A talaj állapota ma már nemcsak szakmai részletkérdés, hanem a termésbiztonság egyik alapfeltétele. A csökkenő csapadék, a hőstressz és a szélsőséges időjárás miatt egyre nagyobb jelentősége van annak, hogy a talaj mennyi vizet képes megtartani, milyen a szerkezete, és mennyire aktív benne az élet. Nagykőrösön három különböző művelés alatt álló talajszelvény mutatta meg, mennyire más képet adhat a no-till, a hagyományos forgatásos és az öntözött terület.
A Talajmegújító Gazdák Egyesülete nagykőrösi szakmai napján a gazdák a gyakorlatban is összehasonlíthatták, mit jelent a különböző talajművelési módok hatása. Három, egymáshoz közel fekvő területen kialakított talajszelvényen keresztül láthatóvá vált, hogyan változik a talaj szerkezete, vízmegtartó képessége és biológiai aktivitása a művelés módjától függően.
A regeneratív szemléletben művelt területen vastagabb humuszos réteg, jobb talajszerkezet és élénkebb biológiai aktivitás volt megfigyelhető. A gyökérzet, a szerves anyag és a talaj bolygatásának csökkentése együtt segítik, hogy a talaj jobban ellenálljon a kiszáradásnak és a szerkezeti leromlásnak. Ez különösen fontos azokban az években, amikor a növényeknek egyre gyakrabban kell szélsőséges időjárási helyzetekhez alkalmazkodniuk.
A hagyományosan művelt talaj ezzel szemben gyengébb vízmegtartó képességet és alacsonyabb szervesanyag-tartalmat mutatott. Az öntözött területen pedig az derült ki, hogy a vízpótlás önmagában nem old meg mindent: ha a talaj tömörödött, a gyökérzet fejlődése és a víz hasznosulása is korlátozott lehet.
Videónkban megmutatjuk, mit jelent a no-till gazdálkodás a gyakorlatban, hogyan változik a talaj szerkezete különböző művelési módok mellett, és miért kulcskérdés a talajélet megőrzése. A nagykőrösi bemutató egyik legfontosabb tanulsága, hogy a talajhasználat közvetlenül befolyásolja a növények stressztűrését, fejlődését és végső soron a termésbiztonságot.
MezőHír Tudástár: No-till talajművelés – A no-till talajművelés olyan termesztési rendszer, amelyben a talajt vetés előtt nem forgatják és nem bolygatják intenzíven. Célja a talajszerkezet, a nedvesség és a talajélet megőrzése. A növényi maradványok a felszínen maradnak, így védik a talajt a kiszáradástól és az eróziótól. Különösen szárazabb években lehet szerepe a termésbiztonság javításában.
