvetlenül a műveletlen, takart talajba végzi. Döntése kezdetben inkább meggyőződésből, mintsem saját tapasztalatból fakadt, de azóta a saját eredményei is megerősítették abban, hogy jó irányba indult.
Kaszás Gellért szerint a regeneratív technológia egyik kulcsa a takarónövény. Úgy látja, a talaj természetes állapota nem a fedetlen, csupasz felszín, hanem az, hogy valamilyen növény vagy növényi maradvány mindig borítja. Ez védi a talajt az eróziótól, a túlmelegedéstől és a nedvesség kipárolgásától. Tapasztalata szerint a takart és a fedetlen talaj felszíni hőmérséklete között akár 30 °C különbség is lehet. A takarás miatt tavasszal lassabban melegszik fel a talaj, ezért például a kukoricát vagy a napraforgót később lehet vetni, nyáron viszont ugyanez a takarás segít mérsékelni a hőstresszt és a vízvesztést. „Ezen nincs mit csodálkozni: a talaj évmilliók óta „tudja”, hogyan védje meg a vizet, a szenet, hogyan védje magát a káros külső hatásoktól. A regeneratív eljárások voltaképpen a természetes viszonyok és mechanizmusok felé közelítenek, ezért működőképesek” – teszi hozzá a vajdasági gazda.
A takart talaj jobban védi önmagát, óvja a nedvességet
A technológia szerinte átgondolást igényel. Nem elég elhagyni a szántást, a teljes termesztéstechnológiát újra kell tervezni. Másként kell gondolkodni a vetésidőről, a vetésforgóról, a takarónövény-keverékekről, a tápanyag-utánpótlásról és a növényvédelemről is. Úgy fogalmazott: ha valaki felkészületlenül ugrik bele, könnyen érhetik meglepetések, de ilyenkor nem a technológia hibás, hanem a tudás hiánya. „Tudom, sokan félelemből nem vágnak bele, mert attól tartanak, csökkenni fog a hozamuk, elrontják a növényvédelmet, vagy drágább lesz a technológia. Az én tapasztalatom viszont az, hogy igen, kell egy-két év tanulóidőszak, amikor hibázhatunk itt-ott. De ezen a rövid időszakon túl magabiztosan lehet stabil hozamokat elérni, sőt, kisebb költséggel. Kevesebb a menetszám, kevesebb a vetőmagnorma, kevesebb inputanyag kell, úgyhogy végül is nemcsak stabilabb lesz a növénytermesztés így, hanem jövedelmezőbb is” – erősíti meg.
A takarónövények viszont kedvezőbb mikroklímát alakítanak ki. A fedett talajban tovább aktív marad a szervesanyag-bontás, jobb a humuszképződés, stabilabb a morzsás szerkezet, és a gyökérzónában élő mikorrhiza gombák is kedvezőbb környezetet kapnak.
A kukorica mutatja meg a rendszer határait
A kukoricát a legérzékenyebb növénynek tartja a no-till rendszerben. Ennek oka szerinte az, hogy a kukorica levegős, lazább talajt igényel. A hagyományos művelés során a szántás, gruberezés vagy tárcsázás levegőt kever a talajba, átmenetileg lazább szerkezetet hoz létre, de közben gyorsítja a szerves anyag oxidációját is. Forgatás nélkül a talaj eleinte tömörebbnek tűnhet, amíg a gyökerek, a takarónövények és a talajélet nem alakítják ki újra a természetes pórusrendszert. Erre a kukorica érzékenyen reagálhat, különösen aszályos környezetben.
A kukorica szerepe ezért csökken is a gazdaságában. Vajdaság ugyanúgy szárazodó régió, mint Magyarország keleti és déli területei, és Kaszás Gellért szerint a kukorica egyre kevésbé ad biztonságos eredményt. Míg az árpa kedvező évjáratban stabilan jó termést hozhat, a kukorica egyre gyakrabban csak szerényebb hozamot ad. A napraforgót ezzel szemben jobban alkalmazkodó növénynek tartja. Tapasztalatai alapján könnyebben termeszthető forgatás nélküli rendszerben, jobban viseli a keményebb talajállapotot, és az elmúlt években több pénzt hozott, mint a kukorica.
Vetésforgó és napraforgó
A napraforgónál sem tapasztalt jelentős növényvédelmi többletproblémát amiatt, hogy nem forgatja a talajt. Szerinte a siker feltétele a jó vetésforgó és a takarónövények tudatos megválasztása. Vannak olyan takarónövény-keverékek, amelyek egyes elemeit nehezebb kiirtani, ezért pontosan tudni kell, mit vet az ember, és hogyan kezeli majd az állományt. A regeneratív rendszer tehát nem kevesebb tudást, hanem más típusú tudást igényel.
Szója: akkor is értékes, ha alig terem
A szóját szintén termeszti, bár úgy látja, a térség nem igazán ideális termőhely számára. Ennek ellenére másodvetésként megtartja a vetésforgóban, mert rendkívül hasznos a talaj szempontjából. Erős gyökérzete lazítja a talajt, javítja a szerkezetét, gyökérgümői pedig légköri nitrogént kötnek meg. Emiatt jó elővetemény, és segíthet csökkenteni a nitrogénműtrágya-költséget. Olyan megoldással is kísérletezik, hogy korán lekerülő árpa után szóját vet: ha ígéretes az állomány, áruszójaként betakarítja, ha nem, takarónövényként hagyja a területen.
Kevesebb vetőmag, erősebb állomány
A kalászosoknál, így a búzánál és az árpánál különösen fontosnak tartja a vetőmagnorma csökkentését. Tapasztalata szerint a gabona bokrosodó növény, ezért nem feltétlenül az hozza a jobb eredményt, ha sűrűn vetik. Ha túl sok növény kerül kis területre, azok egymást gyengítik, a kalászok sínylődnek. A ritkább, tudatosabb vetés ezzel szemben stabilabb állományt és kedvezőbb költségszintet adhat.
A repcével kapcsolatban azt emelte ki, hogy a környékén sokan csak nagyon apróra, porhanyósra művelt talajban tartják elképzelhetőnek a sikeres termesztését, mert kismagvú növényről van szó. Ő azonban forgatás nélkül is jó tapasztalatokat szerzett vele. A konkrét számokat nem tartja lényegesnek, inkább a trendet: szerinte a repce is képes működni ebben a rendszerben, ha a gazda érti a technológia logikáját.
Öntözni…? Inkább takard!
Kaszás Gellért úgy látja, az öntözés önmagában nem megoldás a szárazságra. Sőt, rossz talajműveléssel párosítva hosszú távon ronthatja is a talaj állapotát. A sokszor művelt talaj szerinte olyan, mintha a morzsás szerkezetből lisztet készítenénk: amikor erre víz kerül, a felső réteg eliszapolódhat, lezárhatja a pórusokat, cserepesedhet, így sem a levegő, sem a víz nem jut be megfelelően. A takarás és a talajszerkezet megőrzése ezért szerinte fenntarthatóbb vízgazdálkodási eszköz, mint az öntözésre épített stratégia. Kaszás Gellért mérései szerint a takart és a csupasz talaj felszíni hőmérséklete között akár 30 Celsius-fok különbség is kialakulhat – akkor is, ha azok csupán párszáz méterre vannak egymástól! Ez nemcsak a növények szempontjából fontos, hanem a talajban élő mikroorganizmusok miatt is.
Átállni tudósnak, gazdának sem könnyű
A változás legnagyobb akadályának a megszokást és a félelmet tartja. Tapasztalata szerint sok gazda, különösen a többgenerációs, hagyományos művelésben szocializálódott termelők nehezen fogadják el, hogy másként is lehet eredményesen gazdálkodni. Ugyanezt érzi néha a szakmai intézmények, egyetemi szereplők részéről is: szerinte nehéz szembenézni azzal, ha valaki évtizedekig más szemléletet tanított vagy követett.
Gépei is segítik a talajkímélő művelést
Gellért azonban nemcsak növénytermesztőként, hanem gépgyártóként is ismert a hazai és vajdasági gazdakörökben. Gépgyártással azért kezdett foglalkozni, mert a regeneratív technológiához megfelelő gépekre van szükség, ezek azonban a kisebb gazdaságok számára nehezen elérhetők. A nagy gyártók no-till vetőgépei sokszor 6–9 méteres, nagy lóerőigényű eszközök, amelyek inkább nagyüzemekhez illeszkednek. Ő viszont olyan kisebb gépeket kezdett készíteni, amelyek a kisebb gazdáknak is lehetőséget adnak a műveletlen talajba történő vetésre.
Először csak csoroszlyákat gyártott meglévő vetőgépek átalakításához, később azonban komplett gépekre is igény mutatkozott. Ma olyan vetőgépeket készít, amelyek dupla tartállyal rendelkeznek, így egyszerre juttatható ki a mag és a műtrágya. A sortávolság és a vetésmélység változtatható, a technológia pedig segít csökkenteni a menetszámot, a gázolaj-felhasználást és a talajtaposást. Saját példája szerint egy gabona vetése így egy menetben elvégezhető: a mag és a tápanyag a helyére kerül, a növény pedig indulhat.
Nem csoda kell, hanem belátás
Kaszás Gellért szerint a regeneratív gazdálkodás nem csodamódszer, hanem szemléletváltás. Nem arról szól, hogy semmit nem kell csinálni, hanem arról, hogy kevesebb bolygatással, több megfigyeléssel és jobb döntésekkel kell dolgozni. Meggyőződése, hogy a talaj takarása, a forgatás elhagyása, a változatos vetésforgó és az okszerű géphasználat a kisebb gazdaságok számára is járható út.
Kohout Zoltán
MezőHír Tudástár: regeneratív gazdálkodás – A regeneratív gazdálkodás olyan talajkímélő növénytermesztési szemlélet, amely a szántás elhagyásával, takarónövényekkel, direktvetéssel, változatos vetésforgóval és kevesebb talajbolygatással javítja a vízmegőrzést, a talajéletet és a termelés klímakitettséggel szembeni stabilitását.
